Mivel a Nevermore körül egy ideje a gitárosváltásokon kívül viszonylag nagy a csend, így időközben két tag is szólóprojektbe kezdett. Warrel Dane volt a gyorsabb, elsőként az ő lemeze készült el, Praises To The War Machine címmel.
Talán nem túl meglepő, hogy a lemez promózása miatt minket is felhívott a kiadó főhadiszállásáról Dortmundból (ráadásul a legelső interjút kaptuk mi, bár ez kivételesen véletlen volt), ám arra nem számítottam, hogy amint felveszem a telefont, Warrel rögtön hülyéskedni kezd. Így kezdjen neki az ember egy kivételesen komolyabb interjúnak...
Halooooo... (német halandzsa) Ist das Faffy?
(röhögünk) Pár napja volt a születésnapod, sok boldogat!
Köszönöm! Nagyon jó kis születésnap volt!
Hogy telt egyébként, a repülőn ünnepeltetek? (aznap utaztak egy görögországi koncertjükre)
Igen, illetve félig a repülőn, félig meg Görögországban. De ott mindig remekül érezzük magunkat, bulis hely. Szóval jó volt.
Nem rémít meg, hogy rohamosan közelítesz a sokadik x felé? (a netes információk tévesek, de udvariasan nem írom le ide a tényleges évszámot)
(hahotázva nevet) Nem. Naná, hogy nem. És annyira azért nem vagyok közel. Ha elérem, majd elmesélem, milyen érzés. De amúgy minden egyes év ezen a bolygón egyfajta áldás, amire vigyáznod kell. Egyébként meg az idei évem eddig remekül alakul, így semmiféle rossz érzés nincs bennem éppen. (nevet)
Úgy hallottam, volt némi problémátok a koncerten, félbe kellett hagyni a műsort...
(sóhajt) Így van. A mai napig nem tudom pontosan, miért, de három dalt már nem tudtunk eljátszani. Baromira nem voltunk ettől boldogok, és érthetően a közönség sem. Persze ilyesmi elő szokott fordulni fesztiválokon, nem túl meglepő dolog, de még most is nagyon bennem van, hogy bárcsak be tudtuk volna fejezni a koncertet. Feljött egy arc a színpadra, mikor a This Godless Endeavor intróját játszottuk, és azt akarta, hogy hagyjuk abba, álljunk le a dal közepén! Naná, hogy nemet mondtam. Nincs az az isten, amiért félbehagynék egy dalt koncerten! Meg is kérdeztem: te meg vagy őrülve? Szóval végül befejeztük, és utána mentünk le a színpadról. Furán alakult, de hát ez van.
Elkészült az első szólólemezed. Várod a kritikákat, érdekel, mit írnak róla?
Baromira izgatott vagyok, mert eddig csupa jó visszajelzés érkezett. Ugye ez nem a Nevermore. A Nevermore valami különleges dolog és mindig közel fog állni a szívemhez. Ezzel a projekttel valami mást akartam csinálni. Nagyon örülök az eddigi visszhangoknak, eddig minden jól alakult. Jelen pillanatban nem is tudnék többet kérni.
Egyébként nem is értem, miért mondják erre páran, hogy ez olyasmi, mint a Nevermore, mikor egyáltalán nem is hasonlít zeneileg.
Egyetértek veled, hogy erre azt mondják, hogy olyasmi, mint a Nevermore... ez egyáltalán nem igaz. Nem is igazán volt semmi előre meghatározott célunk, csak egy jó rock/metal lemezt akartunk csinálni, és egyáltalán nem foglalkoztatott az, hogy mit fognak majd az emberek gondolni róla. Kizárólag ez volt a cél, amikor a dalokat írtuk. Persze várható volt, hogy majd lesznek olyan vélemények, hogy ez nem olyan jó, mint a Nevermore, vagy ez túlságosan Nevermore-os, vagy ez igazából Nevermore, csak technikázás nélkül, de bármit mondanak, nem számít. Írtunk egy jó lemezt, és mindenki büszke rá, aki részt vett benne.
Teljesen európai a zene, nem amerikai...
És ez milyen jó is! (nevet) Persze európai srácokkal dolgoztam, Peterrel (Wichers – gitár) és Dirkkel (Verbeuren – dob), meg egy amerikai sráccal (Matt Wicklund – gitár, ex-Himsa), de ő nem játszott az összes dalban, mármint négy dalban nincs benne.
Izgalmas meló volt Peterrel dolgozni?
