Egyik oldalról a Bang Tango 2004-ben már teljesen más, mint a korai kilencvenes években, amikor még a glam-sleaze mainstream utolsó hullámának tetején szörföztek. Ma már csak az énekes Joe Leste az egyetlen kapocs a klasszikusnak számító Dancin' On Coals felállással, amit már csak egy üllőként süllyedő Love After Death lemez követett, meg egy "kötelező" válogatás.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Mascot / Musicworld 2000 |
pontszám:
7,9 /10 Szerinted hány pont?
|
Az énekes '99-ben a Beautiful Creatures soraiban tért vissza egy jóval modernebb hatású zenével, viszont egy idő után úgy látta, talán feléleszthető lenne a Bang Tango név is új tagokkal. Új zenekarának gitárosa, Anthony Focx volt a "hiányzó láncszem", aki azonnal rábólintott egy új BT lemez elkészítésének ötletére, ráadásul az anyag produceri teendőit is magára vállalta.
Hogy milyen lett a lemez? Az igazság valahol félúton van a Bang Tango és a Beautiful Creatures világa között - a dalok és a hangvétel közelít ugyan a klasszikus BT világához, mégis azt érzem, valamelyest még mindig keresik a csapat helyét ebben az "új világban".
Leste hangja továbbra is az a furcsán horzsoló, mégis dallamos whiskey reklám, természetesen ez a leginkább jellemző összekötő kapocs, és a dalok egy részénél is sikerült megfogni a jó öreg sleaze feelinget, a nyitó Ready To Go például kellemes tempóval és egy mozdonyfűtőt megszégyenítő kosszal robban a tisztelt közönség arcába. Hasonlóan finom csemege még az It Ain't Easy, melyben érdekes módon John Corabi is társszerzőként szerepel.
Azonban van pár olyan dal, amikben igazolva látom azt a pletykát, mely szerint egy kiadatlan Beautiful Creatures album egyes nótáit is átfaragták "Bang Tango szabványra". A lemez végén található, általában finomabb hangvételű nóták pedig sokkal inkább a Fater Pussycat világát idézik, mint a korai Bang Tango-ét (bár a Tell Me minden ilyesmi ellenére olyan szinten ragad a fülbe, mint a dupla osztályfőnöki óra alatt képlékenyre csócsált Donald rágó).
Furcsa tehát a lemez, nem is merem kijelenteni, hogy minden régi BT fan azonnal a szívébe fogja zárni, viszont aki szimplán csak éhezik a mostanság dúló glam-sleaze ínséges időkben valami kellemesen lazító rakenrólra, simán megtalálhatja az időszakos táplálékot a Ready To Go lemezben, annak ellenére, hogy Beautiful Tango vagy épp Bang Creatures néven biztosan ildomosabb lett volna kihozni.