A hazai metál-underground egyik legstabilabb és legkitartóbb képviselője a tatabányai Agregator. Közel harminc bűnös év, szürkületben eltöltött közel három évtized viszont nem múlhat el nyomok nélkül, ami nem csak az időközben kiadott lemezeket, demókat és EP-ket jelenti, de jó pár törést, tagcseréket is a bandában. Idén tavasszal történetük egyik legnagyobb válságát élték túl, amikor a csapat lényegében kettészakadt, a nevet és a szellemiséget végül a zenekar alapítója és motorja, Mikus Tamás, Tass vitte tovább. A történtekről, a folytatásról, a terveikről őt és a csapat másik „megmaradt" tagját, Katona Rajmundot, Rajmit kérdeztük, az új tagságot pedig Lázár Bálint basszusgitáros képviselte.
Immár a hetedik év fut ki lassan, ami lemez nélkül telt el nálatok. Nehéz nem vizionálni, hogy ennek a ténynek, és a tagság tavasszal kívülről nézve váratlanul történő szétrobbanásának köze lehetett egymáshoz.
Tass: Igen, 2017-ben volt utoljára album, de jövőre most már mindenképp tervezünk új lemezt. Abból is adódott az előző legénységgel többek közt a feszültség, hogy nem nagyon haladtunk az új dalokkal. Illetve a dalok egyébként léteztek és megvoltak, és most annyival könnyebb már, hogy a koncerteken is játszunk már új dalokat, amik az elmúlt négy évben nem tudtak rendesen elkészülni.
Megvoltak, csak befejezni nem sikerült őket eddig?
Tass: Rajmi megírta az alapokat, csak utána kellett volna próbálni, és akkor a többiek is hozzá teszik a dolgaikat. Csak elég ritkán is próbáltunk ehhez, meg volt valami fajta ellenállás a csapat másik részéről, más jellegű zenét képzetek el, és ezért lassan haladt az egész. Ez nem volt kimondva, nagyon ritkán derült erre fény, de voltak viták, és dolgok, amikkel nem nagyon sikerült haladni. Voltak olyan dalok, amikre már 2020-ban pályázati pénzt nyertünk, és azok megvoltak, fel is lettek demózva, és most fogjuk játszani is őket. Szóval megvan a lendület meg az elképzelések. Meglátjuk, így az új tagsággal kiegészülve milyen új ötletek jönnek, de jövőre mindenféleképpen lemezben gondolkodunk már.
Ez a szakadás egy hosszú, fájdalmas válás végkifejlete volt, mint egy megült házasságnál? Elég sok ideig együtt volt ez a felállás azért.
Tass: Ez a béka a lassan forró vízben esete volt. Plusz közben volt egy covid is, ami befagyasztott jó pár dolgot.
Jó, de az mindenhol máshol befagyasztott dolgokat, csak legtöbb helyen ezek ki is olvadtak utána.
Tass: Mindenki foglakozott akkor minden mással. Mi megcsináltuk a Bilderbergset, a srácok meg leporolták a régi Sable-nótákat, ami a régi csapatuk volt, meg a Killing Art-demókat, de ebből is megvolt a földrajzi távolság, hogy ők ezt Tatán csinálták, mi meg Budapesten. Rengeteg dolog van, amit így utólag visszanézve látok már, de akkor csak az látszott, hogy jó, ebben a hónapban sem tudunk próbálni, akkor majd lesz valami, majd haladunk, úgyis pályáztunk, meg a kiadóval folyamatosan egyeztetünk, hogy mikor fogunk hozzá, a következő évben itt lemez lesz. Aztán a következő évben sem lett lemez.
Rajmi: És teltek a hónapok, teltek az évek.
Ez végül felőrölte az idegeket?