Abszolút. Először a Dead Heart In The Dead World lemez európai turnéján, találkoztunk, amikor az Annihilatorral léptünk fel, és a Soilwork volt a nyitóbanda. Már akkor nagyon jó barátok lettünk, és beszélgettünk arról, hogy majd csinálunk együtt valamit. De azidőtájt mindannyian részegek voltunk, és meg voltam győződve róla, hogy ez csupán amolyan “részeg-duma” volt, és ki tudja, mit hoz majd a jövő. Aztán jóval később egyszercsak felhívtam, hogy: “Emlékszel, amiről beszéltünk annak idején? Meg akarod még csinálni? Vágjunk bele, próbáljuk meg!” Peter rábólintott, neki is voltak dalötletei meg nekem is, és összehoztuk. Baromi jó érzés volt egy kicsit kiszakadnom a szokásos dolgaimból és valami másba belekezdeni.
Melyik dal készült el először?
A Messenger volt az első.
És melyik legutoljára?
A Your Chosen Misery, amelyik a személyes kedvencem is egyben.
Miért ez a kedvenced?
Hm... mert a szöveget rengetegféleképpen lehet értelmezni. A lemez minden egyes dalával kifejezetten személyes történeteit fogalmaztam meg az eddigi életemnek, ez valami olyasmi, amit nem igazán kell magyarázni vagy túlbeszélni. Számomra egyfajta megtisztulás volt, hogy kiírjam magamból mindezt. Ha egy zene őszinte és tiszta, ha tényleg igaz dolgokról beszélsz, úgy érzem a hallgató meg fogja érteni és talál kapcsolódási pontot. 
Ha ráadásul olyan érzésekről énekelsz, amelyeket még nem igazán tudtál feldolgozni teljesen, azt az emberek meg fogják érteni, mert az univerzális dolog. Nincs nyelvi korlát, semmi az égvilágon. Ha valóban valódi, súlyos emberi érzelmekről beszélünk, azt bárki meg fogja érteni. Ez az, amit meg akartam valósítani ezzel a lemezzel. Egyébként videoklip a Brother című dalhoz fog készülni a következő hónapban.
Milyen klip lesz, sztorizós?
Igen, koncept sztori lesz. Egy gyerekkori történetemről szól. Meglehetősen érdekes lesz szerintem.
Melyik dal eredetije származik tőled és melyik Petertől?
Együtt írtam Peterrel az összeset. Illetve a legtöbb dal Petertől és tőlem származik és kettőt írt Matt. Szóval mindent ezekkel a srácokkal csináltam. Aztán ott van még a két feldolgozás, amit értelemszerűen mások írtak, de nagyon bejönnek az átírt verziók.
Van olyan dal esetleg, ami lemaradt a lemezről?
Nem, felhasználtunk mindent. De már beszélgettem arról Peterrel, hogy elkezdjük írni az új lemezt. Ezzel egyidőben dolgozom az új Nevermore dalokon is. Sorrendben első a Nevermore DVD, majd a koncertlemez, és jövő év elején az új Nevermore stúdióalbum.
DVD-t mondtál? Mikor fog megjelenni végre?
A mostani nyár végén. És tényleg. (nevet) Már nem csak szóbeszéd, valóban meg fog jelenni! (nevet) Egy ideje már mindenki azt hiszi, hogy az egész csak egy vicc volt. (azóta a megjelenési időpont őszre tolódott – B-VSz..)
El sem hiszem...
Igen, igen. Én sem igazán, de tény és való, hogy végre megjelenik!
Jut eszembe, hova lett a Let You Downból Chris Broderick szólója?
A végén nem használtuk fel mégsem. Peter játszott fel egy rövid szólót. De amúgy is Peter volt a producere a lemeznek, és úgy döntött, hogy... szeretett volna valami kis speciális dolgot feljátszani a saját stílusában. Nem volt könnyű menet Chris-szel megbeszélni, hogy mégsem lesz a nótában a szólója. De végül szerintem jobb is lett, Peter változata jobban illik a dalhoz.
Amúgy ez a Megadeth-es események miatt alakult így?
Igen, a pokolba Dave Mustaine-nel! (nevet)
Dühös vagy Chrisre?
(nevet) Nem, természetesen nem. Örülök, hogy jól alakulnak a dolgai. Pont most volt az ő születésnapja is, egy nappal az enyém előtt és küldtünk egymásnak születésnapi üdvözleteket. Jó a srác a Megadethben, remélem sokáig ott marad, ugye mindenki ismeri mi zajlik a Megadethben általában. (nevet) A legjobbakat kívánom Chrisnek.
Azért a hangod némelyest csalódottnak tűnik...
