Shock!

március 03.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Living Colour - Budapest, 2007. július 8.

Több okból is örömteli, hogy a Zöld Pardon is feliratkozott a külföldi előadókat is meghívó fővárosi helyek listájára: egyrészt a hely is kellemes, másrészt a 100 forintos beugró sem éppen hátrány. Persze még nem tökéletes minden, de már maga az a tény is óriási elismerésre méltó, hogy fellépési lehetőséget biztosítanak egy olyan bandának, mint a Living Colour. A négy fekete zseni ma már persze nem szerepel úgy a zenetévékben és a rádiókban, mint 1990 környékén, ami meglátszott a közönség korbeli összetételén és létszámán is, hiszen még így, gyakorlatilag ingyen sem voltak rájuk kíváncsiak többen 5-600 embernél.

living_colour_2007_01

Vernon Reidék a 2002-es újjáalakulás óta most tették tiszteletüket harmadszorra Budapesten. A frenetikus A38-as koncert és a tavalyi speciális szigetes buli Doug Pinnickkel a mikrofonnál egyaránt maradandó élményt jelentett, így kíváncsi voltam, mit produkálnak most, továbbra is friss nóták nélkül. A hajón egy elementáris best of-programot kaptunk, a Szigeten meg ennek egy különleges verzióját – nem tudom, mennyire voltak képben a ZP speciális jellegét illetően, de itt érzésem szerint némileg eltértek ettől a koncepciótól. Magyarán szólva a három hazai koncert közül ez volt eddig a legjammelősebb, leglazább szerkezetű és ebből következően talán a legnehezebben fogható is azok számára, akik nem rajongóként keveredtek ide megnézni őket. Nekem könnyű dolgom volt, mivel azóta imádom feltétel nélkül a Living Colourt, hogy először belekeveredett a hifimbe egy bizonyos Stain című lemez. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy az is vette a négy néger varázsló adását, aki csak úgy kíváncsiságból lesétált a Zöld Pardonba ezen a kellemesen meleg vasárnap estén. Ez persze nem feltétlenül gond, nekem legalábbis biztosan nem volt az, és ahogy elnéztem, akik ismerték a zenekart, azok hasonlóan élvezték a koncertet.

időpont:
2007. július 8.
helyszín:
Budapest, Zöld Pardon
Neked hogy tetszett?
( 1 Szavazat )

A zenekar a Type-pal csapott a húrok közé, és már itt kiütközött az este egyetlen komoly hiányossága, amiről viszont nem ők tehettek: a hangerőhiány. Viszonylag tisztán és arányosan szólt minden, a lakóházak relatív közelsége miatt viszont egyszerűen nem lehetett eléggé feltekerni az erőlködőket. A ZP színpada elég kicsi, így egy cseppet zsúfoltnak tűnt odafent a helyzet, de a zizegős melegítőalsót öltő Corey Glover azért szerencsére nem volt hajlandó lemondani jellegzetes körbe-körbe sétálgatásáról. Doug Pinnick tavaly óriási teljesítményt nyújtott az énekesi poszton, de itt azért bebizonyosodott, hogy mégis Corey a Living Colour igazi hangja, egyszerűen megbabonázó volt, ahogyan énekelt. A zenekar kvázi másik frontembere ezúttal is Doug Wimbish volt, bár a basszernek a zsebkendőnyi mozgástér miatt ezúttal kevesebb hely jutott a bohóckodásra, mint általában. Vernon Reid Corey jobbján eregette teljesen agyahagyott riffjeit és szólóit, Will Calhoun pedig leghátul hozta az alapokat. Szokás szerint most sem látszott ki rendesen a dobok mögül, pedig nem játszik túl nagy cuccon.

Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy a banda szokásához híven nem fog mereven ragaszkodni a lemezverziókhoz, és ahogyan haladt előre a program, egyre több kalandozós betétet, szólót, imprót engedtek meg maguknak. Mivel mindhárom hangszeres hihetetlen muzsikus, ezt az ő esetükben nem living_colour_2007_02is tudtam bánni, ráadásul annyira másként állnak a rockzenéhez, mint fehér kollégáik, hogy az bármit speciálissá tesz, amibe csak belecsapnak. A bő kézzel adagolt, hol villantós, hol szimplán csak hipnotikus instrumentális betétek eleve adtak egy különleges töltést a koncertnek, de a zenekar ezek mellett sem feltétlenül koncentrált a slágerekre. Az elején persze ott volt a Middle Man, középtájt a Glamour Boys, kicsivel a vége előtt a Love Rears Its Ugly Head, a ráadásban meg az elmaradhatatlan Cult Of Personality, de ezeket leszámítva nem erőlködtek azon, hogy a legközérthetőbb dalaikat sorakoztassák fel.

Az egyik csúcspont számomra az In Your Name volt, amit a drum’n’bass-es alapokra épített lemezverzió helyett teljesen hagyományos hangszereléssel szólaltattak meg, a másik pedig mindenképpen a csodálatos Flying – ebben Corey olyat alakított, hogy minden szőrszálam égnek állt – , de hasonlóan katartikus élmény volt hallani a Stain egyik legnagyobb pillanatát, a gyilkos basszusfutamokkal teli Ignorance Is Blisst is. A visszatérő anyagra annak idején nem esett túl nagy reflektorfény, így tanulságos volt megfigyelni, mennyire nem maradnak el a Collideoscope dalai az első három klasszikus album szerzeményeitől, sőt, én a magam részéről azt sem bánnám, ha még többet játszanának róla (a gettó-vudus Nightmare Cityt vagy a zseniális blues Holy Rollert például nagyon nagy lenne hallani élőben, nem is beszélve a bődületes Back In Black feldolgozásról). Csak egyetlen momentumnál éreztem úgy, hogy a kelleténél jobban túlpörgették, ez pedig Will Calhoun mindenféle elektronikus izével megberhelt dobszólója volt, de ez már az A38-on sem jött be igazán.

living_colour_2007_03

A Living Colour egyedülálló, semmihez sem hasonlítható, igazi unikum. Már nem fiatalok, de aki még nem hallotta őket, annak szerintem 2007-ben is tudnak újat mondani és mutatni. Speciális helyszínen, halkan és nem túl könnyen emészthető hozzáállással nyomultak, de a dologban ismét nem volt hiba. Remélem, ugyanolyan rendszerességgel jönnek majd az elkövetkezendő években is Magyarországra, mint az utóbbi időben. Egy új lemez sem ártana már…

 

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.