Kihozta az idei év legnagyobb példányszámban elfogyott lemezeinek összesítését a Billboard. A világ legnagyobb zenei piacán, az Egyesült Államokban a rockmezőnyből kizárólag több évtizedes albumok és válogatások számítottak a legkelendőbbek közé.
Közel harminc rocklemez szerepel a Billboard éves Top 200-as listáján, amelyet a 2024-es amerikai eladások alapján állított össze a magazin. A lista alapját mindig a SoundScan mérései adják, ezekbe a fizikai és digitális albumeladások mellett beszámítanak a minősítésekbe a streamek és az adott lemezről történő dalletöltések is. Ennek értelmében tíz dal fizetős letöltése az adott lemezről további egy teljes albumpéldány eladásának felel meg, az online hallgatásokat tekintve pedig ezerötszáz audió- és/vagy videóstreamet számítanak egy eladott lemeznek.
A legkelendőbb rockalbum a fentiek alapján a Fleetwood Mac 1977-es Rumours albuma volt 2024-ben, amely összességében a 34. helyig jutott. Rajta kívül bejutott még a felsőházba Elton John Diamonds válogatása (35. hely), a Creedence Clearwater Revival Chronicle: Their 20 Greatest Hitse (40. hely), a Queen Greatest Hitse (47. hely), a Nickelback The Best of Nickelback: Volume 1-ja (75. hely), , a Journey Greatest Hitse (99. hely), a Guns N' Roses Greatest Hitse (104. hely), az Aerosmith Greatest Hitse (129. hely), a Linkin Park Papercuts válogatása (141. hely), a Foo Fighters Greatest Hitse (142, hely), a Lynyrd Skynyrd All Time Greatest Hitse (146. hely), a Bon Jovi Greatest Hits: The Ultimate Collectionje (155. hely), a Fleetwood Mac Greatest Hitse (158. hely), a Blink-182 Greatest Hitse (169. hely) vagy a Creed Greatest Hitse (199. hely). Mint látható, a legjobban fogyó albumok szinte mind válogatások: kivételt képez e kategóriából a Nirvana Nevermindja (93. hely), az AC/DC Back In Blackje (162. hely) és a Linkin Park Hybrid Theoryja (180. hely). Utóbbiak közül a Back In Black – minden idők legsikeresebb rockalbuma – idén két amerikai platinafokozatot is ugrott, míg a Guns N' Roses kollekciója ősszel bekerült a Billboard Top 200-ban több mint hétszáz hetet töltő lemezek elitklubjába.
A lista első helyén egyébként Taylor Swift áll két albummal, az idei The Tortured Poets Departmenttel, amelyet rögtön a második pozícióban követ az 1989 (Taylor's Version), de az énekesnő lemezei, a Lover és a Midnights szerepelnek a kilencedik és a tizedik helyen is. Swift idén minden idők legsikeresebb és leglátogatottabb turnéját zárta az Eras körúttal, amelynek száznegyvenkilenc koncertjére világszerte összesen több mint 10,1 millió jegyet értékesítettek 2,077 milliárd dollár értékben.
Hozzászólások
Képben vagy, látom :-D
Ha te mondod... ;) a lényeg azért nem ment át.
Minden metalos Sabatont, Manowart és Ossiant hallgat?
Természetesen mindenki hasznos konzumidióta magasan kvalifikált, mélygondolkodás ú és kifogástalan ízlésű metáltestvérein k és mindenekelőtt sajátmagam kivételével.
Mèg jó hogy a metalosok átlátnak a szitán és Manowar-t meg Ossian-t meg Sabaton-t hallgatnak ami igazi magas művészet!
Erről szól korunk. Hazsnos (konzum)idióták ra van csak szükség.
Nem hiszem, hogy ettől a "nem megszólítottak" elitebbnek kellene, hogy érezzék magukat.
Nagy a kínálat. Mindenki megtalálja a magáét.
Nemcsak mi öregszünk és változunk, de a világ is körülöttünk.
K. Perry az én életemből már kimaradt, és Lady Gaga-tól is csak a Pokerface-et hallottam... de a többi, akit felsoroltál, mind akkor futott be, amikor még csak tévé és rádió volt, ahol legfeljebb csak a csatornák között váltogathattál, és nem te mondhattad meg, hogy kérek másfél kiló heavy metalt, húsz deka jazzt és bűnös élvezetként egy csipetnyi gengszerrapet.
