Az osztrák Enid is egy olyan csapat, amelyet minden európai országban kb. 5-8 fanatikus undergroundista ismer és rajong értük, merthogy. A lemezt meghallgatva az egyik legnagyobb hibának a keverést, illetve a dob- és szintetizátorhangokat tartom. Túl sterilek, kopogósak, a szintihangok néhol egyenesen rosszak, idejétmúltak. Sokszor elég kínosak is.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
CCP / MusiCDome |
|
pontszám:
6,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Mintha egy öt évvel ezelőtti számítógépes hangkártyától származnának. Ami persze lehet, de ha valaki már ilyen szinten foglalkozik a zenével, és lemezen is megjelenteti, akkor illenék a mai kornak megfelelő hangszíneket alkalmazni. Ettől olyan gimnazista próbálkozásnak hat sok helyen.
A vokáltémákat illetően az igazi északi károgástól kezdve a középkori hangulatú férfiéneken keresztül a tiszta női hangig mindent bevetettek, néha egy dalon belül is, gondolom a monumentalitást fokozni kívánván, de megint csak a hangszínekkel, hanghatásokkal van bajom, elveszti az egész a komolyságát, na. Mondjuk ha valaki az ilyen zenék után kutat, akkor érdemes próbálkozni az Eniddel, mert elég változatosak a számok, bár annyira magával ragadó hangulatot nem éreztem a hallgatása közben.
