Mielőtt az aranytorkú metalisten búcsút intene (remélem, nem fog) szólókarrierjének, egy forró hangulatú koncertlemezzel ajándékozta meg a rajongókat. Amennyire a Maiden nem volt sosem az én zeném, Bruce szólóalbumai annál inkább elismerésre késztettek.
|
megjelenés:
1999 |
|
kiadó:
Air / MusiCDome |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Nem hiszem, hogy erre az albumra utólagosan kellett volna közönségzajt keverni, olyannyira behallatszik végig az éljenzés, az éneklés a lelkes ováció. Jobbnál jobb nóták sorjáznak a korongon, ki az, akinek a hátán Chemical Wedding-et hallva nem keletkeznek óriási borsószemek?!? Persze főleg az utolsó lemezről szerepelnek dalok a programban, ezért talán még kevésnek is tűnhet a szimpla cédényi zene. Azt már mondanom sem kell, hogy a Tears Of The Dragon mennyire hátborzongató, és néhol a közönség már hangosabb, mint Dickinson!! Mintha egy stadionnyi vokalista kísérné. Eszméletlen. No persze a közönségénekeltetés sem marad el, az egyik legnagyobb kedvencem, a The Tower előtt.
Helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed, és hallgasd a muzsikát. Garantáltan sajogni fog a szíved, hogy nem lehettél a színpad előtt.