Tass: Abszolút, mert a koncertek meg haladtak, és egyre komolyabb bulijaink voltak. Születésnapi Instant például, ami egy nagyobb lépés volt nekünk, maga a hely miatt is, meg régi tagokkal vendégként, komplexebb is volt a történet. Külföldi oda-vissza hívások, a fesztiválokra sem véletlenül kerültünk be. De ha kicsit oldalra néztem, a zenekar meg nem halad a dolgokkal, például az új dalokkal. Láttam Rajmin is, hogy egyre kevésbé motivált. Mert ő megírta a dalokat, de próbákon nem látszott haladás. Évekig készültünk fel egy nótának a felvételére például, és ez egyre fájdalmasabb volt. Idén volt az, hogy teljesen eldurrant ez a történet. Azért a szervezés, meg ilyesmi, az rengeteg munka. És nem feltétlen olyan munka, ami kreatív, mint amikor zenélsz, vagy dalt írsz, ami egy izgalmas dolog, hanem rengeteg tényezőre kell figyelni. És amikor azt érzed magadban, hogy nincs meg az az élmény, hogy együtt zenélek a barátaimmal, hanem minden csak feladatként jelentkezik, hogy le kell menni a próbára, meg lesz az a koncert... Amikor a színpadon lenni jó, de az összes többi csak nyűg. És egyre inkább összeállt, hogy nekem ez nem tetszik, ezt így nem akarom csinálni. De nem voltak veszekedések, vagy ilyesmi. Egyébként valóban a házasságra hasonlít leginkább, egy válás, érzelmi dolog.
Ezt ők, a többiek is észlelték vagy érezték szerintetek?
Rajmi: Én úgy láttam, hogy hullámzott. Voltak időszakok, amikor megpróbáltunk akciókat hozni a problémákra, és lehetséges, hogy valamennyivel előrébb is jutottunk, de soha nem sikerült megugranunk azt, amit kellett volna ahhoz, hogy elkészüljön a lemez. Hogy tényleg legyenek eredmények, játsszuk az új dalokat a próbákon, a koncerteken.
Mi változott szerintetek? Régen azért egy irányba toltátok a szekeret zeneileg is, nagyjából.
Rajmi: Az előző lemezt még Májki (Csóra Miklós ex-gitáros – SzG) írta, az azelőtti lemezt, az Emberséget pedig még Dávid (Szabó Dávid, ex-gitáros – SzG). Nekem tulajdonképpen ez az első album, amin szerzőként szerepelek, tehát úgy, hogy én hozom le az ötletet az alapoktól, így még nem volt. És ezek nem feltétlen az előző lemezhez mutatnak vissza, nem feltétlen az Emberséghez, próbáltam inkább hangulatokat megfogni és nem riffeket hozni, hogy azokból elegyenek a dalok. Más volt az irány picit, amit hoztam, ezért máshogy is kellett dolgozni rajta, és ezt nehéz volt megugrani úgy, hogy nem voltak rendszeresen próbáink, nem találkoztunk rendszeresen. Ez igencsak közrejátszott.
Az, hogy végül szakadni fog a tagság, a te döntésed volt végül?
Tass: Igen. Mint zenekarvezető, én azt vallom, hogy a cél fenntartani egy olyan közeget, amiben a zenekar tud alkotni. Intézek egy csomó dolgot, hogy a művészeknek ne kelljen, és általában szöveget írok, de az utóbbi időben a zenei részbe már nem feltétlen folyok bele. 2006-ban volt az utolsó olyan dal, amihez ötleteket hoztam, 2009-től úgy változott ez, hogy inkább én vittem a menedzseri részeket, amit nem feltéten akar egy zenész csinálni, a többiek meg dolgoztak a dalokon. És ez működött. Akkortájt volt egy zenei váltás is, ami nem feltétlen az én irányomat tükrözte, viszont működött, és azzal együtt tudtam élni. És amikor Rajmi kezdett dalokat írni, ő olyan nótákat hozott, amik számomra inkább a 2009 előtti érát jelentették. Nekem tökre bejött, a többieknek meg nem nagyon, ők inkább az utóbbi vonalat vitték volna tovább. Ez konfliktust eredményezett. Koncerteken is mindig igyekeztük tartani az 50-50 százalékot az