Shock!

október 25.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Limp Bizkit: Gold Cobra

A Limp Bizkit iskolapéldája lehetne azoknak a zenekaroknak, akik épp a jó időben lébecoltak a jó helyen. Adva volt négy igazán tehetséges muzsikus, akik közül az egyik – a sokszor majomnak vagy mifenének maszkírozott gitáros – még egészen jó showman is volt, plusz egy végtelenül tenyérbemászó, viszont elég agilis frontember, aki ugyan sem szöveget írni, sem énekelni nem tudott, ellenben annál jobban értett az emberek manipulálásához és a helyezkedéshez. Ezek öten kiadtak egy teljesen szerethető (mondjuk ki nyíltan: jó) nu metal lemezt a Three Dollar Bill, Yall$ képében, amin még nem csak a rap volt jelen, hanem a gitár is veszettül szaggatott, és épp a megfelelő emberekkel voltak jóban (Hed PE, Deftones és persze Korn tagok, Ross Robinson, aki az első lemez producere is volt, meg egynémely filmsztár). 1997-et írtunk ekkor, szép lassan mindenki biztos volt benne, hogy a passzátszél a Korn tagjainak seggéből tör elő, a Deftones és a Coal Chamber már igazán nagy névnek számított, a Limp Bizkit pedig kért egy szeletet a tortából. Mégpedig egy jó nagy szeletet. És mivel szépen kérték, meg is kapták.

megjelenés:
2011
kiadó:
Interscope
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 68 Szavazat )

Ehhez persze az is kellett, hogy a zenéjüket kicsit hozzáfazonírozzák az amerikai piac elvárásaihoz – én ezt úgy mondanám, hogy frankón kiherélték –, azaz jócskán finomítottak rajta, jöttek a laza groove-ok, mindennél markánsabb lett a rap, és innentől kezdve sokkal többször hivatkoztak DJ Lethal House Of Paines múltjára, mint arra, hogy Wes Borland gitáros szereti a death metalt. Valamit valamiért ugyebár, de hát a játék végül is bejött: mind a Significant Other, mind pedig a Chocolate Starfish And The Hot Dog Flavored Water igazi sikertörténetnek bizonyult, 12-14 millió eladott lemez, teltházas stadionturnék mindenfelé, menő partik, modellcsajok, ilyesmi. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy kötelező volt őket szeretni, én sem tettem így soha, sőt, azok igen növekvő táborába tartoztam, akik szerint Fred Durst lassan már igazán elhúzhatott volna a vérbe a csinos kis piros sapkájával egyetemben.

És szép lassan eljött ez a nap is. Hiszen a Bizkit pályája azt is gyönyörűen megmutatja, mi történik, ha elmúlik a jó idő, és egy banda hirtelen légüres térben találja magát. Még az a csúfság is megeshet ilyenkor, hogy éppen azok köpik rájuk a leghegyesebbet, akik korábban saját vállukon cipelték őket a trónra. A vég Borland kilépésével kezdődött meg, és a Mike Smith gitárossal készült, amúgy borzasztóan gyenge Results May Vary, a hallgathatatlanul moslék New Old Songs remixalbum, és a majomember gitáros visszatérését jelentő, egész jól sikerült, ám marketing terén agyonhallgatott The Unquestionable Truth (Part 1) mind-mind csak a gödör mélyére tartó út egy-egy stációját jelentették. Sajnálni én csak az utolsó miatt sajnáltam őket, ezzel ugyanis végre-valahára úgy nézett ki, hogy visszakanyarodnak az igazán fajsúlyos zenék irányába. Bizonyára nem is véletlen hát, hogy épp akkor hasaltak egy hatalmasat. És ezzel úgy tűnt, tényleg vége a dalnak.

