Shock!

Igen, az itt balra a borító, nem egy dekóder kapcsolási rajza. Nyugodjatok meg, nagyobb változatban is rusnya. A zene amolyan indie/emo rock - ez eddig még nem annyira különleges -, ami viszont érdekesebbé teheti a dolgot az, hogy tulajdonképpen ismertebb arcok is zenélnek itt; a Misery Loves Company Patrick Wirénje (ének) és Uffe Cederlund (gitár) az Entombedból. Mondjuk az Entombed tagok fura elhajlásokra hajlamosak, azt tudhattuk eddig is.

Az első dal egész lendületes, meg úgy általában az összes többi, persze a kő metalosok nyilván tinglitanglinak tartják majd ezeket a refréneket, amelyek inkább a punk szemtelen lazaságát hordozzák magukon, csipetnyi indie-vel fűszerezve. A gitárok sincsenek tökig torzítva, inkább lengén szőrösek, mintsem medvebunda sűrűségűek. Ilyenek eszembe jutottak még a zene közben, hogy Queens Of The Stone Age, At The Drive In, Foo Fighters, szóval a lazább, inkább feelinges zenék kedvelőinek való.

Patrick a harmadik dalban olyannyira lelazult, hogy fals hangon bír danolni, de elnézzük neki, ide ez is elfér. Felbukkan persze néhány potenciális sláger a cd-n, noha azért nem egy alapvetés egyik sem. Profi hangulatzene, lehet rá bulizni is akár, egy jó klippel megtámogatva nagyobb sikerre is vihetik a dolgot annak ellenére, hogy vannak náluk jobb és eredetibb csapatok. Azért ez sem egy vészes lemez. A műfaj rajongóinak az ellenvetéseimmel ellentétben simán bevállalható (az én ízlésemnek túl punkos).