Shock!

december 14.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Graveyard: Lights Out

Néhány napja mutattam be a svéd Witchcraft új lemezét, és most itt van a „kisöcsi" legújabb alkotása is. Ugyan a két banda tagsága között nincs átfedés, ettől eltekintve azonban szinte minden közös: ugyanúgy svédek, ugyanúgy a Nuclear Blastnél vannak (Graveyardékat ráadásul amazok ajánlották be), és ugyanazt a '60-as/'70-es évek ősrockjában gyökerező muzsikát nyomják, mint Magnus Pelanderék – még ha ez az ő esetükben egy fokkal könnyedebb, jóval inkább blues-orientált is, mint doomos. A banda tökéletesen a semmiből bukkant fel jó másfél évvel ezelőtti Hisingen Blues lemezével, és a skandináv világ (és Európa egy része) egy csapásra a lábuk elé vetette magát. Az ismeretlen kvartett korongja meglepően szépen fogyott, egyre pofásabb és egyre sikeresebb turnékra kerülhettek be, ráadásul lassan már húzónévként, mindennek betetőzéseként pedig megnyerték a svéd Grammyt a legjobb hard rock album kategóriájában. A legértékesebb viszont minden bizonnyal az volt számukra, hogy a Hisingen Blues nálunk is betalált, kiérdemelve egy jó öreg shockos nyolcast.

megjelenés:
2012
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Nem rossz ez egy fiatal, mindösszesen második stúdiólemezénél járó csapattól, és sejteni is lehetett, hogy nem fognak hosszú időre eltűnni, inkább addig ütik a vasat, míg meleg. Így is történt, alig másfél év elteltével itt a harmadik korong, a pocséknál is pocsékabb borítóval büntető Lights Out, ami újfent nem sikerült rosszul. A gond csak az, hogy annyira jól sem. Kezdjük azzal, hogy a Hisingenhez képest jóval komótosabb, helyenként lírai, máskor meg szimplán csak fásult hangulatot árasztó anyaggal van dolgunk, és azt már az előzőnél is megjegyeztem, hogy nem igazán áll jól nekik, mikor belassulnak, és merengősre veszik a figurát. A kettes Slow Motion Countdownnál például az első hallgatás alkalmával konkrétan lekapcsoltam a lejátszót. Ez a háttérben zongorával is kísért lírai tétel az előadók szándéka szerint minden bizonnyal olyan melankolikus, mint egy séta az őszi alkonyban, én viszont mindvégig csak azt éreztem, hogy Joakim Nilsson túlzottan nyafogósra és modorosra vett énektémái kifejezetten idegesítenek. Ráadásul ez a tétel az egyébként kimondottan rövid, harmincöt perces korong leghosszabbja is, és mindent egybevetve most, három-négy hallgatással később is csak azt mondhatom rá, hogy vacak. Az is igaz persze, hogy kifejezetten belassult tételt csak egyet találunk még ezen kívül, a hatos Hard Times Lovin'-t, ami viszont egyáltalán nem lírai, sokkal inkább olyan billentyűs hangszerekkel is megspékelt blues rock, amit a Doors művelt anno, leginkább az L. A. Woman lemezre hajaz, és mint ilyen, kifejezetten tetszik. Lírai dalocska tehát nincs több, viszont az egyébként egész karcos Fool In The End verzéiben már megint azok az affektáló dallamok köszönnek vissza, amiktől a hideg kiráz.

És most, hogy elmondtam, miért rossz lemez a Lights Out, elmondom azt is, hogy ennek ellenére miért tetszik. Az olyan energikus és gyors, alig két és fél perc alatt elreszelt tételek miatt, mint a Seven Seven, vagy a vidáman pörgő Goliath a korong vége felé. De még inkább az olyan gyöngyszemek miatt, mint a lemez legjobb riffjével nyitó An Industry Of Murder, a pszichedelikus Endless Night (első klip), leginkább pedig a korong himnusza címet elnyerő The Suits, The Law & The Uniforms. Ennél a remekül építkező, kiugróan ütős refrénnel ellátott, majd kakofóniába torkolló dalnál, meg mondjuk az Endless Nightnál éreztem összesen azt, hogy ezek bizony még a Hisingen Blueson is kiemelkedtek volna. Emellett pedig a két gitáros (Joakimon kívül a jól ritmizálható nevű Jonatan Larocca Ramm) teljesítménye továbbra is minden dicséretet megérdemel. A záró 20/20 (Tunnel Vision)-nél végül aztán csak leesett a tantusz, hogy miért tetszett annyira az előző, és hogy a mostani miért hagy hiányérzetet maga mögött. Ez ugyanis mintha a kettes lemez zárásának, a The Sirennek lenne a kevésbé tehetséges, kicsit satnya ikertestvére. Megvan benne minden, ami amabban jó volt, csak mindenből kevesebb és fakóbb. És sajnos ilyen az egész Lights Out.