Aztán 2009-ben jöttek a hírek, hogy mégiscsak lesz folytatás (még ha nem is a korábban beharangozott TUT Part 2, viszont továbbra is az eredeti ötössel – azért ez sem volt egy ideig kőbe vésve), és nagy örömmel jelenthetik be, hogy visszakanyarodtak ahhoz a rap/metal vonalhoz, ami a legjobban fekszik nekik. A rossznyelvek kasszacsörgésről beszéltek, és ha nagyon figyeltem, bizony én is hallottam a pénztárgépek jellegzetes hangját. Ezzel együtt is azt kell mondanom azonban, hogy a végül idén júniusban megjelent Gold Cobra nem lett annyira kiszámítható (és rossz), mint vártam. Igaz, ettől még nem lett értékesebb sem. A kiindulási alap persze – ahogy az várható volt – a Significant Other lemez, vagyis a végeredmény éppen annyi súlyt hordoz magában, amennyit még a jó amerikai átlagember gyomorfekély nélkül el tud viselni. Mégis, valahogy úgy érzem, hogy egy fokkal tán összeszedettebb, kreatívabb a játék, mint akkor volt. Ugyanakkor nincs egyetlen igazán kiugró sláger sem, vagyis sehol egy Break Stuff vagy egy Nookie, ami pedig esetükben akár végzetes hiba is lehet. Mert hát ne mondja nekem senki, hogy akár a korábbról ismert húzós Shotgun, akár a rettentően ostoba (zeneileg is, szövegileg pedig egészen alulmúlhatatlan) Douche Bag majd nagy slágerré válik. Persze, szépen elalapozgat a ritmusszekció, John Otto és Sam Rivers nyilván nem felejtettek el zenélni, és Borland is megvillan, ha éppen engedik neki, de akkor is, ezek nekem olyan kicsit kemény / kicsit limonádé / nagyon semmitmondó daloknak tűnnek. Azt pedig hiába üvölti Freddie, hogy a környékén mindenki shotgunnal rohangál (ne röhögtess már, baszki), vagy épp azt a romantikus refrént, hogy „Douche bag, I'm a fuck you up, fuck you, fuck you, fuck you up!" Milyen mélyenszántó, hát nem?!?

Akkor már sokkal jobban bejön az igazán sziporkázó elnevezésű Introbra utáni Bring It Back surrogó-feszült zenei alapokra passzintott, keménykötésű rappelése, vagy a címadó meglepő, a verzékben helyenként a Red Hot Chili Peppers-es Anthony énektémáit felidéző megoldásai, és viccen kívül rendkívül fogós refrénje. Érdemes még meghallgatni a Shark Attack tipikusan bizkites felépítését, váltásait, a Get A Life ki-kitörő őrjöngését, a Walking Away visszafojtott frusztrációját, ami a végén aztán felszínre is tör (itt még Fred is egészen jól teljesít), vagy a Why Try pattogós témáját. Viszont a Loser elnevezésű giccses unalomgerjesztő és a ironikusnak-gunyorosnak szánt (de nem az) Autotunage igazi büntető tételek, amiket egyszer is igazán kemény meló végigszenvedni.

A hangzást állítólag maga a nagy Fred Durst felügyelte, és ha tényleg így van, ezért az egyért tuti dicséret illeti, a korong úgy dörren meg, mint az atom. Ahol kell, minden hangszer (és DJ Lethal) szépen, tisztán szól, máskor robban az egész kóceráj, hiába, tudja az öreg, hogy ez a sokszor faék bonyolultságú zene rossz hangzással maximum annyit érne, mint halottnak egy nagy smár. A borító ellenben gyönyörű lett (ez meg Wes munkáját „dicséri"), hát szó se róla, ilyen szart már rég láttam! Igazán nem is a minden részletre kiterjedően megmunkált (és tökre nem aranyszínű) kígyó, és még csak nem is a háttérben szolidan leskelődő, kopasz gnóm verte ki nálam a biztosítékot, hanem az előtérben heverő három csábos gyönyörűség. Az csak egy dolog, hogy egészen biztosan gerincbántalmakkal szenvednek, de ennek tetejébe még mindegyikük túlesett egy rettentően rosszul sikerült mellműtéten, viszont csábosnak szánt (ám ordenáré módon kancsalra sikerült) pillantással meregetik a nyelvüket a kígyóra. Hagyjuk is az egészet, mert csak egyre lejjebb kúszik a pontszámom!

