Shock!

Jason Slater producer szerint Michael Wilton és Scott Rockenfield nem is játszottak a Queensyrche 2006-os Operation: Mindcrime II albumán, habár feltüntették őket a borítón, és Eddie Jackson is alig tett hozzá valamit a lemezhez. Slater szerint ennek egyes-egyedül a három muzsikus érdektelensége és felkészületlensége volt az oka.

„Az Operation: Mindcrime II lemezen dolgoztam először együtt a Queensryche-hal", áll az utolsó három Queensryche album producere, Jason Slater sajtónyilatkozatában, amit a zenekar kirúgott énekese, Geoff Tate védelmében adott ki. „Mindnyájan lelkesnek tűntek az album elkészítése miatt, de ahogy a meló elkezdődött, Geoff kivételével egyikük sem foglalkozott már vele. Nem jöttek el a felvételekre, nem vettek részt a munkálatokban. Előfordult, hogy ketyegett a stúdióidő, de senki sem bukkant fel. Így aztán Geoff Tate, Mike Stone gitáros és jómagam írtuk meg és vettük fel az albumot. Számos módon próbáltuk bevonni a melóba a zenekart: folyamatosan kapták a dalok felvételeit, amint megszülettek, fenntartottuk számukra az időt, hogy jöjjenek és játsszák fel a témáikat. Két hetet foglaltunk le egy helyi stúdióban Michael Wilton számára, de egyik dalt sem tanulta meg határidőre, így az egész idő azzal ment el, hogy betanítsuk neki a témákat. A végén azonban egyik nótát sem volt képes úgy eljátszani, hogy felkerülhessenek a lemezre, így a végén semmit sem használtunk tőle. A lemez gitártémáit Mike Stone, egy sessiongitáros és jómagam játszottuk fel. Scott Rockenfield pedig egyáltalán nem vett részt a lemez munkálataiban, helyette végig sessiondobost alkalmaztunk. Szerintem Scott egy hangot sem hallott a zenéből, amíg a lemez el nem készült... Eddie Jackson ugyan felutazott a Bay Areába, ahol Geoff és én rögzítettük az éneket és végeztük a keverést, de ő sem tanulta meg a témákat. Tíz napot töltöttünk el azzal, hogy professzionális felvételek szülessenek, de túl sokat ő sem volt képes hozzáadni a nótákhoz. Így a basszustémák többségét szintén én játszottam fel. A zenekar tagjai fikázták a lemezt a sajtóban és a zeneiparban is számos fontos embernek, egészen addig, amíg nem szembesültek a kedvező kritikákkal. Onnantól kezdve ők is felvállalták, és bezsebelték a dicséreteket a munkáért, ami a távollétükben készült."

Slater szerint a helyzet a következő American Soldier lemez idején sem volt sokkal jobb: ezen már ugyan játszottak a többiek, de a munka dandárját ismét Tate-re hagyták. „Semmi mást nem tettek, csak lemásolták a demókra Geoff és általam feljátszott témákat. Több mint húsz nagykiadós lemez, számtalan független kiadvány és több filmzene producereként az a véleményem: ez az egész munkafolyamat nem olyan volt, mintha egy zenekarral dolgoznék, hanem mintha egy szólózenésszel és egy néhány középszerű bérmuzsikussal hozott volna össze a sors..."

Wilton korábban azt nyilatkozta: az egész album ötlete Geoff-től és feleségétől, a banda menedzsereként dolgozó Susan Tate-től származott, a hangszeresek eleve rossz ötletnek tartották a klasszikus 1988-as eredeti folytatását, de a Tate-ek felbérelték Slatert, és onnantól kezdve gyakorlatilag meg sem kérdezték a többieket a zenei irányvonalról vagy bármi egyéb lényeges tényezőről. Maga a gitáros sem tagadta, hogy a végső felvételeken nem szerepel, ám állítása szerint ennek oka az volt, hogy Geoff és Slater azt mondták neki: nincs szükség a közreműködésére. Mindez már azután történt, hogy a tudta nélkül megváltoztatták az általa feljátszott gitártémák egy részét.

Minden éremnek több oldala van, ez tiszta sor, de azt egyelőre nem értjük, hogyan akar túlélni a Queensryche bármelyik fele innentől kezdve, ilyen súlyú hitelrontó nyilatkozatháborúra ugyanis alig emlékszünk az utóbbi évekből, pedig láttunk már egyet s mást...