Az olvasók számára egy friss csapat kerül bemutatásra az alábbi hasábokon, akikről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy többek között a Without Face és a Stonehenge soraiból verbuválódtak. Rövid múltidézés után megtudhattok szinte minden lényeges dolgot a Shockwave jelenéről is, melyhez Márton Péter volt segítségemre.
Tulajdonképpen hogy kerültetek ki a Without Face-ből, mert eddig csak a másik fél véleményét lehetett hallani erről az egészről...
Azzal a ködösítéssel szemben - ellentétben azzal, amit én is olvastam már egy-két helyen - az igazság az, hogy le akartuk cserélni először az egyik, majd mindkét énekest a sorozatos és enyhén szólva rossz koncertkritikák miatt - ezek közül ami végleg betette a kaput az a '98-as LMS tehetségkutató nyújtott forma és utána az MHH kritika -, és választás elé állítottuk Sütő Petit (W.F. dobos - a szerk.), hogy vagy velünk játszik tovább vagy a két énekessel marad. Ő a két énekest választotta. Ennyi történt, nem több, nem kevesebb. A lényege egyébként az a történteknek, hogy annak idején mindhármójukat én hívtam a zenekarba, ennek ellenére bizonyos jogi dolgok miatt ők maradhattak a Without Face név mellett és nem mi.
Kikkel hoztad össze a Shockwave-et, mennyi időbe telt állandósítani ezt a felállást?
Rajtam kívül még Bánfalvi Gyuriból (ex-W.F.), Landy Laciból (ex-Stonehenge) és Báder Zoliból áll a Shockwave tagsága. Jó pár emberkét kipróbáltunk, de csak nem találtuk meg a megfelelő arcokat. '98 decemberében a sok kudarcba fulladt kísérlet után le is álltunk teljesen, ekkor hívott fel a Laci, hogy mégis beszáll. Már csak egy énekest kellett keresnünk, nagy nehezen meg is találtuk Zolit, Völler Adél énektanárnő segítségével. Egyébként közel 8 hónapig tartott, míg megszilárdult a felállásunk.
Úgy tudom női énekes is lett volna nálatok. Végül ez miért maradt ki?
Mielőtt valaki is azt hinné, hogy nyúlni szerettük volna a W.F. koncepciót, el kell mondanom, hogy a W.F. megalakulásakor én voltam az egyetlen, aki női éneket szeretett volna vinni a zenébe, és hosszas unszolások után így került a képbe Anett, szóval nem hiszem, hogy lopott lenne az ötlet. Egyébként is tárgytalan már ez a téma, mivel egy-két lány meghallgatása után úgy döntöttünk, hogy mégsem veszünk be női énekest a zenekarba.
Mi inspirált leginkább az új dalok írásánál?
Részemről abszolút mérvadó a W.F. kettéválásával járó negatív dolgok tömkelege. Szerencsére sikerült kiírnom magamból ezt a szakítás dolgot, úgyhogy közel egy évvel az ominózus eset után elmondhatom, hogy most már előre is tudok nézni, nem csak hátra.
Mennyi idő alatt készültek el a számok? Hol vettétek fel?
Mire ténylegesen összeálltunk, már több, mint egy órás anyag volt megírva, úgyhogy három napos csiszolgatás után rögzíteni is tudtuk ezt a közel negyven perces, intró + 6 nótás anyagot. Egyébként megint a székesfehérvári Pont-Mi Stúdióban dolgoztunk és elmondhatom, hogy eszméletlenül jól éreztük magunkat a felvételek közben. Ezúton is köszi érte Fekete "G" Gábornak!
Számodra melyik dal jelenti a legtöbbet?
Dalt nem is tudnék kiemelni, inkább azt mondanám, hogy ezen az anyagon a szólók különösen sokat jelentenek számomra, persze magukat a nótákat nem háttérbe szorítva.
Nem demóként, hanem EP-nek adjátok ki az új anyagot. Miért?
Többen is javasolták, hogy nyugodtan tegyük meg ezt a lépést, mivel talán zeneileg is tart ott a zenekar, hogy ne demót adjunk ki, hanem EP-t. Ezen kívül mi magunk is szerettünk volna - és a jövőben is szeretnénk - a zenén kívül minden egyéb hozzátartozó dologgal is egy demószintnél magasabb színvonalat megütni.
Mi a célotok a Shockwave-vel?
A cél azt hiszem ugyanaz, ami ez előző zenekarainknál is célként volt kitűzve: elsődlegesen valahogy összehozni egy külföldi szerződést, a többi - ha szerencsénk van -, jön magától.
Tudom, hogy rengeteg munka fekszik ebben az anyagban. Életed hány százalékát tölti ki a zenekar? A zenekar mellett mivel foglalkozol szívesen?
ĺgy, hogy zenekar ügyeivel kapcsolatos dolgokat is többnyire én végzem, szerintem legalább 85%-ba tölti ki a zenekar az életemet, de nem bánom, sőt, nagyon hiányzott már nekem ez a zenekarosdi, minden nehézségével, bajával együtt, úgyhogy bátran állok a dolgok elébe, csak indulna már be egyszer az a bizonyos szekér... Szabadidőmben szeretek olvasgatni, meccseket nézni, koncertre járni, csak sajnos súlyos anyagi vonzata miatt egyre ritkábban engedhetem meg magamnak, hogy koncertekre járjak.
Mit tartasz még fontosnak elmondani a zenekarral, a zenével kapcsolatban?
Először is szeretném kiemelni a zenekar többi tagjának jelentőségét is, mivel nélkülük nem nagyon lenne most miről beszélni, ez a zenekar pedig eleve nem csak rólam szól. Ezen kívül pedig szeretném megköszönni annak a pár embernek a segítségét, törődését, akiknek szívügyük volt, hogy ne hagyjuk abba a zenélést. Végül a zenéről talán annyit, hogy többszöri meghallgatás után "adja meg magát" ez az anyag igazán, úgyhogy adjatok neki egy kis időt, szerintem megéri.