úgynevezett régebbi és újabb dalok között. Ez az egyensúly megbomlott. A végső, mondjuk úgy, összeveszésnél, az egyik új dalnál volt egy ilyen beszélgetésünk, aminek az lett a vége, hogy ha ez meg ez így lesz, akkor azt nem fogják játszani. Ilyesmire volt példa az előző lemezen is, van egy nóta, amit aztán nem játszottunk, mert máshogy lett befejezve, mint ahogy ők gondolták. Ez egy valid problémafelvetés volt, és akkor mondtam, hogy nekem erre így nincs szükségem: úgy bent lenni egy zenekarban, hogy csak a szervezést intézed, de kiszorulsz a kreatív részéből teljesen. Ez volt a pont, amikor mondtam, hogy ezt én így nem folytatom, két hét múlva üljünk össze, és akkor megbeszéljük, hogy mi legyen. Két hétig nagyjából azon gondolkodtam, hogy szeretnék zenélni, mi az, ami nekem jelent valamit, és arra jutottam, hogy akikkel alapítottuk a zenekart, azokkal barátok voltunk, egy helyen kocsmáztunk, közös kalandjaink voltak, és így jött, hogy akkor zenéljünk együtt. És így akarom csinálni a jövőben. Mentünk hazafelé Rajmival, és megkérdeztem tőle, hogy egy ilyen helyzetben folytatná e velem a zenélést? Ő erre rábólintott, és amikor két hét múlva megvolt a zenekarral a találkozó, és ott elmondtam, hogy én nem akarom velük folytatni a történetet. Nem volt sms-ezgetés, meg e-mailek, leültünk egy térben, és elmondtam a döntésem.
Számítottak valamire akkor már?
Tass: Érezték, hogy baj van, mert akkor a két hétben megpróbáltak mindennel haladni. Talán nem gondolták, hogy ennyire, de mindenképp meg akartam velük beszélni, mielőtt bármit is tennék. Meg nekem is végig kellett gondolom, hogy pontosan mit is szeretnék. Akkor még tervben volt, hogy a lekötött bulikat lenyomjuk, volt egy csomó fesztivál, de végül az lett, hogy ilyen körülmények között inkább nem. Gyakorlatilag ők mondták ki végül, hogy a nyári koncerteken nem hajlandóak fellépni.
Az egyébként tök szimpatikus volt, hogy nyíltan beleálltál ebbe az egészbe, vállalva, hogy ez a te döntésed volt, és hogy mi volt az oka.
Tass: Örülök, hogy így látod. Ha bármikor is volt ilyen szituáció a zenekarban, hogy valami váltás történt, azt itt mindig személyesen beszéltük át. Ez egy emberi dolog.
Igen, csak ez az egyenesség sokszor hiányozni szokott ilyen helyzetekben.
Tass: Ez egy kurva nehéz dolog azért. Lemenni oda, utazni egy órát, hogy elmondd három embernek, hogy nem akarom veletek folytatni. Megértem, ha ezt valaki meg akarja spórolni, mert sokkal egyszerűbb, leírva is elérheted elvileg ugyanazt a hatást. Beszélhetnék a tiszteletről, hogy mennyi évig együtt zenéltünk, és így-úgy-amúgy, de ez igazság szerint emberi dolog. Hogy odaülsz, és elmondod. Akkor lehetett volna ezt másképp, ha sehogy nem tudjuk összehozni a találkozót. Előtte nagyon sok mindent nem tudtunk megbeszélni pont ilyenek miatt. De ha több ilyen leülésünk van, lehet, hogy ez nem is így alakul, ha akár havonta le tudunk ülni és bebaszunk, meg mindenki elmondja a másiknak, ha van bármi problémája.
Megsértődtek egyébként?
Tass: Hát nem volt pozitív a dolog. Nyilván ha valakit elutasítasz, mint egy szakításnál, az egy érzelmi dolog. Én se feltétlen venném jó néven. Engem egyedül az Ideasból rúgtak ki. Vagy eljöttem! (nevet) És a mai napig emlékszem rá. Értem, hogy ez rossz, ez valószínűleg nekik is évekig tartó dolog lesz. Aztán remélem, egyszer tudunk majd erről beszélni, távolabbról is.
Ezen a megbeszélésen még lehetett volna visszaút, vagy oda te már kész állásponttal és döntéssel érkeztél?
