Shock!

április 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Eyes Of Eden: Faith

Elég, ha annyit mondok, hogy Waldemar Sorychta? Nos, ő gitározik ebben a vadonatúj csapatban, amit jobbára gothic metalként aposztrofálnak. Waldemar itt egyáltalán nem thrasht játszik, mint a jelentősen alulértékelt és elfeledett Grip inc.-ben, ráadásul „nőiénekesnős" csapat az Eyes Of Eden.

megjelenés:
2007
kiadó:
Century Media / EMI
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Franziska Huth (de korántsem Jabba - a férfi rajongók örömére) az éteri és keleties dallamokat favorizálja végestelen végig (oké, azért Waldemar stílusában is erőteljesen benne van a keleties dallamvilág). Helyenként metal, kétlábgéppel, ahogy kell (sajnos nagyon, nagyon ritkán), néha meg andalító lágy, gyertyafényes muzsika (többnyire ilyen: tudjátok, amolyan nagymama-függönyébe burkolózós dolog) amit a cd-n hallhatunk. Akad a nótákban egy kevés Lacuna Coil, vagy Theatre Of Tragedy, meg barokkos hangulat (a hármas dal, a Star néhány érdeklődőnél kicsaphatja a biztosítékot, nekem sem kedvencem), de alapvetően ízléssel tálalják még a szirupot is.

A zenekar annak idején úgy indult, hogy Waldemar elkezdett dalokat írogatni Gas Lipstickkel (HIM), majd később keresgéltek további társakat. Az eredeti énekesnő súlyos egészségügyi problémái miatt nem tudta felénekelni a lemezt, ezért is tartott két évig az érdemi munka, végül Franziska lett a csapat tagja. Gus időközben meggondolta magát (vagy ki tudja) mindenesetre csak a lemezen hallhatjuk, a helyére Tom Diener érkezett, ki tudja honnan.

A lemezt végighallgatva azért erősen feltűnik, hogy Waldemar igen lírikus hangulatban lehetett az utóbbi években, gyakorlatilag nyoma sincs a Grip inc. lemezek féktelen hangulatának (illetve nagyon ritkán azért még érezni, hogy rá tudna lépni a gázpedálra úgy igazán, ha akarna). Ha gonosz akarok lenni az is felötlene bennem, hogy talán egy kis pénzt akar keresni (öhm, lemezeladással?...), úgyis most élik reneszánszukat a csajos csapatok. Igazából nem lehet azt mondani a lemezre, hogy rossz, hiszen kellemes a zene, bár hosszú távon összefolynak az énektémák. Azt a fránya refréncentrikusságot nem ártott volna jobban kiaknázni. Néha kifejezetten olyan érzésem volt, hogy egy metalosított Ofra Hazát hallgatok (már aki még emlékszik a nyolcvanas évek egyik sikeres egy dalos énekesnőjére, aki sajnos érdemtelenül fiatalon elhunyt – tessék, művelődjetek, zseniális dal, tényleg feldolgozhatná már valami metal csapat ezt a nótát!).

Ami egy kicsit fájdalmas volt számomra, az a szintihangok bénasága, ilyen fantáziátlan és totálisan műanyag szőnyegezést rég hallottam – legalábbi ismert nevek lemezén. Kár. Nem mondom, hogy a lemez minden pillanatát élvezem, sajnos előfordul néhány halványabb nóta, de lírikus pillanataimban jólesik elhallgatni a lemezt. A műfajt sem fogja fenekestül felforgatni, ám kellemes perceket bőven tud okozni. Abban meg titokban örökké reménykedni fogok, hogy lesz még egyszer Grip inc. lemez.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.