Shock!

szeptember 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Judas Priest: Point Of Entry

judaspriest_1Teljesen véletlen, de erre a cikkre ugyanúgy kaptam kedvet, mint a Skunkworksre: elolvastam egy memoárt, jelesül K.K. Downing Éjjel-nappal Judas Priest című, remekbe szabott munkáját, és nem sokkal később ért a Point Of Entry negyvenéves évfordulójának híre, illetve a T. Szerk. felvetése, hogy emlékezzünk meg róla. Mi tagadás, K.K. realista megközelítésű, fanyar humorú, sztorizósan könnyed, de a mélyebb elemzésekre is fogékony önéletrajzát legalább annyira élveztem, mint Bruce könyvét és természetesen ilyenkor mindig előkerülnek az éppen megemlítésre került lemezek is háttérzenének. Sőt, éppen K.K. inspirált először arra, hogy az általam nem ismert, de általa megemlített saját kedvenceit is lecsekkoljam, ami szintén kiváló móka tud lenni (a Quatermass zenekar tényleg remek). Ami pedig külön tetszett: a Priest-albumokat nagyon is jól tudja helyükön kezelni és annak ellenére tud objektívan viszonyulni hozzájuk, hogy mind a saját gyereke – nem befolyásolják esetleges rossz emlékei vagy bárki véleménye, legyen az hype vagy sárbatiprás, a maga idejében, vagy az utókor által megfogalmazott vélemény.

megjelenés:
1981. február 26.

kiadó:
Columbia

producer: Judas Priest & Tom Allom

zenészek:
Rob Halford - ének
Glenn Tipton - gitár
 K.K. Downing - gitár
Ian Hill - basszusgitár
Dave Holland - dobok

játékidő: 37:42

1. Heading Out To The Highway
2. Don't Go
3. Hot Rockin'
4. Turning Circles
5. Desert Plains
6. Solar Angels
7. You Say Yes
8. All The Way
9. Troubleshooter
10. On The Run

Szerinted hány pont?
( 39 Szavazat )

Tegyük persze hozzá: bár sokszor elmondtuk mi is, és persze maga Ken is utal rá többször, hogy a mindenkori menedzsment lehetett volna hatékonyabb, és akár Maiden- vagy Metallica-szintű népszerűségre is szert tehetett volna a csapat, a Columbia-szerződéstől kezdve a Judas Priestnek és személy szerint neki azért mindig jól ment. Rossz emlékei tehát bár nyilván vannak a csúcskorszakból is, mindig volt lehetőség kikapcsolódásra, feltöltődésre és maga a munka sosem volt stresszes: ibizai lemezfelvételek, csajok, komoly turnék, csajok, pénz, autók, csajok. Persze a legszebb férfikorban, kreativitásuk csúcsán, nagy sikerek közepette ez nem is lehetett másképp, a '80-as éveben egyik klasszikus készült a másik után, szinte futószalagon. Ebben a szériában a februárban négy évtizede kiadott Point Of Entry valahogy mostohagyerekként maradt meg a kollektív rockeremlékezetben, de meggyőződésem, hogy csak amiatt, mert két kolosszális sikerlemez, a British Steel és a Screaming For Vengeance közé ékelődik az életműben, és így óhatatlanul is elhalványul a fénye. Pedig, ha onnan kitörölnénk, bizony hiányozna, nem is kicsit.