Ja, a korong ilyen-olyan-japán kiadásához hozzácsaptak mindösszesen hat bónusz számot is, de ezekre vonatkozóan egyik barátom csak annyi instrukciót adott: ha ennyire nem jön be a lemez, ezeket inkább meg se hallgassam. Én pedig, ahogy az egy jó baráthoz illik, szót fogadtam.

 

Hozzászólások 

 
+1 #15 Somogyvári Ákos 2018-02-07 11:42
Nekem nem is kimondottan a Limp Bizkit "fikázásával" van bajom, én sem csípem különösebben a zenéjüket.
Az olyan kijelentések viszont, mint "a végeredmény éppen annyi súlyt hordoz magában, amennyit még a jó amerikai átlagember gyomorfekély nélkül el tud viselni" nagyon sok előadónál zavaróak. Magyarázunk mi innen Magyarországról , hogy mi a súlyos zene, miközben ha netán véletlenül felcsendül egy bármilyen, Amerikában agyonjátszott rock nóta abban a hatalmas mennyiségű országos lefedettségű rádióadóban itthon, az egész rocker társadalom ünnepel, hogy "Basszus, hát a November Rain megy a Petőfin! Érted?! Guns 'N Rosest nyom itthon egy rádió!'
Idézet
 
 
+8 #14 Codename333 2015-06-12 18:34
Szerintem ez a lemez egyre jobb az idővel :O egy próbát adni kéne neki mindekinek....nagy limp bizkit rajongó vok de anynira elájulva én sem voltam tőle.....viszot mostanában előkerül és meglepően jólesik ez a lemez...... :O fura dolgok ezek.Jah és kövezzenek meg a de gold cobra nagy sláger lett :D
Idézet
 
 
+1 #13 the raven 2014-08-02 11:22
Idézet - Utálom a Zorralt:
Miért a szerkesztőség ki a dákó?? kit érdekel hogy szerkesztőségne k mi tecik vagy mi nem! vagy magatoknak írjátok a cikket??? akkor is a világ legjobb kettő zenekara a Limp Bizkit meg az eredeti Sex Action és az év albuma a Gold Cobra!! ti meg magyarok tanuljatok meg zenélni nemzetközi szinten aszt esetleg meg hallgatjuk az lb elen a kritikát.

te szegény.....
Idézet
 
 
+5 #12 Danzou 2013-12-19 11:58
Nem unjátok még a Bizkit fikázását??
Nagyon szánalmas, amiket művel egy-két cikk író!
A Kornt, vagy a Linkin Parkot, esetleg a Deftonest miért nem alázzátok a sárgaföldig??

A sok anti-nu-metalosnak sem kell a szegénységi bizonyítványáér t sorba állnia.
Csak azt sajnálom, hogy születésük napján nem kapták meg! :)

Tisztelt megagigakritiku s Nagy Andor úr is ezek táborát erősíti.

Idézet - Nagy Andor:
"És hidd el, nem utálom sem a nu metalt, sem pedig a Limp Bizkitet, sőt mindkettőt még én tudom a leginkább elviselni az egész szerkesztőségbő l,


Azért ennyire nem kell fényezni magad..
Idézet
 
 
+19 #11 Morello 2012-01-09 02:30
Idézet - Utálom a Zorralt:
Miért a szerkesztőség ki a dákó?? kit érdekel hogy szerkesztőségne k mi tecik vagy mi nem! vagy magatoknak írjátok a cikket??? akkor is a világ legjobb kettő zenekara a Limp Bizkit meg az eredeti Sex Action és az év albuma a Gold Cobra!! ti meg magyarok tanuljatok meg zenélni nemzetközi szinten aszt esetleg meg hallgatjuk az lb elen a kritikát.

