Shock!

október 07.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Heilung, Zeal & Ardor - Budapest, 2024. szeptember 9.

Egyszerre nehéz és könnyű megfogalmazni, miért fogott meg lassan két éve pillanatok alatt a Heilung zenéje és a szervesen hozzá tartozó képi, spirituális világ. Nehéz, mert kívülről nézve az egyre jobban eldigitalizálódó világban (bármilyen demagógnak hangzik is ez) testidegennek tűnhet egy ennyire földközeli, az ősi energiákat megszólaltató formáció. Könnyű, mert fogékony vagyok a (normális, nem ezobullshit) spirituális dolgokra. A tavalyelőtti Heilung-eseményen sajnos önhibámon kívül nem tudtam részt venni, de azóta vártam, hogy jöjjenek újra, és bizony tűkön ülve számoltam már a heteket, mikor lesz már végre szeptember kilencedike, hogy mi is fákba és bokrokba öltöztessük végre a lelkünket – ahogy az a Barba Negra sátor bejáratánál már látszott, illetve a színpad előtti kordon bal oldalán is megkezdődött az erdősítés. Nagyon helyesen. (V.Sz.)

heliung_k2024_01

időpont:
2024. szeptember 9.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Red Stage
Neked hogy tetszett?
( 20 Szavazat )

A Zeal & Ardor élő teljesítményét kizárólag a Nile-éhoz tudom hasonlítani azon brigádok közül, akiket volt szerencsém már koncerten látni. Manuel Gagneux-éknek sincs szükségük semmi másra a letaglózó élmény megteremtéséhez, mint hogy becsületesen meg tudjanak szólalni, és szerencsére a veres Barba a Mayhem után újra partner volt ebben. Egy pillanatig sem éreztem a bemelegítő zenekari pozíció kínjait a műsoruk közben, pedig ahogy legutóbb a VHK kapcsán is leírtam, az este hét előtti kezdés minden, csak nem előadóbarát.

Szerencsére szép számban összegyűltünk már ekkor is, és mindig öröm olyanokat látni (márpedig most is voltak jó néhányan), akik először csodálkoznak rá a Z&A-jelenségre. A friss lemez intrója alatt a frontra és a dobok mögé felvonuló hatos a Götterdämmerunggal nyitott, egy kamion lendületével gázolva el mindenkit azon nyomban. Egyből arra gondoltam, hogy erre nem lesz könnyű gombot varrni a későbbiekben, és tulajdonképpen igazam is lett.

zeal_and_ardor_k2024_01

De ekkor már rég térdig gázoltunk a mocsárban, én pedig hatalmas lelkesedéssel üdvözöltem ismét Gagneux mellett a két extra énekest, akikkel legutóbb 2018-ban láttam a Z&A-t (a másfél évvel ezelőtti hajós koncerten betegség miatt kellett nélkülöznünk őket). Vizuális fronton is teljes volt tehát újra az élmény, és részemről nem is volt más hátra, mint ráfeküdni az általuk keltett hullámra, tartson, ameddig tart (sajnos mindössze háromnegyed órán át tartott). A szűk merítés dacára sokat kaptunk a Greif dalaiból, és itt is látszott, hogy ezek nem éppen a legjobb értelemben lógnak ki az életműből – konkrét károkról és sebesültekről azért nem számolhatok be. Pláne, hogy ügyesen adagolták ezeket a best of mellé, egy Ship On Fire, egy Death To The Holy vagy pláne egy Devil Is Fine társasában pedig szinte minden jól csúszik. Mit is mondhatnék, immár sokadszorra erről az elképesztően kompakt, elemi erejű csomagról, amit még nem említettem? Ebből bármikor, bármennyi, bárhogyan jöhet. (K.B.)

