Shock!

november 01.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Judas Priest: Demolition (pro)

Az év (alighanem) legvitatottabb lemeze - lehet, hogy nálam egyenesen az év legnagyobb lemeze! Annyi bírálat, negatív kritika érte már eddig is a Priest idei munkáját - holott csupán az a "bűnük", hogy Ripper négy évvel ezelőtti debütálása után ismét mertek tovább gondolkodni és a kiszámíthatóbb retro irány helyett egyenesen előre folytatták az utat.

megjelenés:
2001
kiadó:
SPV / Record Express
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Az előzetes pletykák ipari, hardcore (!) hatású anyagról szóltak. Ehhez képest az eredmény egy abszolút előremutató, mai METAL album lett egy végtelenül kreatív METAL zenekartól! Aki a Jugulatort sem tudta befogadni, képzelem, hogy idegenkedik ettől a korongtól. Akinek viszont a korszerű, zúzós és dallamokban is bővelkedő fémzene az esete, az ne habozzon! Csak nyitottság és türelem kérdése az egész... Némi felvezető zaj, hangeffektek után a nyitó Machine Man egy ultradögös versenymotor sebességével ront elő és gázol le. A menetelős One On One már ismerős volt az ausztriai koncertről, csak élőben nem kerültek ennyire előtérbe a modern vonások. Ez, kérem szépen, nem más, mint a jó öreg Brit Acél (a fiatalabb bandák közül a Marshall Law nyomat ehhez hasonló hagyományos szigetországi power metalt), de a hangzás 2001-es. Az pedig, ahogy Ripper trükközik a magasabb és mélyebb szólamokkal a dalban, megér egy külön tanulmányt. Bestiális!

A Subterfuge vagy a Metal Messiah döngölése ugyanígy visszavezethető mondjuk a Metal Gods nótához. Előbbi dalban a Ripper sikolyok eltorzítva törnek a felszínre, a refrént pedig meghökkentő Korn/Manson-jellegű téma és dallam vezeti fel, utána azonban a mennydörgő kórus maradéktalanul visszahozza a megszokott Judas Priest-metal feelinget. Utóbbiban ütemes szövegmondás megy a versszakok alatt (Mit hallok?! Valaki azt mondta, Rapper Owens?!..), kábé úgy, ahogy Robb Flynn csinálja a legutóbbi Machine Head album egyes dalaiban, a refrén meg ismét tipikus Judas. Lassabb vonalon a Hell Is Home-ban vannak a legkirályabb énekdallamok, a Cyberface már valóságos cyberdoom és az In Between is egy vontatott, nehéz tétel. Két lírai darab is született ezúttal. A fájdalmas, megrendítő erejű Close To You Glenn Tipton közelmúltban elhunyt édesapjának állít emléket, míg a Lost And Found egy csendesebb, akusztikus gitárokra épülő dal.

Összesen tizenhárom számot sűrítettek a CD-re (a digipak változat bónuszként a Rapid Fire és a Green Manalishi új verzióját is tartalmazza) és mindent egybevetve kimértebb az elődjénél a Demolition, ugyanakkor melodikusabb is; az igazi továbblépést a Jugulator után a sound jelenti. Az új köntös alatt viszont továbbra is tisztán felismerhetők a jellegzetes riffek, szólók, énektémák. Lényegében minden ugyanaz, mégis más - ez a fejlődés, nem? És ha már itt tartunk, Ripper ismét fényesen bizonyítja, mennyivel több egy szimpla Halford-klónnál, rendkívül változatosan hozza magát: hangja helyenként Alice In Chains-es/creedes árnyalatot ölt, néhol szabályosan hörög, méghozzá iszonyú mélyen, vadállat magasaival pedig totál hazavágja a dobhártyámat.

Úgy érzem, nem hiányzik innen senki, a szólópályáját építő Rob Halford old school metalban éppúgy tökéleteset alkot, ahogy a Judas Priest is jeles korszerűségből. Mindezt vagy tíz hallgatás után írom, azaz bőven tartogat még felfedeznivalót a Demolition. De addig is maximális elismerésem az újító szándékért és a megvalósításért. Tudom, mit beszélek!

 

Hozzászólások 

 
#2 Scarecrow 2021-10-27 10:47
Sokáig mellőztem a Demolition-t, nem is fogott meg, pedig a Jugulator az egyik kedvenc JP albumom. De most így hosszú évek után újra elővéve ez a lemez azért odacsap persze leginkább Ripper miatt. Cirka 10-15 év után beért nálam. :)
Idézet
 
 
+4 #1 Terror tarol 2014-05-30 19:36
Valami bődületesen nagyokat basznak oda a húroknak ebben az albumban. Nemes gyilok.
Egyetértek, ez az album egy remekmű. Nem minden számot szeretek róla, de ami üt ,az üt rendesen. Jugulatornál egy fokkal jobban bejön ez.
TimRipper a legjobb dolog, ami ezzel a bandával történt a hang"súly" váltás mellett.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.