Az általános vélekedés szerint az album „kommersz". Ez a megállapítás persze viccesen hangozhat egy Breaking The Law és egy Living After Midnight után, amelyeknél lakosságibb slágert nemhogy a Priest, de más heavy metal zenekar se nagyon írt sem azelőtt, sem azután, de érteni vélem a lényegét. Elvégre a British Steelen azért csak ott volt a Rapid Fire meg a Metal Gods, hogy a Steelert ne is említsük, tehát a keményebbnél is kőkemény, riffes, morc tematikájú alapvetések, és a '81-es album egészén valahogy tényleg érezhető egyfajta lazább hangvétel. Állásfoglalásnak tekinthető kinyilatkoztatások valóban nincsenek. Eleve ahogy a Heading Out To The Highway elindul, ránktör a napfény, a nyár, és máris messze járunk a ködös Albiontól, ahol az előző lemez készült – összességében tehát nyugodtan betudhatjuk a változást annak is, hogy a Point Of Entry dalai Ibizán nyerték el végleges formájukat, hiszen itt rögzítették őket. Heavy metalnak heavy metal a zene így is, de ha a Saxont nem kritizálta senki annak idején a rock'n'rollosabb, lazább felhangok miatt, akkor a Priestet sem kell. Ráadásul ekkor már bőven a britek nyakában lihegtek az amerikai bandák is – igaz, hogy ennek a vonalnak azért sikerült feladni a leckét a következő években.

judaspriest_2

Szigorúbb riffel és tempóval operál a Don't Go, ami nagyon is alulértékelt dal ebből az érából, pedig még klip is készült belőle, amiről a világ felénk eső részén talán nem is hallott senki az Electric Eye DVD és a YouTube-korszak előtt. A '80-as évek elejének Priest klipjei amúgy is dobogósak a korszak rendkívül erős mezőnyében, így nem kérdés, hogy ez is, illetve a Hot Rockin' videója is simán feldob egy lehangolt napot – egyszer talán valamelyikünk összehoz egy Kultúrshock-cikket a fénykor legsúlyosabb klipjeiről, amelyben ennek a kisfilmnek is kiemelt szerepe kell legyen majd. Szinte biztosan viccnek, de legalábbis (ön)ironikusnak szánták a maga idejében is, viszont a dal zseniálisan jó, és szerencsére ezt a zenekar is érezte, nem véletlenül került be az Angel Of Retribution turnéprogramjába másfél évtizeddel később, mintegy a Point Of Entry rehabilitációjaként is értelmezhetően. Lendületes, slágeres, feszes és tökékeletesen felépített.

Az első három dal letaglózó ereje biztosan szerepet játszott az album azon megítélésében, hogy az életmű „gyengébb" darabjai között foglal helyet, de tény, hogy a Turning Circles valóban nem üt akkorát ezek után. Valóban, ez inkább egy rafinált hard rock tétel, amelynek „aha-aha" részei kicsaphatták anno a biztosítékot a közönség vasreszeléket reggeliző részénél. A Desert Plains viszont mindenképpen csúcspont, ebbe a ritmusközpontú, izgalmas tételbe a legelvetemültebb Point Of Entry-utálók sem nagyon tudnak belekötni, de a Solar Angels is visszahoz valamit a Metal Gods szellemiségéből – ez a két dal nem véletlenül került fel a sokunk Priest-alapjaiként szolgáló 1993-as dupla Metal Works válogatásra. A maradék négy dallal sincs az égvilágon semmi gond, én például kimondottan szeretem a (nyilván szándékosan) Living After Midnight-os dobintróval induló Troubleshootert, de remekül zárja a lemezt az On The Run is, amiről valamiért a Rock Forever jut eszembe. És ha már itt tartunk, tényleg van valami Killing Machine-szerű az összképben – ha például a Delivering The Goods irányából vizsgáljuk az itt található, könnyedebb szerzeményeket, máris nem olyan „szörnyű" a végeredmény. Főleg, hogy nem sokkal ezután már a Screaming For Vengeance következett, aminek szintén ebben a rovatban a helye, sőt, vele kellett volna indítani azt.