Az utóbbi jó húsz évben én se tudom, hogy mik éppen a slágerek meg a zenei trendek, mert ki tudom zárni azokat az életemből... de közben az általam kedvelt stílusokból nagyon sokat fel tudtam fedezni azóta is, a régiek és az újonnan jövők közül egyaránt.
Idézet - Montsegur:
Kapásból én is ezt vágtam rá, aztán mikor jobban elolvastam, akkor vettem észre, hogy már a letöltés és a stream is beleszámít az eredménybe.
De ezen se lepődök meg. Nevezhetjük az embereket felszínesnek és lustának,meg persze érdekes pszichológiai jelenség is lehet, hogy miért bizonyos számok lettek slágerek egy zenekartól, és hogy a legalább olyan jók miért maradtak meg az igazi rajongóknak szóló rejtett kincsnek. Annyi persze igaz, hogy egy válogatással nem nehéz melléfogni, de akárhogy is rakják össze azokat, valami mindig elsikkad.
Aztán meg már zenekara válogatja, hogy ők biztosra mennek és a tömegeket akarják kiszolgálni, vagy a fanatikusaiknak kedveznek. De meg lehet ott is találni a középutat, erre a Metallica, a Maiden és a Priest sem rossz példa. (De nem kell dinoszaurusznak lenni ahhoz, hogy az egyre több lemez - és nemcsak a legújabb - mindig kiszorítson valami jót, már a Sabaton meg a Powerwolf is így van ezzel.)
Az emberi tényezőről meg csak annyit, hogy Axel Rudi Pell-től nekem is csak a Ballads-ok vannak meg, de a legutóbbi koncertjén ugyanúgy odavert tőle a Strong As A Rock és ahogy mindig, a Fool Fool is, nemcsak az Oceans Of Time...
Pontosan ugyanezeket a sirámokat kellett hallgatni, olvasni pár évvel ezelőtt Billie Eilish, Lana Del Rey meg Ed Sheeran kapcsán. Pár hozzászólással ezelőtt amellett érveltél, hogy a metál underground, oda is való, stadionbandákra semmi szükség, az volt a természetellene s, hogy pár évig ennyire népszerű volt, az meg egy konzumidióta, akit ezek rántottak be. Ebből következik, hogy a mainstream meg ilyen, mint ezek, az embereknek ez kell, ez az igénytelen hétköznapiság, a bárki-érzés, a HAZUGSÁG, szemben a Szentséges Művészi Őszinte Kőkemény Heavy Metallal a föld alól.
Nem az a gondom, hogy egyszerű - mert, ha már komolyzene (de utálom ezt a szót, mondtam már?), akkor Bartók óta tudható, hogy a legegyszerűbb formák a leghatásosabbak -, hanem az, hogy átlagos.
Olyan mintha egy középiskolai osztálytársnőd az éves kiránduláson, éjszaka, némi vodka-narancs után nekiállna nyavalyogni a volt pasijairól, miközben nagyon be akarná bizonyítani, hogy rohadtul túl van az egészen, majd három hónap gitárleckével a háta mögött megpróbálná mindezt dalba önteni. Te meg csak bólogatsz neki, és azt mondod, hogy arany van a torkában, aztán rohadtul reméled, hogy félreérti, és az lesz a vége, amire eredetileg gondoltál, és belőled is múzsa válhat.
Lehet, hogy ez a titka? Ez a bárki-lehetne érzés? Ez a hétköznapiság? Ez a hazugság, ami a Harcosok klubja szerint, ha kiderül a turpisság, akkor rohadtul berágunk majd?
(Nyilván nekem is volt 15 évesen csak-death-black-metalt hallgatok korszakom. :) )
Általában nem szoktam vele egyetérteni, de most fején találta a szöget. Identitásnélkül i, az önazonosságot hírből sem ismerő pojácák, akik megalkudtak a kurrens hatalmi berendezkedésse l, ha Kovács "fehér sólyom" Ákos éppen nem ér rá, de kéne az udvari "zenész". Nincs más dolgod, mint végigtekinteni a Tankcsapda életúton a környezeti változásokkal együtt. Ezekhez képest egy Azahriah tényleg felüdülés a kappan hangjával... És akkor a mindenféle "tehetségkutatók " következményeir ől még nem is esett szó.