Tass: Oda már kész döntéssel, egyedül az nem látszott még, hogy hogyan fogom utána csinálni. Azt tudtam csak, hogy olyan folytatás szeretnék, ami nekem is szórakozás, ami pozitív élményt ad. A nyári fesztiválokon is úgy voltam ott, hogy néztem az egész miliőt, hol van a helyem, ezt az egész dolgot mennyire szeretem, hogyan lehetne úgy csinálni, hogy jó legyen. Egy kiégés volt ez május-június körül, enélkül nem is jött volna létre ez a szituáció. Aztán egyre inkább abba az irányba ment, hogy folytatni kéne, utána kerestem meg a többieket. Bálint volt az első, akivel beszéltem. Ő már korábban is felmerült, amikor az akkori basszusgitáros tervezte, hogy kilép, rá gondoltam. Bevethető, vagány basszusgitáros, aki vokalista is, valahogy nyilvánvaló volt. Attiláékat (Horváth Attila gitáros és Kun József dobos – SzG) a Green Men nevű Type O Negative tribute zenekarból ismertem, meg a Reason kapcsán. Attila nagyon régi barát, és a Reason feloszlása vagy szünetelése miatt szabadnak tűnt, és éreztem, hogy vele szívesen zenélnék együtt. Rajmival játszottak is közösen korábban, tudtam, hogy kijönnek, meg olyan zenét csinálnak, amit mindig is szerettem, ezt a ′90-es évekbeli dallamos északi metált.
Mondjuk elég kicsi ez az underground ahhoz, hogy ne lett volna meg az ismeretség, ez tény.
Tass: Igen, igen, ez igaz, de nem olyan nagyon régről ismertem azért a Reasont, mint zenekart, talán 2008-2009 tájáról, még talán valamelyik Rémálom a Nyár utcában eseményről.
Azért, ha belegondolsz, az is már tizenöt év.
Tass: Hááát, na. Negyvennyolc éves leszek épp holnap. Mi sok és mi kevés? (nevet) Szóval Attilára gondoltam meg Józsira, aki a Reasonben dobolt. Július körül volt egy Green Men-koncert a Dürerben, még a buli előtt kértem, hogy ne siessenek el utána. Lement a koncert, és volt valahol a közepén Dudi, aki szintén a Reasonben énekelt, meg most a Thy Catafalque-ban, egy dalt a régi basszusgitárosunknak, Liviczki Rolandnak ajánlottak (az Agregator néha basszusitárosa, 2012 decemberében autóbalesetben hunyt el – SzG), aki ott is régi basszusgitáros volt. Akkor ugrott be, hogy Roland még alapítója volt a Green Mennek. Ezt egy spirituális jelnek éreztem, hogy mielőtt felkérem az új tagokat, kiderül ez a kapcsolat a régi basszusgitárosunkkal, nem is gondoltam ebbe valahogy korábban bele. De úgy éreztem, hogy ez így jó irányba halad.
Kívülről ez egy elég gyors folyamatnak tűnt, emlékszem, jött a hír, hogy szétszakadt a zenekar, és mire feleszméltünk, már az új felállás készült is az első koncertjére.
Rajmi: Megvolt a vízió, hogy hogyan akarjuk ezt csinálni. Nem sok esély volt rá, hogy sikerülni fog, de nagyjából azt kell mondjam, mégiscsak sikerült.
Miért érezted, hogy kicsi erre az esély?
Rajmi: Hát, az előző zenekaraimban nem feltétlen tudott megteremtődni, hogy legyen rendszeres próba, hogy mindenki ott legyen, és ne legyenek konfliktusok abból, ki mikor ér rá, meg mikor nem. Ehhez képest teljesen jól tudtuk hozni, mindenki lejár a próbára, felkészülten jár a próbákra, összeraktuk a régi dalokat, új dalokon is dolgoztunk, mintha zsinóron húzták volna, mindent sikerült összehozni.
Új tagként belépni egy ilyen szituációba azért fura lehetett.
Bálint: Nehéz is volt. Mármint abból a szempontból nem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, elfogadom-e a meghívást, mert abszolút jólesett és megtisztelő volt. Azon kellett csak gondolkodni, hogy másik zenekar mellett felelősségteljesen belefér-e, tartva a határidőket. A lelkesedéssel nem volt gond. De egy ilyen zenekari örökséget átvenni és ebbe belépni elég nagy kihívás, mind zeneileg, mind megjelenésileg.