judaspriest_3

Fontos megemlíteni, hogy a Priest esetében ritkán esik szó a ritmusszekcióról – egyben. Pedig a mai füllel is nagyon szépen kevert anyag egyik nagy előnye, hogy Ian Hill basszusa szinte végig hallhatóan, elegánsan pulzál, ami tökéletes összhangban van Dave Holland sokat cikizett, de általam nagyon is kedvelt játékával. Nem agysebészet, amit előad, de feelinges, lüktető és ízléses – pont annyit és ott üt, ami szükséges. Mivel a dobgép témája (vádja) sokszor előkerült a későbbi lemezek kapcsán, elmondható, hogy a Point Of Entryn a leghangsúlyosabb és legemlékezetesebb a dobolása. A másik ilyen anyag a Priest... Live!, amelyen korábban is feltűnhetett bárkinek, mennyire gyorsan játszik a zenekar bizonyos számokat. Nos, a könyvében K.K. lerántja a leplet e tényről egy vicces anekdotával: azon a turnén Holland folyamatosan be volt kokózva, ennek köszönhető a felpörgetett tempó, amivel a gitárosok persze alig tudtak lépést tartani. Nos, ami jól állt a Breaking The Lawnak, vagy hogy a szóban forgó lemeznél maradjunk, a Heading Outnak, kevésbé tett jót a Desert Plainsnek, de végül is ezeket a dalokat amúgy sem reprezentálták túl később sem, még az említett rehabilitáció után sem Ugyanakkor érdekes adalék, sőt számomra kimondottan meglepőnek hatott, hogy a '81-es turné bulijait épp a nyitónótának egyáltalán nem nyilvánvaló Solar Angelsszel kezdték mindig – emellett még a Troubleshooter került elő alkalmi jelleggel, ami viszont valóban kiváló koncertszám lehetett.

Persze ami ezután következett, okkal-joggal halványította el a '81-es művet, de ha önmagában vizsgáljuk, kiváló anyag ez is, és az ilyesmit nem árt néha külön kihangsúlyozni.

judaspriest_4

 

Hozzászólások 

 
#38 Claudius Oltarimanus 2021-05-17 21:33
Idézet - bjorn:
Idézet - Equinox:
Idézet - bjorn:
A Priestnek van a legtöbb "Klasszikus pedig nem is olyan jó" rovatba illő lemeze főleg a British Steel utáni/ Painkiller előtti időszakban. Ez is olyan.

Évek óta mondod, de mit nem szeretsz a Screaminden vagy a Defendersen? Kb mind a 2 lemeznek a fele 10-es dalokból áll, nagyon kilógós meg konkrétan szar nincs is rajta szerintem, max csak lassabb, kicsit másabb, 1-2 db


Egyszerűen nem tetszik a 80-as évekbeli műanyag megszólalásuk. Sokkal jobban állt nekik az a természetesebb/nyersebb sound ami a British Steelig volt meg , aztán meg a Painkillertől :) De mondom mindegyik lemezen van 1-2 igazán jó daluk, de amiket mondtam szerintem nem faltól-falig cuccok.
Nálam az ilyen You've got Another Thing Coming, Love Bites, Heavy Duty, meg Heavy Metal jellegű "jópofa rockendrollok" nagyon el tudnak kedvetleníteni. Utálom az ilyen jellegű dalokat. Még a Living After Midnight meg a Green Manalishi is határeset.


Nem tetszik a "Love Bites" ?!!!!! :-O Az egy zseniális nóta a vámpírokról! Milyen metalos vagy te, hogy nem szereted a vámpíros nótákat?!
Idézet
 
 
#37 MrBr 2021-05-04 10:23
Ezért szeretem ezt a bandát mert annyira különbözőek az albumaik. A legtöbb sikeres Metal zenekar végig ugyanazt tolja a pályafutása alatt,ők nem. Nem rég sorba raktam a Priest albumokat személyes kedvenceim alapján és az utolsó helyre a Redeemer került sőt a Firepower is sereg hajtó. Nálam a klasszikus Priest marad a klasszikus.
Idézet
 
 
#36 bjorn 2021-03-19 15:28
Idézet - Equinox:
Idézet - bjorn:
A Priestnek van a legtöbb "Klasszikus pedig nem is olyan jó" rovatba illő lemeze főleg a British Steel utáni/ Painkiller előtti időszakban. Ez is olyan.