zeal_and_ardor_k2024_02

Nem látom értelmét, hogy terjengősen merengjek a Heilung eddigi élettörténetén, aki ott volt, úgyis képben van, aki meg érdeklődés miatt ment, úgyis utána fog nézni ennek a szövényes világnak. Nehéz helyzetben is vagyok, mert nem igazán lehet egy „szokványos” koncertbeszámolóval elintézni ezt az estét, hiszen akkor leírhatnám azt, hogy „és akkor bejöttek a félmeztelen, kifestett harcosok, és vicsorogva ugráltak lándzsát meg pajzsot lengetve”, netán azt, hogy „Faust a hátrakötözött harcos nőt a nyakában kötéllel leterítette valami fura rituálé keretében, majd pár perccel később Maria életre keltette”. Vagy esetleg az is szóba kerülhetne, hogy „lángcsóvás aganccsal táncolta körbe Maria Franzot az egyik közreműködő (harcos?) hölgy”,  vagy „értelmet nyert a kerengő dervis”, bár utóbbit azért nem ajánlott szó szerint venni, főleg, hogy a csuklya Csihar Attilát rejtette, aki szeret vendégeskedni mindenhol mostanában, és ezzel a zenekar élettörténetének első vendégszereplését is vitte.

heliung_k2024_02

Használjuk egyébként a koncert vagy előadás helyett a ceremónia, szertartás, netán a rituálé kifejezéseket, sokkal jobban érzékelteti, mit kaptunk aznap este, ami eleve úgy indult, hogy Kai Uwe Faust fehér zsálya füstjével megtisztította a teret majd a felsorakozó harcosokat, és elkezdődött a nyitó ceremónia után a kétórás szeánsz. Ha voltál a 2022-es estén, nagyjából tudhattad, mire számíthatsz, a program szinte ugyanannak tűnt, noha a dalok közül kikerült a Norupo és az Othan (ez utóbbi hiányát fájlaltam), helyükre a Tenet került, aminek viszont nagyon örültem. Nem tudom, melyik lenne, lett volna, lehetne hipnotikusabb, mindenesetre esetükben nincs jó vagy rossz választás, csak választás.

heliung_k2024_03

Még délután átfutott a fejemben, hogy az oroszrulettes barbás hangzás mit rejt aznap este, de a kiváló előzenekar is jól szólt, a Heilung pedig egészen parádésan, bár tény, hogy nem kellett torzgitárokkal küzdeni, teljesen más hangkép ömlött a színpadról. Az ütősök miatt értelemszerűen főleg a mélyebb regiszterek simogatta bársonyos formában a füleket, aránytalanságot, torzulást, túlhangosítást minimálisan sem éreztem. Néha kicsit több hangerőt elviseltem volna, bár lehet, már én kezdek egy kicsit süketedni, decibelben megvolt a határérték, ha jól láttam.

heliung_k2024_04

Én akár órákig boldogan, révületben elhallgattam volna az ütemes tamtamozó In Maidjant és utolsó, sokperces tételt, de történt itt több is. Nyilvánvaló, hogy a Heilung színpadi munkája másodpercekre bontva előre megkoreografált, nem is lehetne másképp ennyi embert színpadon tartani úgy, hogy ne legyek káosz és katyvasz, és ne ütközzenek folyton egymásba az „elengedem a hajam” részeknél az gondos tervezést igényel. Szóval tűpontos, a végtelenségig professzionális produkciót kaptunk, a nyilvánvaló külsőségektől kezdve a fényeken át, a szenzációsan tiszta és precíz vokálokig bezáróan. Kizárólag a résztvevőkön múlt, hogy a zenekar elérte-e fő célját, a gyógyító energiák beindítását. Ki tudja, ki mit élt át e két óra alatt, vagy utána mit tapasztalt, számomra egyfajta lelki megtisztulásnak, feltöltődésnek, erőmerítésnek bizonyult ez a kétórányi hangfolyam. A végén Kai egy „köszönöm”-mel búcsúzott, amire olyan ováció és vastaps érkezett, aminek az energiahullámait ők is érezték a színpadon - az eddigi leghangosabb közönségük voltunk, ahogy írták a közösségi oldalukon.