Az első próbákra hogy emlékszel vissza, volt feszengés?
Bálint: Nekem nagyon sok minden új volt itt. Nem csak a zenésztársak, a zene, hanem a technológia is. Hogy ládák nélkül, vonalból szólunk, fülmonitorral még a próbán is, úgyhogy határozottan izgultam az elején. Aztán lejátszottuk az első dalt közösen, és onnantól minden a helyére került.
Tartottak egyébként klasszikus értelemben vett meghallgatást?
Bálint: Annyi ki volt adva, hogy milyen sorrendben kell a dalokat megtanulni, priorizátuk az első koncerten játszandó dalokat, ezeket kellett megtanulni fokozatosan. Ezen belül már ott helyben választottunk, mi legyen sorrend, mi megy jól és mi még kevésbé.
Te hogy élted meg, Rajmi, hogy sok év után más emberek állnak ott melletted?
Rajmi: Az első próba nagyon furcsa volt. Azok után, hogy már rutinból lejátszottuk a műsorunk dalait, el kellett kezdeni az egészet nagyjából a nulláról. Feelingre teljesen más volt, ami körülvett, aztán egyre jobban beérett.
Relatíve gyorsan jött az első koncert.
Bálint: Nem relatíve, határozottan gyorsan jött! (nevet) Nagyon rohanó tempó volt, de sikerült megoldani, és azóta is szinte minden héten próbálunk, folyamatosan rakjuk össze a dalokat. De én az első koncerten éreztem meg, hogy az Agregator most már én is vagyok. Ott dolgoztam ezt fel tulajdonképpen, előtte eléggé izgultam. De óriási hangulat volt, ami jó értelemben szinte sokkolt. Megnyugtató volt.
Az Agregator talán underground csapat, de van egy elég stabil, és erős rajongói bázisa. Ők hogy élték meg ezt az egész váltást? Már ha lecsapódott bármi felétek ebből.
Tass: Ezért is mentem ki többek közt a nyári fesztiválokra. Amit amúgy a tesstimonys Tóth Balázstól tanultam, ők, ha lemondtak egy bulit anno, mindig odament. És elég sok bulit lemondtak azért! (nevet) Gyakran azért játszottunk mi a fesztiválokon, felhívott, hogy figyelj, be tudnátok ugrani, nem találjuk a Csigát, mert eltűnt, mit tudom én, valami céges buli után! (nevet)
Terepfelmérés volt ez részedről? Egy Lowlanden például simán el tudom képzelni, hogy kábé minden második ember megállított azzal, hogy most akkor mi a helyzet?
Tass: Igen, ez is megvolt, de inkább az volt benne, hogy eleve így akartam intézni. Kiírtam a hírt akkor, de utána már nem is nagyon néztem az internetes felületet. Ha valaki írt messengert, arra válaszoltam, de nem akartam az elektronikus felületen foglalkozni ezzel. Régisulis módon elmentem, és valóban, nyolcvan-kilencvenszer mindig el kellett mondanom a történetet, de kaptam egy csomó jó visszajelzést. Hogy kit hogy fogott meg az Agregator, mit jelentett neki. Alapvetően támogattak ebben a dologban, és hogy jó lenne, ha lenne folytatás, és ez nekem rengeteg erőt adott. De nem terepfelmérés volt alapvetően. A Rockmaratonon például odamentem minden emberhez, akin Agregator-póló volt, mert ott nem is lett meghirdetve, hogy nem leszünk. Meg közben eljutottunk arra a szintre, hogy már nem ismerek fel mindenkit, akin pólónk van! (nevet)
Most te is inspiráltabb vagy mondjuk szövegírás terén?