Évek óta mondod, de mit nem szeretsz a Screaminden vagy a Defendersen? Kb mind a 2 lemeznek a fele 10-es dalokból áll, nagyon kilógós meg konkrétan szar nincs is rajta szerintem, max csak lassabb, kicsit másabb, 1-2 db


Egyszerűen nem tetszik a 80-as évekbeli műanyag megszólalásuk. Sokkal jobban állt nekik az a természetesebb/nyersebb sound ami a British Steelig volt meg , aztán meg a Painkillertől :) De mondom mindegyik lemezen van 1-2 igazán jó daluk, de amiket mondtam szerintem nem faltól-falig cuccok.
Nálam az ilyen You've got Another Thing Coming, Love Bites, Heavy Duty, meg Heavy Metal jellegű "jópofa rockendrollok" nagyon el tudnak kedvetleníteni. Utálom az ilyen jellegű dalokat. Még a Living After Midnight meg a Green Manalishi is határeset.
Idézet
 
 
#35 Draveczki-Ury Ádám 2021-03-17 19:22
Idézet - Equinox:
Idézet - Asidotus:
Az idei (2021-es) év nálam egyelőre Michael Schenkerről szól
Szégyen, nem szégyen, eddig elkerült a munkássága, pedig a műfaját, a dallamos hard rockot kedvelem, és nem is vagyok már fiatal, 45 éves, lett volna rá időm.
Az idei lemeze, az Immortal bejött. E mellé leszedtem még két válogatáslemezt , egy 1991-est, aminek az első CD-jén UFO dalok, a másikon MSG dalok vannak. Egy másik albumot, egy 2 CD-s, 2010-es koncertlemezt is letöltöttem, az is tetszik.
Megnéztem, van néhány lemezkritika tőle, de nem sok, klasszikushock viszont egyetlen sincs, sem tőle, sem az UFO-tól

Elég nagy Schenker fan vagyok és régóta. Mernék ajánlani akkor mérföldköveket.

A következő állomás legyen a Strangers in the Night, aztán haladhatsz visszafelé az életműben (az azt megelőző 5 súdiólemz mind klasszikus), Első 3-4-5 MSG is klasszikus színvonal (ott is a '82-es Budokan a gyors ismerkedéshez pl ideális lesz)

Strangers In The Nightot évek óta tervezem ide, sosem alakult úgy, hogy végül elkészült volna. De ami késik...
Idézet
 
 
#34 Asidotus 2021-03-17 19:02
Idézet - Equinox:
Idézet - Asidotus:
Az idei (2021-es) év nálam egyelőre Michael Schenkerről szól
Szégyen, nem szégyen, eddig elkerült a munkássága, pedig a műfaját, a dallamos hard rockot kedvelem, és nem is vagyok már fiatal, 45 éves, lett volna rá időm.
Az idei lemeze, az Immortal bejött. E mellé leszedtem még két válogatáslemezt , egy 1991-est, aminek az első CD-jén UFO dalok, a másikon MSG dalok vannak. Egy másik albumot, egy 2 CD-s, 2010-es koncertlemezt is letöltöttem, az is tetszik.
Megnéztem, van néhány lemezkritika tőle, de nem sok, klasszikushock viszont egyetlen sincs, sem tőle, sem az UFO-tól

Elég nagy Schenker fan vagyok és régóta. Mernék ajánlani akkor mérföldköveket.

