Shock!

február 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

High On Fire: Snakes For The Divine

Fene se gondolta volna, de az az igazság, hogy erre mifelénk még nem igazán írtunk High On Fire lemezről, így aztán nem fog megártani, ha történelemórásat játszunk. Na szóval, volt a kilencvenes években egy Sleep névre hallgató stoner zenekar, amely már fennállása idején is, de az évtized végén lezajlott feloszlását követően meg aztán pláne, igazi legendává nemesedett. Olyan lemezekkel, mint a Sleep's Holy Mountain meg a kiadó által megjelentethetetlennek (jó kis szó, mi?) ítélt Jerusalem (eredeti elnevezéssel Dopesmoker) nem is csoda, zseniális dolgokat tudott csinálni a trió, az egyszer biztos.

megjelenés:
2010
kiadó:
Century Media / EMI
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Aztán '98 derekán a ritmusszekció balra el, hogy létrehozzon egy igazán experimentális valamit, amit Om névre kereszteltek el. Zenéjük egészen sajátos keveréke a távol-keleti meditatív muzsikáknak meg a tágan értelmezett rockzenének. Hobbijaik közé tartozik a tizenöt-húszperces dalok írása, és az ötórás koncertek adása, hol máshol, mint épp Jeruzsálemben. A harmadik sleepes fószert pedig Matt Pike-nak hívták, ő társainál konzervatívabb vala, így aztán maradt a metalnál, és létrehozta a High On Fire-t. A fentebb jelzett időpont óta ránk szabadított négy stúdiólemezt – egyébként jobbnál jobbakat, az én kicsi szívemhez legközelebb a zabolázhatatlanul gyönyörűséges, kétségbe ejtőn szörnyűséges Blessed Black Wings áll – most pedig itt az ötödik eljövetel, a Snakes For The Divine, ami újfent kiugróan jól sikerült, év végi listán a helye, akárki meglássa.

A legutóbbi, '07-es Death Is This Communion óta a tagság változatlan (ez amúgy náluk nagy szó, a basszeros poszt ugyanis nem egy nyugdíjas állás arrafelé), a producer viszont új: Steve Albini és Jack Endino korábbi helyére a mostanában Metallica és Slayer lemezek körül sertepertélő Greg Fidelman került. A hangzás ennek következtében erőteljes változáson is ment át: a korábbi zaklatott-nyomorúságos hangulat átadta helyét egy ultrasúlyos, nem kevésbé sötét hangzásképnek, úgyhogy ez kábé a legtisztábban megdörrenő lemezük. És mindent egybevetve tán a legkeményebb is.

Pike és csapata nem hazudtolja meg magát: egyből a korong leghosszabb, nyolc és fél perces dalával nyitnak, a címadó az, és olyan, mintha a Cathedral a Mastodonnal jammelve adna elő néhány klasszikust. A következő Frost Hammer aztán szimplán a lemez legjobb tétele, a Mastodon hatás itt még nyilvánvalóbb (a két csapat közt igen baráti is a viszony), és az egésznek van valami fagyos hatása, amire a cím és a szöveg nyilván még rá is tesz egy lapáttal. A mindkét szám alatt elég gyors tempó a nyíltan a Black Sabbath-ot (a zenekart és az azonos című számot egyaránt) megidéző Bastard Samurai alatt higgad le először, részemről maximálisan a misztikus hangulat hatása alá kerültem, szükség is volt a négyes Ghost Neck már-már thrashes reszeléséhez ahhoz, hogy visszatérjek a realitásba. Ebben a számban a másik alapító Des Kensel alakít nagyot, pörgetései tanítanivalók, ő amúgy az egész lemezen kimondottan kitesz magáért.

A másfél perces The Path átvezetője után jön a Fire, Flood & Plague, ami megint egy gyorsabb, szinte már „slágeresen" groove-os dolog, csak a szólója ne lenne ennyire idegtépő. A lemez tartópillérének szerepét a How Dark We Pray tölti be, újfent nyolc perc fölött mozog a játékidő, azonban az epikus dal a legkevésbé sem válik unalmassá, köszönhetően a korong legjobb gitárharmóniáinak. A Snakes For The Divine-t végül a Holy Flames Of The Fire Spitter zárja, ami meg olyan, mintha a Cathedral legénysége megpróbálna előadni egy belassított Motörhead nótát. Tehát megintcsak baromi jó.

Matt Pike – miként eddig valamennyi felbukkanásakor – ismét begyűjthet egy virtuális vállon veregetést, mivel ezúttal sem tudott hibázni. Az etalon nálam továbbra is a Black Wings, de nagyon rendben van a Snakes is, kábé, mint amennyire a Death Is This Communion volt annak idején. Pláne, hogy a borító ismét remek lett. Az pedig, hogy rebesgetnek egy Sleep reuniont is idén őszre, csak hab a tortán. Vagyis inkább: majd meglátjuk.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.