Minden jel szerint Sexárd gyors járású ragadozói nem lazítanak a gyeplőn, és tartják a maguk diktálta feszes tempót. Hűséges rajongótáboruknak alig maradt ideje arra, hogy kellőképpen kiismerje a 2003-as Katasztróka lemezt, és máris itt az újabb opusz. Ráadásul a srácok most sem spóroltak a játékidővel, a CD nem kevesebb, mint 25 perc hallgatnivalót tartalmaz.
Rókáék sem tudnak kibújni saját bőrükből, így a lemezeik kiállítását jellemző igényesség ismét magáért beszél. Lesznek tán olyanok, kik visszasírják a korábbi anyagok kisegítő iskolások és naiv művészek munkáit idéző borítóit, de én azt mondom, hogy Mészáros Dóri azért elég jól fest a magazin formátumot öltött booklet elején. Bár igaz, ami igaz, egy bikini felsővel több van rajta, mint kellene, de hát biztos hideg volt fotózáskor. A füzetecske egyébként a szövegeken kívül interjúkat is tartalmaz, a már említett művésznőn kívül minden bálnavadászok atyjával, Smicivel, valamint a Max névre hallgató Scheer Viktorral. Egyikük a felvételek készítésekor megtisztelt stúdió vezére, a másik tag pedig a munkálatokat vezénylő maestro. Ráadásul mindketten vendégeskednek is a lemezen, megkoronázva ezzel eddigi karrierjüket.
Úgy néz ki, a FRL kezdi szűknek érezni a debilkór skatulyát, így elkalandozgatnak erre-arra, de nem volt ez másként régebben sem, gondoljunk csak a black/death hatásokkal rendelkező Barberknivre, vagy az ultrasúlyos Doghri Nadi!-ra. Jelenleg viszont éppen hogy nem a súly a főszereplő, Balage Steele és szabadcsapata szemmel láthatóan szeretné megfogni a tizenkét éves, Hooligans topot viselő kislányokat is (mármint a zenéjükkel, naná), legalábbis a Róka Bugi címet viselő nyitónóta Dolly Rollt megszégyenítő keménysége erre utal. Nem fogok meglepődni, ha a nyári ródsók már Fürgéék nevétől lennének hangosak. Ezen a vonalon helyezkedik el még a tipikus nyári sláger Bora Bora, a környezetvédelem fontosságára rávilágító Zöld szám, valamint a témájához illően laza reggae-be csomagolt Exitus is, úgyhogy mézédes dallamoknak nem vagyunk híján. Persze azért itt van ám a szigor is, a Smici vendégmunkással elkészített Quake (a megyekosztölök jellegű játékok szerelmeseinek himnusza) például akkora thrash, hogy hallatán tán még Kerry King kezéből is kihullana a pengető.
Aztán hallani még, kérem, stonerbe oltott durvulatot a társadalom férfilakosságának tömegét sújtó szomorú problémáról (Ejaculatio Praecox), meg igazi középtempós motoros indulót (Robogó). Ez utóbbi arról az évekkel ezelőtti, de feledhetetlen balesetről szól, amelyet követően az ország lakossága egy emberként szorított Andrisnak. Most minden eddig elhallgatott részletre fény derül! A költészet kedvelőinek bizonyára jó hír a Kartel-tag Big Daddy Laca szereplése a Duma című nótában, mely a magyar filmgyártás olyan állócsillagai előtt emel kalapot, mint Michelle Wild, Sandra Iron, vagy Niki Belucci.
Egyébként ezzel a lemezzel újabb róka csatlakozott a falkához, Tücsi névre hallgat, a belső képen ő áll a bal szélen, arról lehet felismerni, hogy odaírták mellé a nevét. Elődjéhez, Moldoványi Jándzsihoz hasonlóan ő is Lombardo-tanítvány, az én ízlésemnek ugyan kicsit bödön hangzással bírnak a dobok, de sebaj, ettől igazán magyarosch a végeredmény. A lemezre égetve találni még multimédiás részt is, rajta fotók, meg videofelvételek tömkelege, köztük a Moby Dick-feldolgozás Na mi van? klipje.
Depresszióra hajlamos emberek természetesen kilométerekre kerüljék el a Foxabályzót, mivel a lélek olyan mélységeibe ereszkedtek le Robinék, ami egy sötét napon akár végzetes is lehet. Ellenben az alkoholizmus posványába süppedt társas összejöveteleknek bájos kiegészítője lehet a lemez, mely hetesnél többet ugyan semmiképp nem érdemelne, de Mészáros Dóri és a booklet miatt kapnak egy plusz pontot. Úgyhogy nekem nyolc.
