Négy számos EP. Zsír egyszerű punk-rockkal indít az első dal, aztán jön a második, harmadik, negyedik... Pukk, vége is. Nem mondom, nem sok zene volt ennyire hatástalan rám nézve... A megszólalás jó, végül is Nyugaton kolbászból van a kerítés, nálunk hasonlóan ötlettelen zenekarok a sarki kocsmában rögzített koncertfelvételig jutnak (azt is csak azért, mert valaki túlzott jókedvében a felvétel gombhoz csapta a kisfröccsöt).
Az ilyesmi muzsikák közül annak idején pár pörgetés erejéig egész érdekes volt a Green Day meg pár szerencsés társa, de ebben az EP-ben kábé annyi ötlet van, mint egy felmosóvödörben. Néhol még a dob meg a gitár is pontatlan. Az ének meg - szerintem esetenként direkt is - hamiskás. Gondolom, nemtörődöm és pökhendi akar lenni, ahogy ez ebben a műfajban divatos, na de ez sajnos egész egyszerűen hamis. Aztán mikor érkezik egy kósza vokáltéma is, együtt már varázslatos a disszonancia.
Közben pörög újra a cd, hátha megjegyzek valamit belőle. De nem. Igazából sokat gondolkodtam azon, fikázzam-e ezt az EP-t, de asszem nem tudom: jellegtelen, szóval nincs mibe belekötni. Hármast nekik, mert egész pofásan van keverve (csak sikerült valamit kiemelni, yeaahhh).
