Shock!

Az első lemezről írt remek wice-féle tirádát úgysem lehet túlszárnyalni - meg sem próbálom tehát. A Hardcore Superstar új anyagáról annyit, hogy maradtak a koszos garázs punk'n'rollnál, sajátos felhangok nélkül, határozottan kimutatható hatásokkal annál inkább.

És mintha idétlenebbek is lennének a dallamok, bár lehet, hogy csak rég hallgattam meg az első korongot, amit nem fogok megtenni ezek után sem, valahogy nem ingerel ez a zene ilyesmire, pláne ha a tagok kikarikázott szemealjára vetem szúrós pillantásom. A stílushoz illő szokványos külső (tetkók, melyek közül főleg a pókhálós könyök a leginkább sajnálatra méltó, bőrszerelés, feketére festett haj, napszemüveg a fejtetőn, vadító tekintetek) elengedhetetlen.

A korai Guns hatást máig sem feledő zenekar szeretne kortársai (Hellacopters, Backyard Babies) nyomába eredni, azonban mindez úgy tűnik, csupán szégyenletes kullogásban merül ki. A parázs néha lángra lobban, itt ezt még sajnos nem tette meg. Egyéniség tekintetében halovány produkció.