Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Witchcraft: Legend

Hadd kezdjem azzal, hogy néhány nappal ezelőtt történt egy kisebb félreértés Főnökasszonyunk és köztem ezen lemez kapcsán. Ő nem igazán vágta, hogy miért akarok én írni az új Witchcraftről, én meg azt nem értettem, hogy ő mit nem ért ezen. Aztán lehullott a lepel: hát bizony ezen a néven nem csak egyetlen banda munkálkodik, és Szilvi joggal gondolhatta, hogy belekergültem a sok zenehallgatásba, ha már önként vállalkozom arra, hogy egy feltörekvő magyar black metal banda lemezéről vessem képernyőre magvas gondolataimat. (Akik helyében azért talán elgondolkodnék a névváltoztatáson.) Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba: jelen írásom tárgya az immáron tizenkét éve létező svéd csapat, akiknek negyedik albumára bizony nem kevesebb, mint öt évet kellett várnunk. És maradjunk annyiban, hogy simán megérte a várakozás!

megjelenés:
2012
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

Azt persze nem állíthatjuk, hogy az eltelt fél évtized alatt semmi sem történt Magnus Pelanderék környékén, hiszen kis túlzással rá sem lehet ismerni a kompániára. Magnus ugyanis Ola Henriksson basszer kivételével a teljes korábbi csapatot szélnek eresztette, és ha ez nem lenne elég: két gitárost (Simon Solomon és Tom Jondelius) is bevett a bandába, míg saját hathúrosát szögre akasztotta, hogy kizárólag csak az énekre koncentrálhasson. Emellett istenhozzádot mondtak Lee Dorrian kiadójának, a Rise Abovenak, és átigazoltak a jóval nagyobb lehetőségekkel rendelkező Nuclear Blasthoz. Aki mindezek következtében stílusváltást is vár, nem jár a legjobb úton, mert igaz ugyan, hogy a Legend minden korábbi munkájuknak letisztultabb, ám szerintem ez esetükben tényleg egy lineáris változás/fejlődés soron következő, logikus állomása.

Mindig is furcsállottam, hogy a Witchcraftet a legtöbb helyen a doom metal skatulyába próbálták betuszkolni, ez ugyanis maximum első, remekbe szabott lemezükre lehetett csak igaz, a Firewood és a The Alchemist már sokkal inkább azt a '60-as/'70-es évek zenei örökségét nyíltan felvállaló retro rockot tartalmazta, ami olyan honfitársaik előtt tárta szélesre a kapukat, mint például a Graveyard, de akkor sem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a csapattal baráti kapcsolatot ápoló The Sword legénységének is utat mutattak. (Érdekes és nagyon-nagy üdvrivalgásra okot adó véletlen, hogy az említett két csapat is a napokban jelentkezett új lemezzel!) És ebbe a sorba szervesen illeszkedik a Legend is, annak ellenére, hogy az eredetileg a Pentagram előtti tisztelgés céljából alakult zenekar itt már sokkal inkább mutat rokonságot akár a Dio-féle Sabbathtal, akár a Led Zeppelinnel, de helyenként bizony még a Thin Lizzyvel is, mint épp Bobby Lieblingékkel.

Ami elsőre meg kell, hogy üsse a fülünket, az a hangzás! Hát az bizony még sosem volt ennyire telt és tiszta, mint most, tökéletesen szertefoszlott a korábbi korongok poros, vintage atmoszférája. Biztos lesznek régi hívek, akiknek éppen ez nem fog tetszeni, de részemről maximálisan megsüvegelem a végeredményt, minden hangszer abszolút a helyén, szépen szól. Ez persze fabatkát sem érne, ha a lemez kilenc tétele nem lenne igazi slágergyűtemény! Csak hát ahogy az a szikár riff berobban a nyitó Deconstructionben, egyből sejteni lehet, hogy nem lesz itt gond, egy szál se! Magnus pedig már itt olyan dallamokat hoz minden korábbinál tisztábban csengő, a középtartomány magasabb rétegei felé kalandozó hangján, hogy az napokra velünk marad. Vitán felül áll, a főnök sosem nyújtott még olyan kimagasló teljesítményt, mint most - legyen szó bár a jó kis dob-basszus felvezetéssel nyitó, laza kezdés után fokozatosan bekeményedő Flag Of Fate-ről, a könnyed és slágeres It's Not Because Of You-ról (tisztára, mintha egy jól sikerült Firebird dal lenne!), vagy épp a fütyülhető gitárdallamra épülő, letisztult refrénnel feldíszített An Alternative To Freedom-ról, mindben olyan dallamokat hoz, melyek kiűzhetetlenül ülnek füleinkbe.