A következő állomás legyen a Strangers in the Night, aztán haladhatsz visszafelé az életműben (az azt megelőző 5 súdiólemz mind klasszikus), Első 3-4-5 MSG is klasszikus színvonal (ott is a '82-es Budokan a gyors ismerkedéshez pl ideális lesz)

Köszi!
Idézet
 
 
#33 Equinox 2021-03-17 17:56
Idézet - Asidotus:
Az idei (2021-es) év nálam egyelőre Michael Schenkerről szól
Szégyen, nem szégyen, eddig elkerült a munkássága, pedig a műfaját, a dallamos hard rockot kedvelem, és nem is vagyok már fiatal, 45 éves, lett volna rá időm.
Az idei lemeze, az Immortal bejött. E mellé leszedtem még két válogatáslemezt , egy 1991-est, aminek az első CD-jén UFO dalok, a másikon MSG dalok vannak. Egy másik albumot, egy 2 CD-s, 2010-es koncertlemezt is letöltöttem, az is tetszik.
Megnéztem, van néhány lemezkritika tőle, de nem sok, klasszikushock viszont egyetlen sincs, sem tőle, sem az UFO-tól

Elég nagy Schenker fan vagyok és régóta. Mernék ajánlani akkor mérföldköveket.

A következő állomás legyen a Strangers in the Night, aztán haladhatsz visszafelé az életműben (az azt megelőző 5 súdiólemz mind klasszikus), Első 3-4-5 MSG is klasszikus színvonal (ott is a '82-es Budokan a gyors ismerkedéshez pl ideális lesz)
Idézet
 
 
#32 Draveczki-Ury Ádám 2021-03-17 13:40
Idézet - Asidotus:
Megnéztem, van néhány lemezkritika tőle, de nem sok, klasszikushock viszont egyetlen sincs, sem tőle, sem az UFO-tól

Lesz cikk az új lemezéről, és előbb-utóbb ide is bekerül majd valamivel. Régi hiányosság szintén.
Idézet
 
 
#31 Asidotus 2021-03-17 12:48
Az idei (2021-es) év nálam egyelőre Michael Schenkerről szól
Szégyen, nem szégyen, eddig elkerült a munkássága, pedig a műfaját, a dallamos hard rockot kedvelem, és nem is vagyok már fiatal, 45 éves, lett volna rá időm.
Az idei lemeze, az Immortal bejött. E mellé leszedtem még két válogatáslemezt , egy 1991-est, aminek az első CD-jén UFO dalok, a másikon MSG dalok vannak. Egy másik albumot, egy 2 CD-s, 2010-es koncertlemezt is letöltöttem, az is tetszik.
Megnéztem, van néhány lemezkritika tőle, de nem sok, klasszikushock viszont egyetlen sincs, sem tőle, sem az UFO-tól
Idézet
 
 
#30 Draveczki-Ury Ádám 2021-03-17 05:01
Idézet - kamikaze:
Ez 3. :)


Klasszikushock, plusz Kultikushock és Foshock - ez plusz kettő. :)

Idézet - kamikaze:
Amúgy elsősorban az informatikai indokra tippeltem volna, mert megnézve a fejlécet, oda pl. nehezen férne be még egy rovatcím. Még úgy is, hogy némelyik csak ritkán frissül. Vagy kisebb betűkkel írva esetleg még használható lenne.

Kezd olyan kicsengése lenni a beszélgetésnek, mintha valaha is felmerült volna, hogy megváltoztatjuk a rovatcímet, miközben nem merült fel soha. Az elsődleges indok tehát az, hogy nem akarjuk megváltoztatni, mert szerintünk jó így. :) És akkor ehhez jön a többi.

Én nem szeretek mereven lehatárolt kategóriákban gondolkodni. Ugyanúgy nincs ennek óriási jelentősége, mint ahogyan annak sem, hogy egy lemez most akkor 7 vagy 8 pontot kap, amin néha szintén vérre menő viták alakulnak ki a kommentszekciób an.
Idézet
 
 
#29 Dead again 2021-03-16 21:56
Meglepődtem, hogy mennyien mennyire nem szeretik ezt az albumot. Sose jutott eszembe, hogy ez egy rossz lemez lenne, én már elsőre befogadtam, az új borítójával együtt (a régi tényleg khm . . . nem olyan jó). Heading out to the highway, Don't go, You say yes . . .mind szuper dalok. Számomra klasszikus ez az album. Ezt a lemezt mindig jó hallgatni, mindig feldob.
Idézet
 