Tass: Abszolút. De nekem az inspiráció vagy a témakeresés általában függetlenül zajlik a kreatív munkától, beszélgetéseken meg élményeken át. Amikor oda kerül, hogy megvan a dal, nekem nem hosszú idő felhúzni rá egy dalszöveget. Az előző lemez, ami 2017-ben megjelent, úgy készült, hogy megérkezett hozzám mondjuk hétfőn a demó, és szerdán már stúdióban voltam a szöveggel. Az ott szereplő dalok nagy részét élőben nem is próbáltuk el a felvétel előtt. Fogalmam sincs, hogy mi vezetett erre, ez volt a szituáció. Nem voltak koncerten sem játszva, később lettek csak megtanulva. Ez, ahogy most csináljuk, jobban tetszik. Ami kötöttség, hogy most már egy héten csak egy dalt vagyok hajlandó felénekelni. Régen voltak ilyen próbálkozások, hogy egész lemezt egy délután alatt felhúzni, és ez általában olyan is lett.
Beszéljünk kicsit az új dalokról is! Mondtátok, hogy alapjaiban sok már évek óta megvolt. Most az új lendülettel sikerül ezeket végre végleges formába is önteni?
Bálint: Ez határozottan felvételi feltétel volt, hogy párhuzamosan visszük mindenképp az elejétől az új és a régi dalokat is.
Rajmi: Kiválogattunk régi dalokat, és célként kitűztük, hogy két-három új dalt már játsszunk az első koncerten is, hogy párhuzamosan tudjunk haladni mindkét csapáson. A Hamut is valamelyest újnak vehetjük még, új lemezes dal lesz, de voltak olyanok, amiket korábban próbán is maximum dobbal és gitárral játszottunk. Sikerült elérni, hogy már az első koncerten, Szombathelyen debütált egy új dal, és jövőre remélhetőleg még több felkerül a setlistre.
A régi nótákba hozott némi változást, hogy új tagok jöttek? Más zenész, más stílusú finomhangolás, szabad volt kicsit garázdálkodni?
Rajmi: Olyan példát tudok felhozni, amikor volt egy dal, ahol el kellett dönteni, hogy miből indulunk ki. Valamelyik korábbi koncertfelvételből, ahogy a legutolsó felállás játszotta, vagy a lemezes verzióból, esetleg próbáljuk meg saját szájíz szerint játszani? A Túlontúl dalainál koncertverziók, a Szürkületnél meg a lemezverzió inkább. Egyébként én is most játszottam először ezt a dalt élőben.
Ez most meglepett, hiszen elég rég a zenekarban vagy már.
Tass: Vagy tizenöt éve játszottuk utoljára a Szürkületet. De az a jó a történetben, hogy tulajdonképp bármilyen lehetőség benne van most. Mivel elég gyakran próbálunk, a srácok is lelkesek, és ez a zenei világ közel is áll hozzájuk. Én mondjuk nem hittem volna, hogy a Szürkületet valaha előadjuk még élőben. Kevés bonyolultabb, meg összetettebb dolgunk van. A fő irány az lesz, hogy haladjunk az új dalokkal, meg az új lemez, de nem nagyon van semmilyen korlát. Ha jön mondjuk egy évforduló, le tudunk porolni akár olyan dalokat, amiket ezer éve, vagy soha nem játszottunk.
Mennyi új dallal tudtok jelenleg gazdálkodni?
Tass: Négy-öt van, ami késznek mondható, ebből kettőt játszunk is, a Hamut és az Éjszaka férgeit. És kettő van, ami kvázi konyhakész, a többit meglátjuk, hogy haladunk vele.
Rajmi: A maradék négy dalt, amit kábé még szeretnénk a lemezre, azt már teljesen a nulláról szeretnénk az új felállással.
És hány dalban gondolkodtok a lemezre?
Tass: Mindig kilenc.
Ez hagyomány?
Tass: Valahogy mindig kilenc volt, az úgy már elég hosszú, de rámegy akár egy bakelitre is. (nevet) Mindig megrettent, amikor látok egy lemezt, és tele van több tíz dallal. Valahogy ez a kilenc jött, a többiek nem álltak ellen, szóval a kilenc kialakult.
Ezek szerint tervben van a klasszikus vinyl formátum is?