Hősünk az eltelt években tuti járt énektanárnál is, emellett pedig dallamérzéke is irigylésre méltó, milyen szépen van már felépítve például a Ghosts House, hogy a White Light Suicide tiszta Thin Lizzy utánérzéssel nyitó, majd át- meg átalakuló szerkezetét ne is említsem! Ez a mindent vivő refrénnel felvértezett dal az abszolút csúcspont, kegyetlenül ütős! A soron következő Democracy a lemez súlyosabb (és legkevésbé eltalált) pillanatai közé tartozik, majd jön a Dystopia laza visszakacsintása a kezdeti idők doom metalja irányába, persze megint csak olyan énektémákkal, amelybe beleborsódzik az ember háta. A középrész szikáran döngető riffelésére rárepülő dallam például tízpontos Sabbath tiszteletadás! Huhh, nem is nagyon találok itt semmi kivetnivalót, egyedül tán a záró, ismét jó súlyosra vett Dead End tizenkét percét találom túlzónak, három-négy perccel akár lehetett volna rövidebb is, de nyilván szerettek volna lezárásnak valami nagyívű, epikus dolgot, ami végső soron össze is jött nekik.

A Nuclear Blast örülhet, hiszen remek zsákmányra lelt a Witchcraft képében, ráadásul kicsit Janus-arcú anyag is a Legend. Egyfelől maximálisan alkalmas rá, hogy egy szélesebb táborral megismertesse a svédek nevét, másrészt viszont megőrizte mindazon jegyeket, amik miatt egy régi rajongó is teljes mértékben szeretni tudja az új dalcsokrot, mint ahogy én is. A Withcraft eddig is remek volt, és az is maradt – rég adtam már tízest, de most nem érzem túlzásnak.

 

Hozzászólások 

 
+3 #5 brcwyn 2013-04-22 11:37
sziasztok!

április 30-án Bécsben, a Szene színpadán lép fel a Witchcraft, előzenekara az Orchid lesz.

jegyem van, jogsim és fuvarom nincs. NAGYON szeretnék elmenni, így ha beférek hozzátok a járműbe utasként, léci írj a brcwyn(kosszarv )gmail(pötty)co m címre! köszönöm.
Idézet
 
 
+8 #4 Balazs 2012-11-15 10:36
Jo hogy olvaslak titeket, mert altalatok ismerhettem meg a Witchcraftot is, hiaba elek Svedorszagban ;) (A helyi metal lapokat meg nem olvasom.) Ha minden jol megy, akkor szombaton koncerten is megnezhetem oket...
Idézet
 
 
+7 #3 Nagy Andor 2012-11-05 16:41
Idézet - norbert hellacopter:
Mondjuk a "feltörekvő magyar black metal banda" már 16 éve létezik, úgyhogy változtassanak a svédek nevet :D

Jó ez az új Witchcraft egyébként, de az előző kettő nekem jobban tetszett. Az említett The Sword azért sokkal hevibb, akiknek az új lemeze amúgy atom lett.


Hát ja, ennyire értek a black metalhoz. Maradjunk annyiban, hogy nekem "feltörekvő".:)

A svédek korábbi anyagait is imádom (tán még jobban is, mint ezt), és valóban jó lett az új Sword is, bár elsőre nem rúgott seggbe, de arról majd Zoli fogja leírja, hogy miért érdemes hallgatni.
Idézet
 
 
+7 #2 norbert hellacopter 2012-11-05 16:11
Mondjuk a "feltörekvő magyar black metal banda" már 16 éve létezik, úgyhogy változtassanak a svédek nevet :D

Jó ez az új Witchcraft egyébként, de az előző kettő nekem jobban tetszett. Az említett The Sword azért sokkal hevibb, akiknek az új lemeze amúgy atom lett.
Idézet
 
 
+11 #1 Tóth József 2012-11-04 14:45
Nagyon jó lemez ,rengeteget hallgatom!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.