Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Earthless: Black Heaven

earthless_cA kaliforniai Earthless mindig is a maga útját járta. Zenéjüket – jobb híján – nevezzük most pszichedelikus rocknak, hiszen ezt a címkét talán még ők maguk is képesek lennének elfogadni, szemben mondjuk a stonerrel, amely ellen többször is hangosan ágáltak: hagyják már őket békén ezzel a baromsággal, hiszen még marihuánával sem élnek! Erősen improvizatív muzsikájuk nem ismert semmi határt: ha olyanjuk volt, összerittyentettek egy bő félórás nótát, de amúgy is ritka alkalom volt, hogy dalonként tíz perc alatt maradjanak. És még egy fontos dolog: mindezt instrumentálisan (egy-két kivételtől eltekintve), ráérősen, kötöttségektől mentesen, szabadon. Aztán elszerződtek a Nuclear Blasthez, és öt évvel a remekül sikerült From The Ages után kiadták negyedik sorlemezüket. Ami alig negyven percben hat tételt tartalmaz, ráadásul négyben még ének is van! Elattákmagukat!!! – hörgöm vöröslő fejjel, dühtől dagadó erekkel. Illetve csak hörögném, ha nem hallgattam volna meg a lemezt.

megjelenés:
2018
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Az ugyanis nagyon jó. Nyilván, hiszen Isaiah Mitchell gitáros/(és most már)énekes, Mike Eginton basszer, pláne az Off!-ban is bizonyító Mario Rubalcaba dobos nem felejtettek el zenélni pusztán amiatt, hogy többé már nem kétezer másodpercben akarnak valamit elmondani nekünk, csak ötszázban. Mint ahogy természetesen az sem nyírta ki őket, hogy még erősebb lett náluk a '60-as és '70-es évek zenéinek befolyása, ha nagyon akarom, olyan területekről is, amik korábban nem voltak különösebben jellemzőek (például Cream, korai ZZ Top, vagy akár a Ten Years After kifejtősebb dolgai). De a lényeg változatlan: ezek hárman valami ritka ravasz módon és bődületesen nagy érzéssel képesek úgy csinálni, mintha ott helyben, ad hoc jelleggel születne meg a zene a kezeik között, és még csak meg sem próbálnák korlátok közé szorítani. (Remek példa erre az anyag központi tételét jelentő Electric Flame, vagy akár az instru címadó – mindkettő kilenc perc körüli játékidővel.)

Mitchell ráadásul jól hallhatóan nem azért nem énekelt ezidáig (legalábbis itt, mivel Golden Void nevű projektjében azért bőven hallhattuk már danolni), mert akkora kappanhanggal lenne megverve, hiszen kissé poros, de az atmoszférát talán éppen emiatt szépen felerősítő énektémái bőven vállalhatók, ennél bizony sok „igazi" énekes hoz jóval gyengébb teljesítményt. Az anyag pedig valóban rövid ugyan, de ennek ellenére mégis változatos, hiszen a „slágeresebb" nyitányt (Gifted By The Wind, End To End) a már említett megtekertebb, jammelősebb darabok követik, közrefogva a banda valaha írt legrövidebb dalát, a lendületes és feelinges Volt Rush-t. A lemezt végül a legretrósabb (helyenként szinte bluesba hajló) Sudden End zárja, hibát pedig ebben sem nagyon találtam, igaz, nem is kerestem különösebben.

Lehet, hogy korábban egyénibb volt az Earthless zenéje, talán tényleg szeretnének nagyobb sikereket elérni, és még az is megeshet, hogy valóban a nagyobb kiadó sugallatára döntöttek a közérthetőbb dalszerkezetek és az ének alkalmazása mellett. Az viszont biztosan nem igaz, hogy semmi kiugróan extra nincs a Black Heavenben, és hogy eladták volna magukat. Amibe ekkora érzés szorult, az egyszerűen nem lehet hamis.

 

Hozzászólások 

 
+1 #3 Scud 2018-05-08 08:36
Az Earthless az egyik oka, hogy Stratoval fogom tolni a "Stonert".
Idézet
 
 
+4 #2 Chris92 2018-04-04 07:19
A From the Ages-el annyira elmentek a falig a jammelős, pszichedelikus, impro-rock vonalon, hogy szinte törvényszerű volt hogy azután egy kevésbé sűrű, még akár slágeresnek is mondható, vokálokkal megtámogatott anyaggal jöjjenek ki. De nekem ez is tetszik, remekül gyúrják benne össze a klasszikus blues soundot a saját megoldásaikkal.
Idézet
 
 
+6 #1 norbert hellacopter 2018-04-03 16:02
Hú, nekem pont a rövidsége/emészthetősége miatt eddigi legjobban tetsző lemezük (a stoner címke ellen mondjuk jogosan tiltakoznak)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.