Persze ne legyek igazságtalan, hiszen az sem kedvez a lemeznek, hogy egy nem kicsit túljátszott stílus zászlaját próbálja magasba emelni, jómagam is elég sok hasonló zenét hallgatok, így aztán nemcsak hogy széleskörű viszonyítási alapom van, hanem nehéz is már újat mondani sokat próbált füleimnek. De azért közel sem lehetetlen, hogy mást ne mondjak, a bevezetőben már említett Witchcraftnek például simán összejött. Az öcskösnek most kevésbé.

 

Hozzászólások 

 
+1 #7 Nagy Andor 2012-11-13 11:35
Idézet - norbert hellacopter:
Egyébként Joakim Nilsson meg Rikard Edlund már a 90-es években is retrórokkot játszott a Norrsken nevű zenekarban a Witchcraftos Magnus Pelanderrel, úghogy a kisöccs jelző ez esetben nem túl helytálló (volt egy Albatros nevű zenekaruk is még a Graveyard előtt, szintén retrórokk).


A Norrskent vágom, az Albatrosról viszont nem nagyon tudok semmit. De ha hasonló volt az is, akkor tuti utánanézek.
Idézet
 
 
#6 Pedro Helvete 2012-11-13 11:25
Nekem jobban bejön mint a Witchcraft, és a Slow pedig kurva jó trekk. Ja értem így, hogy arra volt hivatkozás, de így szerintem megtévesztő kissé.
Idézet
 
 
+6 #5 norbert hellacopter 2012-11-13 11:25
Egyébként Joakim Nilsson meg Rikard Edlund már a 90-es években is retrórokkot játszott a Norrsken nevű zenekarban a Witchcraftos Magnus Pelanderrel, úghogy a kisöccs jelző ez esetben nem túl helytálló (volt egy Albatros nevű zenekaruk is még a Graveyard előtt, szintén retrórokk).
Idézet
 
 
+4 #4 Nagy Andor 2012-11-13 11:25
Idézet - norbert hellacopter:
Ja,a szemfülesek olyan 2008 körül összefutottak velük, én legalábbis akkor vadásztam le az első lemezüket :)
Amúgy a Slow Motion nekem az egyik kedvencem róla, szerintem óriási dal, hatalmas feelingel. Az Endless a második klip, előtte már volt a Goliathra.
Amúgy én szívesebben hallgatom, mint az új Witchcraftot.


Na, a Goliath klipet viszont nem ismertem. A Slow Motion Countdown pedig nekem sajna továbbra sem jön be.
Idézet
 
 
+4 #3 Nagy Andor 2012-11-13 11:22
Idézet - Pedro Helvete:
3. nagylemez, már bocsi h közbeszólok.2007 - s/t, 2011 Hisingen, most pedig ez.


Igen, én is tudom, hogy ez már a harmadik nagylemezük, később írtam is, de a hivatkozott mondat ("Nem rossz ez egy fiatal, mindösszesen második stúdiólemezénél járó csapattól.") még nem erre a lemezre vonatkozott, hanem a Hisingen Bluesra. Az pedig tényleg a második volt.:) (Úgyhogy kérném szépen a Szerkesztő Urat/Hölgyet is, hogy legyen oly drága, és javítsa vissza.:D)
Idézet
 
 
+2 #2 norbert hellacopter 2012-11-13 11:14
Ja,a szemfülesek olyan 2008 körül összefutottak velük, én legalábbis akkor vadásztam le az első lemezüket :)
Amúgy a Slow Motion nekem az egyik kedvencem róla, szerintem óriási dal, hatalmas feelingel. Az Endless a második klip, előtte már volt a Goliathra.
Amúgy én szívesebben hallgatom, mint az új Witchcraftot.
Idézet
 
 
#1 Pedro Helvete 2012-11-13 10:47
3. nagylemez, már bocsi h közbeszólok.2007 - s/t, 2011 Hisingen, most pedig ez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.