(fura hangsúllyal) Á, nem... tudod először nem voltam túl boldog, de mellette kell lennem és örülnöm kell neki. A Nevermore miatt is nyilván ezt gondolom, nekünk ott van Jeff (Loomis – Nevermore gitáros) és nincs igazán szükségünk másra, mert Jeff felülmúlhatatlan. És amikor egy gitárral játszottunk koncerten, teljesen jók voltak a visszajelzések, sokan mondták, hogy nem is kell nekünk másik gitáros, mert végre hallani lehet, mit játszik Jeff. Minden egyes kis rezdülését, mindent amit megpenget hallani lehet így, hogy nincs mellette egy másik gitáros. És én is ezen a véleményen vagyok, végre Jeff jobban az előtérbe kerülhet, és még többen rádöbbenhetnek, hogy mekkora zseni a srác. Nem akarunk másik gitárost, tényleg nem. De ha esetleg mégis akad majd egy, az is rendben van. Egy rakás ember keres minket egyébként, akik meg akarják szerezni ezt a melót. (nevet) Nem lenne túl nehéz találni valakit.
Beszéljünk a lemezedről, illetve arról, hogy fogsz turnézni majd ezzel a társasággal?
Igen, egészen biztosan. Azon dolgozom, hogy nyáron már legyen néhány fesztiválos fellépésünk. Amikor áprilisban hazarepülök, összerántom a bandát és elkezdünk próbálni. Mindezzel egyidőben az új Nevermore dalokon is agyalok. (nevet) Eléggé elfoglalt fickó vagyok mostanában. De ez az, amire szükségem van, szeretem ha van dolgom, szeretem elfoglalni magamat, az baromira untat, ha csak otthon ülök, és nem foglalkozom valami zenével kapcsolatos dologgal.
Ha már fesztivál, újra eljöhetnétek a Szigetre...
(lelkesen) Ó, Istenem, de jó lenne! Nagyon jól éreztük ott magunkat, tényleg minden tök jó volt. A legjobb koncertjeink egyike volt, ráadásul egy másik basszusgitárossal, Timmel kellett játszanunk. Régi barátunk a srác, és baromi rendes dolog tőle, hogy bevállalta, mikor kiderült, hogy Jim (Sheppard – Nevermore basszusgitáros) nem tud jönni.
Egyébként saját turnét is tervezel?
Igen, az év végefelé.
Főzenekarként vagy előzenekarként?
Ez attól függ, mi lesz a lemezzel. Ha jók lesznek a visszajelzések, akkor talán főzenekarként. De a lényeg, hogy akarok turnézni, el akarom játszani ezeket a dalokat élőben. Megteszek mindent, hogy így legyen. Amúgy fogok majd néhány Sanctuary dalt is játszani...
Nahát. Igazán?
Aha. És talán néhány Nevermore-t is. Tartok tőle, a közönség kiakadna, ha nem játszanék el legalább egy-két Nevemore dalt.
És melyiket választottad?
(sóhajt, gondolkodik) Hm... Azt hiszem legyen inkább meglepetés. (nevet)
Ezek szerint még fogalmad sincs... (vigyorgok)
Azt tudom, hogy a Sanctuarytól a Taste Revenge-et mindenképpen eljátsszuk. Ez a kedvencem abból az időszakból, szóval ez biztosan lesz. Meg talán a Battle Angels. Talán.
Te jó ég, újra sikítozni akarsz?!
(nevet) Igen, de mindenképpen fel kell keresnem előtte az énektanáromat! (nevet) Ő majd segíteni fog, hogy sikerüljön. Gyakorolni kell, hogy úgy tudjak énekelni, ahogy akkoriban. És ugye az már meglehetősen régen volt. Nagyon jó időszak volt, remek évek, rengeteg fantasztikus emlékem van az akkori időkről. De ugyanakkor a dolgok változnak, akkor még fiatal voltam és könnyű volt sikoltozni. (nevet) Ez már egy kicsit nehezen megy, ha öregszik az ember. De ha gyakorolsz, akkor menni fog újra. Ray-jel a Fates Warningből beszélgettem is erről korábban, merengtünk a régi időkön, a régi dalokon. Raynek is mondtam, hogy ha sokat gyakorolsz, akkor vissza tudod hozni azt a groove-ot és mindent, ahogy akkor énekeltél. Mesélte, hogy milyen nehéz már kiénekelnie a magasakat a régi dalokban, de mondtam neki, hogy nekem is, de ha eleget gyakorolsz, akkor menni fog.
Nálad mindig különösen fontosak a szövegek. Mesélnél róluk egy kicsit részletesebben?