Tass: Nem zárom ki. Csináltunk ilyet régebben is, amíg megfizethető volt, a legtöbb lemezből kijött úgy húsz-huszonöt példány, készítettünk picture LP-t, volt egy olyan partner, aki kábé szerelemből csinálta, és meg tudtuk fizetni. Ez a vágott vinyl verzió volt, szóval nem a klasszikus sajtolt, így akár egyet is lehetett kérni, így volt nekünk is, hogy húsz, meg huszonöt darabok készültek. Aztán a gazdasági prés ezt megszüntette. Ma megcsinálnak mondjuk minimál száz darabot, oké, hogy az már préselt, de azért az tart egy darabig, amíg eladod. És a gyűjtők, akik az ilyesmit szeretik, nagyon kényesek, a borítóra, a sarkokra. Tárolni száz CD-t nem nagy ügy. Tárolni száz vinylt, az már problémásabb, úgyhogy ódzkodom a dologtól. Meglátjuk, milyen konstrukció jöhet szóba, hogyan tudjuk esetleg okosan megcsinálni.
Ugyanez a kazetta egyébként, azon a vonalon is tombol a retro-feeling.
Tass: A kazettában nem hiszek. Kazettatagadó vagyok! (nevet) Egyébként az előző lemez kapcsán kapcsolatban vagyok egy ismerősünkkel, aki így valahogy fű alatt gyártat valakivel, de az első gyártás nem sikerült például olyan minőségben, ahogy szerette volna. De ez licenc, adunk grafikát, meg mindent, és ha le van gyártva, kapunk x darabot. Ismerem a hullámot, hogy kazettán is, tehát örülnék, ha lenne, de őszintén, annak idején, amikor még régen a kazettákat csináltuk, akkor meg annak örültünk, hogy tudtunk váltani CD-re. Nincs vele olyan kapcsolatom, mint a vinyllel, tudod, hogy érzem benne az erőt. Amire vágyom. De kazettára annyira nem vágyom, és amire nem vágyom, az nekünk nincs! (nevet)
Mi a helyzet a stúdiózással?
Rajmi: Jelenleg a Miracle Soundra gondolunk, szervezés alatt van. A dobfelvételek most a Hamuhoz például ott készültek el. Ők a legesélyesebbek jelenleg. A Reason-lemezt anno Vári Gábor ott csinálta, és az előző felállással mi nagyjából hasonló módszerrel akartunk dolgozni, tetszett, ahogy szólt.
Van valami kitűzött céldátum a lemezre, akár önmagatoknak felállítva?
Tass: Ami nagyon közeli most, hogy dolgozunk egy lehetséges klipen a Hamura, annak folyik most a felvétele. Ez demó formájában már elérhető a Spotify-on, de a klip alá már az végleges stúdió verzió kerülne. És december folyamán szeretnénk felvenni egy demót a kiadónak, hogy mi várható. Aztán meglátjuk, hogy lesz stúdióidő. Valószínű ezek lesznek a döntő tényezők, de szerintem ősz lesz, mikorra a lemez megjelenik majd. Addig az újakat minél hamarabb be akarjuk emelni a koncertprogramba, ez segíti a majdani lemez változatokat is. Minél többet játszani élőben, hogy kerekedjenek. De nagyon rég nem dolgoztam már úgy, hogy hetente próbálunk.
Az előző album a Garagelive-nál jelent meg, az új viszont a H-Music égisze alatt készül majd, ami a korábbi albumaitokat kezelő Nail utódja, így gyakorlatilag visszatértetek a régi kiadóhoz.
Tass: Amikor elkezdtünk a Garagelive-val dolgozni, sokat tanultunk, megcsináltuk az első előrendelésünket, csomó mindent segítettek a gyártásban, viszont amikor elmentünk turnéra a Dalriadával, azért látszott, hogy vannak bizonyos dolgok, amikben előnyt jelentett, ha egy nagyobb befolyással bíró kiadónál van a zenekar. Van, amit a Garagelive már nem tudott elérni. És nem arról van szó, hogy nem támogattak, amiben csak tudtak, de néha az ellenszél hiánya is tud segíteni. Jelenleg úgy látom, a hazai körülmények között a H-Music tud az Agregatornak a legtöbbet segíteni.
Említettétek a készülő videóklipet.
Rajmi: A Hamun most dolgozunk, ehhez az utómunkák valószínű ott fognak készülni, ahol az éneket is vesszük fel, a Grenma Stúdióban, Botlik Matyinál. A kreatív háttérmunka folyamatok zajlanak épp, tehát felvételt még nem csináltunk.
