Shock!

szeptember 17.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Sepultura: Roorback

Kissé megrémültem, mikor a kezembe kaparintottam az új Sepultura cd-t, a borítója enyhén szólva gyenge, buta hevenyészett rajzokat pingált egy Derek Hess nevű illusztrátor, aki több neves rock/metal zenésznek dolgozott már.

megjelenés:
2003
kiadó:
SPV / Record Express
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Nos, elég "cocilista" feelinggel rendelkeznek a munkái, Sepuék meg úgy tűnik, rákattantak a nagy vörös csillagra valahogy, az előző borító sem volt piskóta, ugye. Mondjuk ki: ez a borító minimalista vacak. Ennyit erről.

A zene. Az első dal elég reménykeltően indul, aztán tipikus punkos gyorsulással vágják agyon az egészet, a második téma már az utolsó két lemezes Seput idézi, Derrick próbál dallamosabban üvölteni, Igor finom kis dolgokat biggyeszt olykor ide-oda. Amolyan komor nóta, azt a címet kapta, hogy Godless. A harmadik dal tipikus, lüktetős, a végén súlylassulással, jó a riff, bár a gitárnak nem elég horzsoló a hangja szerintem. Vékony ehhez a témához. A négyes dal kissé pszichedelikus, Derrick énekelni is próbál az üvöltés mellett, olykor még kétlábdobot is hallhatunk. Ha úgy hatszor meghallgatod, tetszeni fog, nem az a tipikus zúzda, amit várna elsőre az ember. Utána adnak egy kis törzsi feelinget, szokásos politikai szöveggel. A hatodik dal ismét pörgős, egyszerű, de hatásos. Itt éreztem először, hogy megmoccanna a lábam, ha hagynám. Közben eltöprengtem, hogy ez egy Sepultura esetében azért kicsit kínos. Mármint, hogy csak a hatodiknál. Szórakoztatóak a számok a maguk nemében, meg az ember szeretni akarja, mert csak. Viszont nem üt. Elsőre pláne, most kb. tizedszer hallgatom és még mindig elmennek mellettem a dalok szép sorban. Nem untatnak, de sokkal többet vártam tőlük.

A lemez meg folytatódik így, ahogy eddig haladt, egy ilyen dal, egy amolyan, olyan igazi nagy "Sepu-sláger" nem született most. Sem. Nem volt semmi bajom az előző két Derrickes lemezzel, sőt, tetszenek is a mai napig, a Roorback viszont sajnos gyengébb náluk. És már az én fejemben is az kezd motoszkálni, hogy vissza ide a másik Cavalerát, mielőtt még túl késő lenne...

Ja igen, és hol vannak azok a jellegzetes Kisser-szólók? Mert alig hallottam ilyet. És akkor még arról nem is írtam, hogy a hangzás sem tetszik. Brazíliában vették fel, biztos ott is vannak jó stúdiók meg remek hangmérnökök, akik értenek ahhoz miképp kell megszólaltatni egy metal lemezt, de vagy nem találták meg a megfelelő helyet és embert most vagy egész egyszerűen csak a fülükre ültek. Arányos meg minden ilyes, igazából a gitárok nem tetszenek. Meg az egészből hiányzik a dög, vazz nem dörren meg kicsit sem, hangosan csak hangos, de ennyi.

A tizenhármas, záró outro után elrejtettek egy kis bohóckodást, próbahelyi talán, bónuszként pedig egy U2 (!!) feldolgozást vettek fel, a Bullet The Blue Sky, ami nem lett rossz. Fura módon pont erre készítettek klipet, ezt is felpakolták a cd-re.

Nos... kellene valami jó kis konklúzió ide. Nem ez lesz a kedvenc Sepultura lemezem, azt hiszem. Ennyi elég?

 

Hozzászólások 

 
#1 Dead again 2018-10-14 16:21
Ma lepörgettem a lemezt, nekem tetszik, szerintem jó kis anyag :) Tetszik a hangzás, és számomra ad egy kis színezetet is neki, hogy Brazíliában vették fel :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.