Shock!

május 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Pain of Salvation: Linoleum

Kanyarban az új lemez, de a tavalyi 5 dalt és egy átkötő bohóckodást tartalmazó EP-ről is érdemes még szót ejteni, a Pain of Salvation esetében főleg, akik mindig képesek meghökkenteni a rajongókat. Ez most sem történt másképp. Nem tudom, hogy ez a néhány dal mennyiben felvezető az idei anyaghoz vagy csak épp kedvük volt kiadni ezt a néhány már elkészült szerzeményt.

megjelenés:
2009
kiadó:
InsideOut
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Már a hangzás meglepő: nyers, totálisan élő, gyakorlatilag úgy szól, mintha a szobádban zenélnének, semmi felesleges cicoma és cafrang, csupán a minden ízében lüktető zene az, ami elvarázsol.

A címadó Linoleum ugyan tagadhatatlanul POS-os, de most totálisan a hetvenes évek hangulatát hozták volna vissza igencsak magával ragadó formában. A Mortar Grind morózusabb ízei konkrétan képesek széttépni a lelkedet – nem bánnám, ha a lemezen ennek az iránynak lenne valamilyen folytatása. Daniel a leheletfinom énekléstől kezdve a rekedt üvöltésig mindent megmutat, persze nemcsak itt, hanem az utána következő, nyugis, de a felszín alatt háborgó If You Waitben is – csak másképpen. Érdemes Léo Margarit izgalmas játékára is odafigyelni, aki mára tökéletesen beilleszkedett a zenekarba, és ha valaki nem süket, az hallja, mennyivel invenciózusabban játszik, mint elődje.

A Gone vokáltémáiban érezhető talán a korábbi anyagok világa, és természetesen ez is erősen merítkezik a hetvenes évekből, maga a dal pedig egy mindent felfaló szörnyeteg, egy monstrum, amit nagyon szeretnék koncerten hallani. Talán nem is meglepő, hogy a záró Yellow Raven egy 1976-os dal feldolgozása, az talán érdekesebb, hogy a Scorpions írta annak idején (a Virgin Killer lemezről való). Előtte a Bonus Track B pedig nettó marháskodás, sok jelentőséget nem kell tulajdonítani neki.

Daniel Gildenlöw napjaink egyik legkifejezőbb énekese és dalszerzője, nem tartom túlzásnak ráaggatni a zseniális jelzőt, még akkor sem, ha ez a rockzenén belüli korlátok nélküliség sokakat meghökkenthet. De hát ez az igazi progresszivitás, nem?... Számomra szimpatikus ez az új irány és ha ez új lemez hasonló minőséget képvisel (hangzásban is – és semmi okom kételkedni az ellenkezőjében –, akkor máris borítékolható az év egyik legkiemelkedőbb lemeze. Addig pedig Linoleum!

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.