Shock!

október 14.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Pro-Pain: a hetedik menet

Pro-PainA jó tíz évvel ezelőtti debütálás, a Foul Taste Of Freedom óta számít a New Yorki Pro-Pain a hardcore/metal színtér markáns képviselőjének. Stúdiólemezeik és a közelmúltban kiadott élő albumuk energiatöltete egyedülálló, az idei Shreds Of Dignity pedig egy irgalmatlanul intenzív, minden eddiginél töményebb dühkoncentrátum. Tom Klimchuck gitárossal kicsit meg kellett küzdenünk a rossz telefonos összeköttetéssel (amely kétszer is megszakadt menet közben), de nem harcoltunk hiába...

A katonai álcaöltözet-szerű minta és a medál a borítón arra enged következtetni, hogy egyes dalokban háborús témákat feszegettek. Jól gondolom?

A véleményünk bizonyos mértékig tükröződik bennük, az igaz, de azt nem mondanám, hogy a lemezt kihegyeztük volna bármilyen konkrét témára. A borító egyszerűen jól illik a zenéhez, mert ez egy agresszív, súlyos anyag.

Agresszív bizony, a legagresszívebb és leggyorsabb albumotok! Milyen gondolatok, érzelmek vezéreltek benneteket a dalok írásakor?

Az mind a hétköznapokból jön. Ugyanazok a dolgok, amelyek a múltban is inspirálóak voltak. Minden egyes albumunk az adott időszak tükörképe. Azt mutatják, milyen volt a bandatagok akkori lelkiállapota. Mindennapos esetek, amelyek mindannyiunkkal megtörténnek.

Előre megtervezett vagy spontán húzás volt, hogy ennyire arcbamászó anyaggal rukkoltok ki ezúttal?

Nos, a dalírás kezdeti szakaszában rengeteg súlyos témánk született és ezeket visszahallgatva döntöttünk úgy, hogy megvan a jó kiindulópont ehhez a lemezhez. Azelőtt rendszerint megírtuk a súlyosabb témákat, aztán nekiálltunk azon agyalni, hogy kéne pár középtempós vagy groove-os nóta is, hogy egyensúlyban tartsuk a lemezt. Most viszont elvetettük ezt a módszert és a lehető legkeményebbre vettük a figurát.

Régen elég gyakran váltogattátok a kiadókat. Milyen tapasztalataitok vannak a Nuclear Blasttel?

Ezzel a lemezzel jár le a Nuclear Blasttel kötött szerződésünk. Azt hiszem, velük is csak ugyanolyan tipikus volt a kapcsolatunk, mint bármelyik másik kiadóval annak idején. A Nuclear Blast roppant sikeres egy bizonyos stílusban, mi meg némileg kilógtunk náluk a sorból, nincs a Nuclear Blastnél még egy, a Pro-Painhez hasonló csapat. Ez a kiadó inkább dark metal és old school metal zenékben utazik.

Úgy érted, hogy nem kaptátok meg a kellő figyelmet a Nuclear Blasttől?

Az attól függ, kit kérdezel, ha-ha! Szerettem volna, ha többet tesznek értünk, de szerintem ez már csak így megy mindig. Elvégezték azt, amit egy kiadótól elvár az ember, de mivel a kapcsolatunk még nem ért véget, inkább nem mennék bele ebbe a kérdésbe. Amint végeztünk, visszatekinthetünk erre a kapcsolatra és megállapíthatjuk, elégedettek vagyunk-e velük. Még mindig vannak elvárásaink velük szemben, ahogy nekik is velünk szemben. Megpróbálunk eleget tenni ezeknek az elvárásoknak és tőlük is ugyanezt reméljük.

Mivel amerikaiak és éleslátású arcok vagytok, úgy érzem, nem kerülhetem meg szeptember 11-ét. Mik a meglátásaid a történtekkel kapcsolatban?

Nehéz ezt az egészet így kommentálni. Borzalmas volt, ami történt, ez kétségtelen. Bizonyos tekintetben azonban felhívta a figyelmet az emberek éberségére, illetve annak hiányára. Úgy gondolom, mi, amerikaiak elkezdtünk jobban odafigyelni a külvilágra, meg arra, mit is gondolnak rólunk különböző országok, és miért vélekednek úgy. Szóval ezen események hatására fokozódott az éberségünk és remélem, sikerül majd valami pozitívat kovácsolni belőlük.