heliung_k2024_05

A nézők között voltak prémben, kifestve, agancsokkal, néhányan Maria fejdíszének valamiféle másolatában (bár elképzelésem sincs, mit láthattak a koncertből ebben), szóval a formációnak bőven megvan a maga jellegzetes rajongótábora. Különös módon láttam konszolidált idősebbeket is, ki tudja, ki honnan és miért érkezett. Azt sem tudom, hogy ezen az estén emberi- vagy szarvascsontokon játszottak a zenekartagok. Mindegy is, mindenesetre most szépen utánaolvasok, valójában mit is láttam a Barba Negra színpadán. A Heilung vélhetően remek piaci rést talált ezzel a törzsi performansszal, remélhetőleg csúcsra is járatják még jó sokáig, és mivel láthatóan itthon is gyarapodik a rajongótábor, jönnek újra, minél előbb (annál jobb). (V.Sz.)

heliung_k2024_06

heliung_k2024_07

heliung_k2024_08

heliung_k2024_09

heliung_k2024_10

heliung_k2024_12

heliung_k2024_11

 

Hozzászólások 

 
#7 Koroknai Balázs 2024-09-12 12:22
Idézet - Wendiii:
Ezzel szemben a mostani közönség már nem az a "kultúr"kör volt, itt csak két olyan embert láttam, akinek az ottlétét nem értettem, de ők is hamar eltűntek.


Az egyik én voltam, de teljesen jogos, én sem értettem az ottlétemet.
Idézet
 
 
#6 Guvat Jenőné 2024-09-12 12:16
Idézet - Wendiii:
Emlékszem, mikor két éve nálunk jártak, a szeánszuk után versenyt méltatlankodtun k egy jóbarátommal, hogy mennyi olyan embert vetett oda a sors, akik szemmel láthatóan nem értették, miről is szól az egész, a skandináv mitológiát meg a Vikingek sorozatból, vagy a Marvel filmekből vették. Az akkori végtelenül pozitív élményt elég rendesen lehúzták ezek a hölgyek/urak.
Ezzel szemben a mostani közönség már nem az a "kultúr"kör volt, itt csak két olyan embert láttam, akinek az ottlétét nem értettem, de ők is hamar eltűntek.


Változnak az idők, de a jó öreg metálrendőrség még mindig résen van.
Idézet
 
 
#5 bogar 2024-09-12 09:41
Felkeltette az érdeklődésemet a zenekar a beszámoló alapján és meghallgattam a koncertlemezüke t. Igazság szerint (számomra) ebben nincs semmi újdonság. Zeneileg számtalan ilyen formáció van és volt akár 15-20 évvel ezelőtt is. Ami itt érdekes, az a csomagolás. Valamiértvalami vel a metalos közönségnek is sikerült őket beadagolni és működik.
Sok sikert nekik, de én nem leszek a hívük.
Idézet
 
 
#4 bSun 2024-09-12 08:39
Idézet - Wendiii:
Emlékszem, mikor két éve nálunk jártak, a szeánszuk után versenyt méltatlankodtun k egy jóbarátommal, hogy mennyi olyan embert vetett oda a sors, akik szemmel láthatóan nem értették, miről is szól az egész, a skandináv mitológiát meg a Vikingek sorozatból, vagy a Marvel filmekből vették. Az akkori végtelenül pozitív élményt elég rendesen lehúzták ezek a hölgyek/urak.

Nem kizárólag a kocsmafolk metalbandák hallgatásával lehet "tudást" szerezni az északi mitológiáról.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2024-09-11 22:02
Idézet - Edward_Richtofe n:
És akkor a Helung, amiről annyit tudtam, h valami törzsi cucc lesz. Röhögve mondtam barátnőmnek (nyilván nem komolyan), hha nagyon uncsi, max hamarabb hazamegyünk. Hát, sose csalódjak kisebbet pozitívan.

