A pogány címmel mutatta be új videóját a Vazul. A projekt két megálmodója a Frostból ismert Köhler Bence, illetve Róm Gábriel, a Remorse korábbi frontembere és A palásti csata rockopera megálmodója. Őket kérdeztük a friss szerzemény kapcsán az aktualitásokról.
Ősszel debütált az első dalotok, ám azóta történt egy énekesnőváltás a zenekarban. Miért volt szükség erre, és hogyan találtatok rá Viktóriára?
Köhler Bence: 2025 nyarán kiderült, hogy Oroszi Fannival szétválnak útjaink, közben már nagyban terveztük a most megjelenő, A Pogány című dalunk videójának forgatását. Így a zenésztársak is lázasan elkezdtek énekesnőt keresni. Végül Richárd, a gitárosunk ajánlotta Viktóriát, mivel ismerték már egymást. Az első meghallgatás során a szívünkbe lopta magát, azóta is építünk a hangjára, a jellemére.
Mennyiben játszott közre A palásti csata rockopera sikere abban, hogy történelmi vizeken maradjatok?
Róm Gábriel: Meggyőződésem, hogy Bence azért keresett meg, mert vonzódom a történelmi események és azok hősies megzenésítése iránt, így mondhatni, A palásti csata hozott össze minket. Na, meg persze, a zenei alapok, melyeket először küldött nekem, és Vazul név máris lázba hozott.
Már a Vazul név is sokat elárul a projekt történelmi irányultságáról. Miért pont ezt a nevet választottátok, illetve van-e konkrétabb üzenete a pogány tematikának?
Bence: Engem már a Frost zenekar gitárosaként, illetve mindig is vonzott a pogány tematika. A Vazul név egyszer csak bevillant és meg is maradt. Már úgy kerestem meg Gábrielt, hogy az elején mondtam, a zenekar neve Vazul lesz.
Gábriel: Amint említettem, a Vazul név azonnal adta számomra az ezredforduló eseményeinek tükrét. Bencével való beszélgetések során tisztult a kép és történelmi síkba helyeztük, miről is szeretnénk írni, úgy, hogy ezt a nemzet magáénak érezze, viszont bármelyik oldal, a keresztény vagy a pogány célzatos dicsérete, illetve gyalázása nélkül.
A jövőre nézve mennyire „köt" a Vazul név, akár a feldolgozandó korszakok terén, akár más tekintetben?
Gábriel: Vazul személyére, mint az említett korszak és annak kegyetlen hatalmi játszmáinak elszenvedőjére tekintünk. Viszont a keret nem követi kronológiai szempontból a kort. A Titkolt krónikák kerettörténetét mi írjuk, tehát elkerülhetetlen az események gyér dokumentációja miatt, hogy úgy adjuk elő azt, hogy azt majd a közönségünk meg is értse. A fikció viszont a kor történelmi sodrásából kiolvasva születik meg.
Nem tartotok-e attól, hogy valaki aktuálpolitikát lát bele ebbe az egészbe? Vannak-e ilyen tapasztalatok?
Bence: Nem tartok tőle, de nem is tapasztaltam, hogy valaki belelátná...
Gábriel: Én sem tartok tőle, mivel annyira más világ volt, hogy irtózatosan nehéz, már számomra is, aktuálpolitikát belelátni, hát még úgy, hogy a szándék sem merült fel részünkről.
Zeneileg kiknek ajánlanátok a Vazult, és van-e olyan, akinek kifejezetten nem?
Bence: Sötét folk metalként határoztuk meg a zenei stílusunk. Ahhoz, hogy elbeszélő jellegű és monumentális legyen a kor bemutatása, szimfonikus, illetve kóruselemekkel töltöttük fel. Gabriel hegedűjátéka is egyre nagyobb szerepet kap a következő történetekben.
Mi a következő időszak ütemterve, várható-e nagylemez, várhatók-e koncertek?
Gábriel: Írjuk a dalokat, a történeteket, közben próbálunk is, hisz nem kis feladat ezt a zenét élő produkcióként minőségien előadni. Természetesen, egyszer összeáll a dalcsokor, hogy a lemez is megszülethessen. Az év második felére már elérhetünk egy kisebb koncertnyi hosszal rendelkező műsort. Mi már izgatottan várjuk!
Hozzászólások