Az Arsis sem a könnyedebb zenék kedvelőit célozta meg, brutális, ámde mégis dallamokat rejtő death metaljuk igen hatásos módszerrel borotválná le egy egész mammutcsorda bundáját, pedig a formációban csak ketten vannak: James Malone (gitár, basszusgitár, vokál) és Michael Van Dyne (dobok).
Jelen lemez is az Earache újra kiadott dolgai közé tartozik, hiszen az A Celebration Of Guilt már 2004-be megjelent a Willowtip kiadónál (azóta már 2006-os albumuk is kiadódott). Brutalitásuk mellett (ahogy az elején említettem) némi dallamosság is felfedezhető a dalokban – persze természetesen csak a gitártémák, és szólók tekintetében. A hörgés igazi vad, acsarkodós fajta, olykor már blackbe hajlik.
Aki kedveli a dallamos, dalcentrikus, szólóktól hemzsegő, ám mégis rendkívül összetett death metalt, azoknak (de csakis a műfaj rajongóinak!) ajánlott az Arsis. Valahogy végig az volt az érzésem, a srácok régivágású heavy metalon nőttek fel, és valami olyasmit akarnak játszani, csak a lehető legbrutálisabb formában. Bizarr módon még egy csepp hardcore mentalitást is érzek a dalokban – vagy talán a hangulatban. Talán csak azért, mert a hardcore-osok is most fedezik fel true metalos gyökereiket és azt kalapálják össze az old-school világ nyers brutalitásával.
Nem hagy pihenni az Arsis e lemezen, tömények mint a három napos tejbegríz. A végére talán már picit fárasztó is ez a fajta monumentális reszelés. Számomra kicsit tényleg túl sok is, ezért a kezdeti lelkesedés úgy a lemez egyharmadánál már erősen fogyatkozott is. Aki vég nélküli kétlábdobot akar hallgatni negyvenöt percig, ne habozzon, vásároljon Arsist!