És mit gondolsz, meddig gyűrűzhet még ez a terrorizmus elleni harc?

Hú, nekem ez elég bizonytalannak tűnik, mivel nincs meghatározott célpontja. Csak megy és megy, mintha sosem akarna véget érni. Én inkább azt szeretném megértetni mindenkivel, hogy itt a mi érdekeinek állnak szemben az ő érdekeikkel, nem pedig valami "jó a rossz ellen" típusú forgatókönyvről van szó. Ez nagyobb hasznunkra válna, és jobban tudnánk összpontosítani ezáltal olyan dolgokra, amelyek segíthetnek nekünk, illetve olyanokra, amelyek nem. Ha a sivatagot bombázzuk Afganisztánban, az bizonyos szempontból hatékony, más szempontból viszont nem. Nyilván vannak más járható utak is számunkra és remélem, más országok is követni fognak minket ebben, mert ha az USA elesik, akkor egyik civilizált ország esik majd el a másik után. Szóval ez egy világméretű kérdés.

Visszatérve a zenéhez, a Round 6 albumon Garynek volt egy dallamos énekkísérlete az egyik nótában. Szerinted lesz ennek még folytatása?

Az nem volt egy előre megtervezett dolog, így adódott a helyzet. Gary abban a dalban nem volt elégedett a hagyományos énekstílusával és kipróbált valami mást. Az eredmény mindenkinek tetszett. Ezúttal semmi ilyesmi nem merült fel, ami persze nem jelenti azt, hogy többé már sose fog. Mi mindig nyitottak vagyunk bármi újra, ami a Pro-Pain javára válhat.

Három Pro-Pain koncerten is voltam már és észrevettem, hogy Gary mindig felhívja a közönség figyelmét az előttetek játszó csapatokra.

Bármely zenekar, amelyik velünk együtt tud turnézni és olyan keményen tud dolgozni azért, hogy játszhasson az embereknek, minden elismerést megérdemel. Mivel ez egy kemény szakma, ahol nehéz elindulni, minden módon igyekszünk segíteni ezeknek a bandáknak. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy a színpadon megemlítjük a nevüket, ez csak amolyan illemszabály, ha-ha!

A hardcore színtéren terjedt el nagyon ez az illemszabály. Ti hardcore vagy metal bandának tartjátok magatokat, netán a kettő ötvözetének? Ha egyáltalán fontos nektek így bekategorizálni magatokat...

Szerintem mi a kettő keveréke vagyunk, bár én mindig hardcore bandának tartottam magunkat. Ha azonban ma sorolom magunkat a hardcore bandák közé, akkor egy kalap alá veszem a Pro-Paint olyanokkal, akik a mieinktől teljesen eltérő gondolatokat, véleményt hangoztatnak. Vannak újabb csapatok, amelyeknek az üzenetét nem is igazán értem. Ha a hardcore meghatározását vesszük, olykor azt is mondanám, hogy a Pro-Pain egyszerűen egy rockbanda és szerintem ez az igazság, bár a hozzáállásunk és a zeneiparról alkotott véleményünk alapvetően a korai HC bandákéval egyezik. Tudod, a 80-as évek közepének a csapatairól beszélek...

Ismerős számodra a HC/punk színtérre jellemző "csináld magad" tevékenység?

Semmilyen konkrét mozgalomról nem hallottam.

Ez az a munkamódszer, amikor a zenekarok maguk adják ki a lemezeiket, maguk szervezik a koncertjeiket stb. anélkül, hogy kívülállók is belefolynának ebbe, akiket esetleg csak a haszonszerzés vezérel...

Ezt jó hozzáállásnak tartom. Ugyanakkor vannak a zeneiparban bizonyos területek, ahol muszáj rábíznod magad egy megfelelő társra, különben lemaradsz. Ha viszont a zenekart közvetlenül érintő dolgokról van szó - zene, árucikkek, koncertek -, minél többet vállal magára a banda, annál jobb.

Úgy gondolom, a Pro-Painnek megvan a saját konkrét és pozitív üzenete, sőt a zene és a mondanivaló fontosságát is egyensúlyban tudjátok tartani. Mennyire tartod helyesnek, ha egy csapat mondjuk politikai image-et teremt magának és a zenét ezzel némileg a háttérbe szorítja?