Minden dal tulajdonképpen egy különálló vers számomra. Nem is igazán tudom, hogy el tudnám-e mesélni minden dal pontos tartalmát, mert néha még magam sem tudom, hogy mit is jelentenek. De talán majd néhányan leülnek, átolvassák a szövegeket amiket írtam és rádöbbennek, hogy: Úristen, megvan, hogy mit jelent ez vagy az! Szerintem jobb, ha valaki lépésenként jön rá, hogy mit jelentenek, mint, hogy megmagyarázzam egyenként a tartalmukat. Jobb az, ha valaki meghallgatja és talál magának valami saját értelmezést. Ez valami teljesen tiszta és őszinte dolog, ez a zenészek ajándéka a hallgatók felé: hogy az emberekben olyan gondolatokat és érzéseket ébresszen, amelyeket a dal szerzője is gondolt és érzett, amikor az adott nótát írta.
Na, ez azért tipikus Warrel-féle válasz volt...
Tudom, tudom (nevetgél) De őszinte válasz.
Az tény. Amúgy a Nevermore-os srácok mit szóltak a lemezedhez?
Jeffnek nagyon tetszik, de ez nyilvánvaló, hiszen, játszik az egyik dalban. De a többieknek is bejön.
Nem úszod meg hülye kérdések nélkül: zavar, ha Wallynak hívnak?
Igen, nagyon. (nevet) Ez a név még a gyerekkoromból származik, nagyon-nagyon kicsi koromból. És igazából csak azok az emberek ismernek így, akik akkoriban ismertek, mikor még nagyon kölyökkoromban használtam ezt a nevet. De igazából ez nem is az én nevem. Az apámat is Warrelnek hívják... illetve hívták. És tőle hallották ezt a becenevet, ő hívott így. Ez valami olyasmi, amivel együtt kellett felnőnöm, de hát azért már láthatóan felnőttem egy ideje. (nevet)
Mik a legfontosabb dolgok számodra az életedben?
A családom, a macskáim... A macskáim most éppen otthon vannak és hiányzik nekik az apjuk. De a legfontosabb dolog a zene. A legeslegelső volt mindig és az is marad. Egészen fiatal korom óta ez az első és mindig velem marad. Most teljesen úgy érzem, hogy kaptam egy második esélyt az életemben, és ez valami csodálatos dolog. Sok zenésznek semmi esélye még egyszer sem, és nekem már.... a Sanctuary volt az első, a Nevermore a második és most a szólóprojektem a harmadik lehetőségem. Talán most válik valóra az a régi szöveg, amit évekkel ezelőtt írtam, a Chances Three.
Van olyan dal, amit baromira unsz már játszani koncerten, de muszáj újra és újra előadni a közönség miatt?
Igen, a Narcosynthesis. Minden egyes koncerten el kell játszanunk és valami rettenetesen unom. Tudom, hogy jó dal meg minden (nevet), és a srácok akarják is hallani, és mindig megőrül a közönség tőle, de valami veszettül untat. (sóhajtozik, majd nevet) Vicces, hogy pont ezt kérdezted, mert most koncerten pont ezen gondolkodtam, miközben játszottuk, hogy: Istenem, még vajon hányszor kell ezt még eljátszanunk?...
Más téma. Kire fogsz szavazni?
Hillaryre.
Miért?
Mert van tapasztalata, felkészült, és jó munkát végzett, amikor a férje volt az elnök. Mögötte volt mindig és baromi sokat kellett tennie az országért akkoriban. Biztosan rá fogok szavazni.
Hogy látod most az országod jövőjét?
Ó, elbaszottul. De nem tudni mi lesz, optimistán kell a jövőbe nézni. Mindenkiben van egy csomó félelem, hogy mi lesz, de pozitívan kell szemlélni a világot.
Milyen terveid vannak a következő 5-10 évre?
(nevet) Elég nehéz ennyire előre nézni! Biztosan lesznek még Nevermore lemezek, és a többi projekttel meg ki tudja mi lesz, majd alakul. De remélhetőleg lesz még szólólemezem, már tervezgetem is. De tudod a Nevermore az, aminek sosem lesz vége.
Mit gondolsz, mit csinálnál, ha Európában születtél volna? Ugyanezt a zenét, csak más társakkal?
(sóhajt) Ó, Istenem, fogalmam sincs. Már most úgy érzem, hogy egyébként is ide születtem. (nevet) De egészen biztosan ugyanezt csinálnám. Ha zenész vagy, az a véredben van, és nem számít, hova születtél. Nem számít, hova születtél, mindannyian egyformák vagyunk. (majdnem énekelve) Na, már magamat idézem. (nevet)
Fotó: Stephanie Cabral
