Shock!

december 01.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Myrkur: Folkesange

myrkur_cMyrkur, azaz Amalie Brunn és kísérőzenekara három esztendővel ezelőtt a szó legszorosabb értelmében elkápráztatott Mareridt című dalgyűjteményével, amelyet azóta is bármikor szívesen előveszek, ha éppen kedvem tartja. Az anyagból csak úgy áradnak a szürke északi világ fakó színei és sötét tónusai, a zenében tökéletesen olvadtak össze a rideg black metal idegtépő pillanatai az atmoszférikus folk fülbemászó, autentikus melódiáival. A kezdetekben még vegytiszta feketefém persze régóta az eladhatóság és a vonzó külsőségek felé nyújtózkodik, ami ugye rendesen meg is osztja a rajongók táborát, azonban ez még kevés okot szolgáltat arra, hogy komolyabban is befolyásolja a művésznő zenéjének élvezetét.

Amennyiben a corpsepaint felvitele közben kihagytad a pupilládat is elfedő ecsetvonást, biztosan maradt még benned is annyi nyitottság, hogy esélyt adj a rúnákkal kivarrt énekesnő legfrissebb dalainak, amelyek jelen esetben legfeljebb csak tartalmilag kapcsolódnak a black metal természetközeli gondolatiságához. Itt ugyanis a megvalósítás szinte ezer százalékban északi folk- és világzene, ami egyben egyfajta tiszteletadás is a helyi népi hagyományok és Amalie gyökerei felé. A tradicionális népdalok újraértelmezései között akadnak azért saját szerzemények is, amelyek ezúttal – az előző anyag misztikus, ködös hangulatával ellentétben – gyönyörű megszólalást is kaptak. Utóbbi persze nagyban meg is emeli a dalok élvezeti értékét, igazságot is szolgáltat, s emellett kidomborítja a művésznő kellemesen csengő, tiszta énekhangját is, ami tökéletesen alkalmas e tradicionális dallamok prezentálására. Ha valaki mindezek ellenére mégis kihallja belőlük a giccsfaktort, azt persze valahol meg is értem – főleg az előzmények ismeretében –, azonban erre az összeállításra mindenképpen speciális anyagként kell tekinteni, és ilyen hozzáállással ajánlott megfülelni.

megjelenés:
2020
kiadó:
Relapse
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

A Loreena McKennitt-, Dead Can Dance-, Enya-, Clannad- és Kate Bush-rajongók természetesen előnyben vannak, de az effektív hangszerek imádói is fellélegezhetnek, ugyanis itt szinte minden skandináv zenei kultúrában használatos eszközt felvonultatnak a mandolintól a lanton át az egyik legkülönlegesebb svéd, egyszerre húros, vonós és billentyűs hangszerig, a tekerőlantokhoz hasonló nyckelharpáig (halld: Ramund), amelynek eredete a korai középkorig nyúlik vissza. A dalok közül kiemelkednek a saját szerzemények, ezek közül is a drámai hatású Leaves Of Yggdrasil, de a Bob Dylan által is feldolgozott skót ballada, a House Carpenter is különleges ebben a formában, valamint az ember és a természet kapcsolatát feszegető, csodás klipen bemutatott Ella is makulátlan minden pillanatában. Az óizlandi Edda-énekekből életre keltett Tor i Helheim terelő hívásai és ősi melódiái pedig mintha csak megerősítenék, hogy Amalie hangja nem lehet más, mint a mitológiai istenek ajándéka. Személyes kedvencem mégis inkább az utolsóként elhangzó hipnotikus Vinter. Az effajta éteri harmóniák legalább annyira kisimítanak és felemelnek, mintha csak az erdőben sétálnék.

Az énekesnő a tavalyi évtől kezdődően anyai örömöknek is hódol, s emiatt talán aktuálisabbak is most a fényesebb harmóniák az eddig megismert ördögi atmoszféránál, de azért én még reménykedem, hogy akadnak a tarsolyában a Mareridten hallhatókhoz hasonló, kísérletezősebb szerzemények is.

 

Hozzászólások 

 
#6 Asidotus 2020-09-01 22:53
Zseniális, nekem legalábbis 10/10
Idézet
 
 
#5 Horváth Attila 2020-03-30 17:02
Érdekes a viszonyom Myrkurral. A black metal sosem érdekelt, így az első lemez teljesen el is ment mellettem, gondolván ez nem az én zeném. A Mareridt-re aztán teljesen rákattanta, voltak idők, amikor szinte napi rendszerességge l hallgattam, aztán szép lassan kikopott az életemből.
Ez az új, egyelőre tetszik, szóval kíváncsian várom mi lesz a sorsa hosszabb távon.
Idézet
 
 
#4 Tulus 2020-03-30 11:21
Nagyon szép lemez, érdemes a hallgatásra!
Nálam benne lesz az év nem metal lemezei top 3-ban.

Ennél jobban már csak a szépséges Kari Rueslatten lemezét várom :)
Idézet
 
 
#3 Anomander 2020-03-30 11:03
Idézet - Carrast:
Most a feleségem meg a gyerek is hallgatja!

Hehe, nálunk is kezd terjedni a családban! Nem alaptalanul, tényleg eléggé jól sikerült a lemez.
Anno próbáltam a Mareridt-et is megmutatni, de nem arattam osztatlan sikert :) - persze ez nem von le annak a lemeznek az értékéből sem, de nyilván kevésbé széles körrel volt kompatibilis.
Idézet
 
 
#2 Carrast 2020-03-30 10:28
Egyszer Brutal Assaulton láttam őket, akkor nem fogott meg - ugye ez nem az a tipikus fesztiválzene, ráadásul azt hiszem délután volt. De most a cikk miatt utánajártam és igen faint zene! Köszönöm, hgoy felhívtad rá a figyelmet! Most a feleségem meg a gyerek is hallgatja!
Idézet
 
 
#1 Montsegur 2020-03-30 08:06
"Amennyiben a corpsepaint felvitele közben kihagytad a pupilládat is elfedő ecsetvonást..." - bearanyoztad a napomat :)))

A lemez nekem is nagyon bejön.

Érdekes, hogy a metal alstílusai közül arányaiban mintha a black metalból váltana át szép fokozatosan a legtöbb előadó valami egészen más irányba... vagy nagyon szűkek a műfaj keretei egy igazán kreatív művésznek, vagy eleve nagyon kreatív művészek kezdenek először feketefémmel... vagy biztos van rá egyéb magyarázat is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.