Szal ja, Z&A rajongóként mentem, Heilung rajongóként távoztam. Nekem eddig ez a kombó év koncertje gyanús.

Nem voltam ott, meg nem tudom milyen volt, de ha a Heilung ennyire tetszett, a szerintem zeneibb Wardrunát is próbáld ki. Én szinte csontra ugyanazt játszottam el velük élőben (előtte hallgattam az új lemezt vagy 3x, de nem rákészülésként, hanem hónapokkal korábban csak úgy), meg 1x láttam a Heilungot sörözés mellé háttérnek Csehországban (sok évvel korábban). Na a Wardruna meg jött, látott és győzött (tavalyi nyári fesztiválos élmény). Igaz, itthon most se hallgatom, de élőben nagy hangulata volt.
Idézet
 
 
#2 Wendiii 2024-09-11 17:28
Emlékszem, mikor két éve nálunk jártak, a szeánszuk után versenyt méltatlankodtun k egy jóbarátommal, hogy mennyi olyan embert vetett oda a sors, akik szemmel láthatóan nem értették, miről is szól az egész, a skandináv mitológiát meg a Vikingek sorozatból, vagy a Marvel filmekből vették. Az akkori végtelenül pozitív élményt elég rendesen lehúzták ezek a hölgyek/urak.
Ezzel szemben a mostani közönség már nem az a "kultúr"kör volt, itt csak két olyan embert láttam, akinek az ottlétét nem értettem, de ők is hamar eltűntek.
Viszont az előadás... megint azt kell mondjam erre nincsenek szavak. A nyitó ceremóniától a záróig egy fantasztikus utazás volt. Hiába láttam őket két éve is, ugyanúgy magával ragadott. Az egyik haver most látta őket először, de őt is letaglózta az élmény. Amikor pedig a végén elhangzott az a bizonyos "köszönöm", és felrobbant a sátor, az minden pénzt megér. Ilyen műsort bármikor, bárhol meg tudnék nézni.
Idézet
 
 
#1 Edward_Richtofen 2024-09-11 15:49
Mi őszintén a Z&A miatt mentünk, először róluk. Bár fel voltunk készülve, hogy pudva módon fognak szólni, kellemes meglepetést okozott a Barba, érthető volt minden hangszer, ha kötekedni szeretnék, akkor lehetett volna az egész hangosabb, illetve egy picit talán sok volt a basszus.

Az új lemez kapcsán már a kritika alá is beírtam h nekem nagyobbrészt kapufa a Greif, Gagneux mester pedig láthatóan beleállt, hogy annak a furább oldalát mutassa meg élőben. A Kilonova még be is jött egyébként, de a Claving out-ot - főleg zárásként - továbbra sem értem. A to my ilk élőben is zseniális volt, a többi szám pedig egy kellemes best of, többségében ismerős módon a legutóbbi A38-as koncertről. A prezentálás továbbra is kurva erős, Manuel élőben máshogy, nyersebben adja elő a dalokat, ami pl. a Devil is Fine esetében egyértelműen hozzáad az élményhez. Szimpatikus h a zenekar is több szerepet kap mellette. Vettem pólót is jódrágán, de le van szarva, megérdemlik.

És akkor a Helung, amiről annyit tudtam, h valami törzsi cucc lesz. Röhögve mondtam barátnőmnek (nyilván nem komolyan), hha nagyon uncsi, max hamarabb hazamegyünk. Hát, sose csalódjak kisebbet pozitívan. Már a nyitó In Maidjan alatt teljesen beszippantott az egész, onnantól gyakorlatilag szó nélkül álltuk végig a műsort, én teljesen a hatásuk alá kerültem. Régen talált be valami ennyire minden előzmény nélkül, de talán szerencsésebb is, hogy élőben volt az első igazi találkozás, mert ez tényleg egy elképesztő produkció.

Szal ja, Z&A rajongóként mentem, Heilung rajongóként távoztam. Nekem eddig ez a kombó év koncertje gyanús.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.