Shock!

Meggyőződésem, hogy a talján szakik tévedésből postázták ki nekünk ezt az anyagot. Hogy miért, azt iziben részletezem. A muzsika jellemzői az alábbiak, legalábbis a mellékelt papirusz szerint: neo-klasszikus, középkori, gótikus, tradicionális. Ezzel alapvetően semmi gond - egészen addig, míg rá nem jössz, hogy az egészből teljes mértékben hiányzik a rockzene. De még az írmagja is.

Az albumon található mjuzik ugyanis olyan szinten klasszikus, hogy az a bizonyos "neo" kitétel értelmét is veszti. Egy szoprán énekesnő, Claudia Florio rezegtet véges-végig, mellé pedig többé-kevésbé szép melódiák társulnak, melyek hol szimfonikusak, hol korhűen ódonak. E régies, rusztikus hangulatok olykor távolról a Blackmore's Night hangulatát idézik. Akusztikus gitár, violin, csörgődob, madárcsicser, patadobogás. Madrigál hangulatú szösszenetek, néhol elvont, meditatív jellegű kóborlások fáklyafényes várfalak közt.

Nem pontozom le, mert nem sorolható azon műfajok világába, melyekkel mi foglalkozunk.