Néha idegesít a dolog. Amit mi csinálunk, abban megvan az egyensúly a zene és a szövegek fontossága között, ahogy te is mondtad. Ennek meg kell lennie. Soha nem akartuk azonban átlépni azt a határt, amikor már igyekeznénk küldetésszerűen megváltoztatni mások nézőpontját, véleményét bizonyos kérdésekben. A szövegeinkben kérdéseket vetünk fel és elmondjuk a tapasztalatainkat, de innentől már a hallgató dolga, hogy kialakítsa a saját álláspontját. Ha egy banda akarja megírni az étlapot másoknak, és arról győzködi az embereket, hogy hasonló módon gondolkozzanak, az kiakaszt. Nem hiszem, hogy a zenében az ilyesminek helye van. Ehhez politikusnak kell lenni, ha-ha! Amikor egy zenekar egyfajta pódiumnak tekinti a színpadot, a mikrofont pedig prédikációra használja, az gáz.

Nektek nem is áll szándékotokban olyanokhoz eljuttatni a csapat üzenetét, akik nem feltétlenül tartoznak a metal vagy a hardcore táborhoz?

Nem mondanám, hogy próbálnánk bármilyen üzenetet keresztülvinni a műfajunkon túlra. Annak nem volna értelme, mert az emberek úgyse hallanák meg, ha-ha!

Van olyan politikai irányzat vagy mozgalom, amellyel rokonszenveztek?

Van. Az ún. harmadik párti jelöltekre gondolok (lényegében a demokrata illetve a republikánus párton kívüliek - T.V.), akik szintén versenyben vannak az Államokban az elnökválasztásokon, csak rossz lapokkal indulnak, mert nincsenek bizonyos privilégiumaik, amelyekkel a két vezető párt rendelkezik. Nincs lehetőségük részt venni a kérdések megvitatásában az országos üléseken és a kampányukhoz sem kapnak annyi anyagi támogatást, mint a két nagy párt a sajátjához. Ezért határozottan úgy vélem, meg kell reformálni a kampány anyagi támogatását, és nagyobb teret kell adni a független pártoknak.

Mekkora a Pro-Pain rajongói bázisa világszerte?

Mára úgy 650.000 lemezünk fogyott világszerte és egyre több az olyan rajongónk, akinek már nem csak egy albuma van tőlünk. Európán és az Államokon túl már nehéz követni a történéseket, mert rengeteg kalózkiadvány van forgalomban a különböző területeken. Szóval nehéz ezt számon tartani, de a félmilliót már jóval túlléptük.

Miben látod a fő különbséget az amerikai és az európai HC/metal színtér között?

Nem annyira különbségeket látok, mint inkább közös vonásokat. Ha fogsz tíz HC-srácot bármelyik európai országból vagy az Államokból és összezárod őket egy szobába, szerintem több közös vonásuk lesz, mint eltérő.

Amikor az öreg kontinensen turnéztok, gondolom számotokra is szembeötlő az USA hatása az európai országok életére, kultúrájára...

Igen, ez nyilvánvaló. Amit nálatok látok, arra is lehetett számítani: a McDonald's vagy a Coca-Cola mindenkinek a életében fontos szerepet tölt be. Aztán vannak a trendek és egy bizonyos fajta hozzáállás, amelyeket szerintem gyakran félreértenek. Mindenesetre jó látni, ha az emberekre hatással van az amerikai kultúra.

És hogyan lehet szerinted megtalálni az egyensúlyt a pozitív hatások és a totális ún. amerikanizáció között?

Szerintem ez józan ész kérdése. Nem hiszem, hogy bármely ország meg tudná válaszolni az összes kérdést, és hogy mindig helyesen cselekedne. Ami mindenki számára fontos: tisztában kell lenni a világban zajló eseményekkel. Ha pedig az egyéni döntésekről van szó, mérlegelni kell a lehetőségeket, és ki kell választani a helyes megoldást függetlenül attól, ki miben sikeres. Szóval az egyén döntésein múlik minden.

Oké, akkor jöjjön a legjobb hír: hamarosan véget ér a küzdelmünk a telefonvonallal, ha-ha! Egy kérdés van már csak hátra: mikor láthatunk benneteket ismét Európában?

Már meg is van a menetrendünk. Április 4-én indul a turné és egészen május 12-éig tart. Szóval nemsokára jövünk. A közép-keleti régióból Csehország, Ausztria, Szlovénia és Horvátország kerül majd sorra. Amúgy az összes dátum fent van a weboldalunkon (www.pro-pain.org).

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.