Shock!

Szerény egy lemezcím... Chris Barnes legújabb death remeke a műfaj híveinél méltán számíthat elismerésre. Ami változott az előző - Warpath - albumhoz képest: jelen korongon nyoma sincs a füves hangulatú elszállásnak, ami talán megrettentette azon a rajongókat, itt a gyors, illetve lassabb death témák váltakozása az egyeduralkodó.

Chris Barnes sem próbál már énekelni, maradt a bevált (de nem egysíkú) hörgésnél, ami - be kell valljam - a legjobban megy neki. Habár gitárosposzton váltás történt - Allen West helyére Steve Swanson érkezett -, a riffek továbbra is remekek, a dalok változatosak, a színvonal magas maradt. Kiváló bizonyíték erre a Brainwashed földbe lapító témája (ultrasúlyos!!) vagy a Victim Of The Paranoid hegyeket megmozgató energiája.

Amikor először füleltem végig az anyagot egy fárasztó nap estéjén, a lemez felénél megszólaló nem éppen Six Feet Under szerzeménynek tűnő dalra kaptam fel a fejem. Mint ahogy előzőleg egy Judas Priest feldolgozással leptek meg, jelen esetben egy KISS nóta került terítékre, a War Machine. Először mókás volt hörögve hallani eme dalt, de el kell ismerni, hogy jól sikerült az átirat. E rövid "vidám" kitérő utána tovább görög a death gépezet, a Mass Under Ramp kegyelmet nem adó hangorkánjában Chris szinte már black metalos károgást is kiereszt a torkán. Ne feledkezzünk meg azonban a ritmusszekcióról sem - Greg Gall: dobok, Terry Butler: bgitár -, mely kettős dinamikus és ötletes játékával színesíti a zenekart.

Hála az égnek a Six Feet Under még nem hajolt meg a trendek előtt, halvány utalás sincs benne a világra erőltetett heavy metal hullámból, és ez így van rendjén. Remélhetőleg még sokáig elárasztanak minket ehhez hasonló death korongokkal.