Shock!

Majd 70 perc koncertlemez, főleg az előző album nótáira építve. Persze, logikus, meg korrekt, hiszen jól sikerült darab az. Reb Beach gitáros állat - vagyis nem ő az állat, hanem amit művel -, ez feltűnt korábban is, de most megbizonyosodtam, a srác legitározza a csillagokat az égről, ráadásul nem unalmasan, inkább ízesen, karakteresen. Teret neki, még többet.

Don Doki jól választott, amikor őt hozta a csapatba George Lynch helyére. Van itt minden, a 14 percig elnyújtott pszichedelikus orgiától kezdve (ami úgy belendül, hogy ihaj!) a szívet-lelket gyönyörködtető rocknótáig, és úgy tűnik nem varázsoltak semmit a felvételen a stúdióban utólag. Igaz, a hangzás nem bika, de feelinges, csukott szemmel akár oda is képzelheted magad a színpad elé, csápolva, táncolva, ahogy tetszik. És tök jó, hogy a Dokken mentes a divatos irányzatoktól, mégis itt van, hallhatóan nagy sikerrel koncerteznek, persze nálunk nem biztos, hogy teltház lenne, sőt.

A közönségénekeltetős lassú nótánál jól hallani a tömeget, tudja a szöveget, mondjuk nem bonyolult, de akkor is, a lelkesedés átjön ahogy illik. Persze szép a dal, nem csöpög, csak fájó. Érzésből zenélő társaság, kevés az ilyen, pláne akinek már jelentős a múltja. Dokkeneseknek ajánlott lemez!