Tass: Sánta Balázzsal és Bereznay Tamással dolgozunk majd, ami azért lényeges, mert velük dolgoztunk a utolsón, a Romok között klipen is. A korábbiak közül az elsőt, a Gyökerek nélkült is Balázsék csinálták, csak akkor még kezdő filmesek voltak, most meg már tanítják. Előtte alternatív zenekarokkal dolgoztak, még gondoltuk is, mit tudhatnak a metalról, aztán amikor azzal jöttek, hogy „És figyelj, mi lenne, ha téged a végén fejbe lőnének?", akkor éreztük, hogy jó lesz ez! (nevet) Szóval újra velünk dolgozunk, és pont az is van, hogy a normál munkákat már picit unják, úgyhogy ők is szívesen csinálnának megint valami metált.
Ez már a lemez felvezetése lesz?
Tass: Igen. Mi nem szoktunk klipet a lemez előtt gyártani, mert mindig úgy volt, hogy előbb a lemezre ment a zseton, és utána, mikor volt, jött a klip. Csak ma már a lemez nem annyira fontos mérföldkő, mint régen. Inkább a dalok, hogy elérhetőek legyenek, meg koncerten játszva, de hogy a lemez mikor jön? A CD is már inkább promóciós anyag. Minden arra dolgozik rá, hogy a koncertjeink jók legyenek.
Az Agregator lassan harmincéves lesz már, ami kurva nagy idő, főleg az undergroundban. Ezalatt rengeteg minden változott, valahogy ti mégis egy stabil értékrendet képviselő, vidéki mentalitású zenekar maradtatok. Pedig nem is tudom, vidékinek nevezhető-e még egyáltalán a csapat. Valahogy ma is tatabányaiként hivatkozunk rátok, holott talán már csak te vagy onnan való, és te is rég Budapesten élsz.
Tass: Budapest külön miliő. Ha azt mondanám, hogy budapesti zenekar, az teljesen mást sugall. De már csak két „megyei" van. (nevet) Bálint a mérleg nyelve, a Pillangó utcai lakos. Ketten vannak a Duna-Tisza közéből, ketten vagyunk Dunántúlról. Maga az alapítás mentalitása fontos egy zenekarnál, ami rányomja a bélyegét, így szerintem maradni fog a tatabányai jelző. Aztán nyilván, ha majd bemutatom a zenekart, el fogom mondani, hogy ki van Szolnokról, meg ki a Mátraaljáról, Gyöngyösről, vagy éppen Ácsról. Nem mondhatom azt, hogy budapestiek vagyunk, mert bár technikailag igen, ez egészen mást jelent egy zenekarnál. Az a Subscribe, vagy a Lazarus mondjuk, akik Budapesten is nőttek fel, ez egy másik kör. Mi vidékiek vagyunk, más miliő. A bezárt gyárak, kimerült tárnák, ez az, amit az a közeg teremtett az Agregatorban, ez adja az alapját. Benne van ez a komor hangulat, meg maga az is, hogy a death metal körökben elég rock'n'rollosak vagyunk. Ha tatabányai arcokat keresel, általában a Hangya-féle fesztiválokon fogod őket megtalálni, a Tábor Feszten, tudod, meg Junkies-, Sing-Sing-tábor. Máshol nehezen alakulhatott volna ki egy ilyen jellegű death metal, mint a miénk. Egy rockdobossal, amilyen death metalt csináltunk mondjuk. Hiába, hogy később voltak metáldobosaink is, de az alapok ott alakultak ki. Tóth Balázs mondta annak idején a Casketgardenből, hogy az Agregator párkapcsolatos death metal! (nevet) Még a szövegeket is a hard rock irányából hoztuk át, és ehhez szerintem Tatabánya kellett. A komorság, az iparosabb metálrész, meg ez a rock'n'roll háttér. Mert úgy érzem, ma is azokat az értékeket közvetíti a zenekar, amit annak idején Tatabányán, a Dózis rockkocsmában képviseltünk, amikor alakultunk.
Hozzászólások