Keep trollin'-trollin'-trollin'-trollin'....
Idézet
 
 
-20 #10 Utálom a Zorralt 2012-01-07 21:27
Miért a szerkesztőség ki a dákó?? kit érdekel hogy szerkesztőségne k mi tecik vagy mi nem! vagy magatoknak írjátok a cikket??? akkor is a világ legjobb kettő zenekara a Limp Bizkit meg az eredeti Sex Action és az év albuma a Gold Cobra!! ti meg magyarok tanuljatok meg zenélni nemzetközi szinten aszt esetleg meg hallgatjuk az lb elen a kritikát.
Idézet
 
 
+2 #9 Tomika 2011-09-11 14:18
U.I.: hallgassátok meg az új Opeth-et!
Totál más mint amiket eddig csináltak de még is kegyetlen jó!nekem az 10/10-es album simán.
Idézet
 
 
+2 #8 Tomika 2011-09-11 14:17
Farkas Zotyát is utálom még is jó az Ektomorf akármekkora sepu copy.
Én régen nagyon szerettem a Bizkit-et de nem ez a legjobb albumuk szerintem sem.
Meg nekem az előző album jobban adta.
Idézet
 
 
+1 #7 Nagy Andor 2011-09-10 23:51
"Amúgy nem volt semmi céljuk sem a zenével sem a borítóval, poénnak szánták."

Hát ez az, hogy semmi céljuk nem volt a zenével sem, én is pont ezt akartam mondani!!! Amúgy ha nálad ennek ellenére "minimum 9 pont", akkor nincs is miről beszélni.

És hidd el, nem utálom sem a nu metalt, sem pedig a Limp Bizkitet, sőt mindkettőt még én tudom a leginkább elviselni az egész szerkesztőségbő l, nyilván az sem véletlen, hogy éppen én írtam az ismertetőt. Fred Durstöt viszont valóban utálom, de hát ezzel meg kábé minden jóérzésű ember ugyanígy van.
Idézet
 
 
-4 #6 matheusthemaggot 2011-09-10 21:23
Az egész írásból amúgy lerí, hogy utálod a Bizkitet és az egész nu-metal vonalat, azaz: 'It's cool to be a hater."
A borítóhoz: Igaz, a kigyó nem arany színű, de azt senki se vonja kétségbe, hogy Wes nagyon jól rajzol. Amúgy nem volt semmi céljuk sem a zenével sem a borítóval, poénnak szánták.
Idézet
 
 
+3 #5 matheusthemaggot 2011-09-10 21:14
Jól látom, hogy hat pont? Te jó isten. A lemezen egészen az Introbrától a Walking Away-ig hozza a magas szintet, a Looserrel kicsit lesüllyed, de jön az Autotunage, ami egy kib*szottnagy party-szám, megint süllyedünk 90.2.10-zel, a Why Try megint egy ütős szám, aztán a Killer In You kicsit gyengécske. De ottvannak még a bónuszok is, pl. a Los Angeles, ami szintén nagyon jó. Nekem a kedvenc Bizkit albumom a Starfish mellet, egy 9 pontot MINIMUM megérdemelt volna szerintem.
Idézet
 
 
+6 #4 Nagy Andor 2011-09-08 22:54
Idézet - Kiss Gábor:
Idézet - S0und:
Nem olvastam végig, mert cba vagyok, de jól látom hogy 2/3 Wikipedia együtttes történelem és 1/3 albumértékelő a cikk aránya?

Aha.


Mi az a cba?


Nagyobb üzletlánc, külföldi termékeket néha magyarként szokott árusítani, amiért néha többmilliós bírságokat szokott kapni.
Idézet
 
 
-1 #3 Kiss Gábor (Shock!) 2011-09-08 22:24
Idézet - S0und:
Nem olvastam végig, mert cba vagyok, de jól látom hogy 2/3 Wikipedia együtttes történelem és 1/3 albumértékelő a cikk aránya?

Aha.


Mi az a cba?
Idézet
 
 
+2 #2 S0und 2011-09-08 12:23
Nem olvastam végig, mert cba vagyok, de jól látom hogy 2/3 Wikipedia együtttes történelem és 1/3 albumértékelő a cikk aránya?

Aha.
Idézet
 
 
+2 #1 Tomika 2011-09-07 15:04
Én valami olyanra számítottam mint az előző Unqestionable.
Igazából nem rossz de nem is az a bizkit album ami megfogna.
Result-on is vannak számok amik ha olyan a hangulatom bejönnek de ha nem tudom,hogy mit hallgassak milliárdszor inkább a slipknot-hoz nyúlok.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.