 
#28 Herr Flick 2021-03-16 18:56
Idézet - Kurszán:
Idézet - Béci:
Szerény véleményem szerint összesen 9 lemezükre mondhatni hogy klasszikus, ideértve az Unleashed in the east koncertlemezt.
1- Sad Wings, 2- Sin After, 3- Stained C, 4- Killing/Hell bent,
5- Unleashed, 6- British S, 7- Screaming , 8- Defenders,
9- Painkiller

Szerintem meg egyetlen jó lemezük van: a Jugulator. A többi kuka. Bezzeg arról nincs itt cikk!


A Painkiller neked kuka??:O Orvost!:D
Idézet
 
 
#27 Equinox 2021-03-16 18:30
Idézet - bjorn:
A Priestnek van a legtöbb "Klasszikus pedig nem is olyan jó" rovatba illő lemeze főleg a British Steel utáni/ Painkiller előtti időszakban. Ez is olyan.

Évek óta mondod, de mit nem szeretsz a Screaminden vagy a Defendersen? Kb mind a 2 lemeznek a fele 10-es dalokból áll, nagyon kilógós meg konkrétan szar nincs is rajta szerintem, max csak lassabb, kicsit másabb, 1-2 db
Idézet
 
 
#26 kamikaze 2021-03-16 18:25
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - kamikaze:
A Foshock rovatnév ötlet amúgy briliáns, védesd le! :D
A Kultikushock viszont tényleg jó, megfontolnám. ;)

Bocs, efelett elsiklottam tegnap. Szóval: elvi, koncepcionális, informatikai és ezer oka van, hogy ezen már nem változtatunk. Gondold mellé ezt a kettőt is, ha meglátod, hogy Klasszikushock, mi is így teszünk. :)

Ez 3. :)
Amúgy elsősorban az informatikai indokra tippeltem volna, mert megnézve a fejlécet, oda pl. nehezen férne be még egy rovatcím. Még úgy is, hogy némelyik csak ritkán frissül. Vagy kisebb betűkkel írva esetleg még használható lenne. Azért meditáltam rajta, mert belül sokszor érzi úgy az ember, hogy egyes lemezek ,,címkézettsége " nem minden esetben fedi a valóságot. De mint korábban jeleztem, olvasni fogom így is, nem dőlök a nemlétező kardomba! :)
(Egyébként meg kb. Béci 9-es listájával értek egyet (ami később a Firepowerrel is kiegészül majd.).
Idézet
 
 
#25 Gábor 2021-03-16 14:30
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - kamikaze:
A Foshock rovatnév ötlet amúgy briliáns, védesd le! :D
A Kultikushock viszont tényleg jó, megfontolnám. ;)

Bocs, efelett elsiklottam tegnap. Szóval: elvi, koncepcionális, informatikai és ezer oka van, hogy ezen már nem változtatunk. Gondold mellé ezt a kettőt is, ha meglátod, hogy Klasszikushock, mi is így teszünk. :)


Azért még egy Botrányoshock rovatot megfontolnák a nagy vihart kiváltott vagy nagy bukást jelentő lemezeknek :)
Idézet
 
 
#24 Gábor 2021-03-16 14:24
Idézet - Kurszán:
Idézet - Béci:
Szerény véleményem szerint összesen 9 lemezükre mondhatni hogy klasszikus, ideértve az Unleashed in the east koncertlemezt.
1- Sad Wings, 2- Sin After, 3- Stained C, 4- Killing/Hell bent,
5- Unleashed, 6- British S, 7- Screaming , 8- Defenders,
9- Painkiller

Szerintem meg egyetlen jó lemezük van: a Jugulator. A többi kuka. Bezzeg arról nincs itt cikk!


Nincs?
http://www.shockmagazin.hu/klasszikushock/judas-priest-jugulator
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.