Alapos interjút adott a Vulture-nek Lars Ulrich. A Metallica dobosa az …And Justice For All két dalát is nevesítette a beszélgetésben leg-ként.
Azt a kérdést szegezték Lars Ulrichnak egy friss interjúban, hogy melyik Metallica-dalt nem akarja soha többé hallani. A dobos választása egy 1988-as tételre esett. „Szerepel a Justice lemezen egy Eye Of The Beholder című szám”, mondta. „Akármikor meghallom, az jut eszembe – és gondolom, most nem akarunk túl tiszteletlenek lenni –, hogy baromi erőltetett. Mintha semmi sem lenne benne a helyén. Mintha két különböző tempója lenne. Az intróban és a verzékben négynegyedes a feeling, a refrénnek meg sokkal inkább ilyen háromnegyedes üteme van. Szó szerint mintha két különböző világ feszülne benne egymásnak, nagyon kényelmetlenül hangzik az egész. Nem rajongok érte.”
Lars emellett arról is nyilatkozott, melyik daluk jelenti a legkomolyabb kihívást élőben, és ebben a kérdésben is egy ’88-as szerzeményre voksolt – amelyet viszont gyakorlatilag sosem játszanak. „Akkoriban nagyon szerettem kísérletezni, és mindenáron őrült dobmotívumokkal, fillekkel akartam kiszínezni a dalokat, meg persze kattant ütemekkel, csupa abszolút nem nyilvánvaló húzással. Ezek közül is talán az …And Justice For All, a Blackened vagy a The Frayed Ends Of Sanity volt a legvillantósabb. Utóbbit azért nem is játszottuk soha koncerteken, mert teljesen hibbant vállalkozás volt. Aztán pár éve, a Metallica By Request turnén Helsinkiben a rajongók megszavazták, hogy szedjük elő. Valami két hetünk volt megtanulni… És akkor ülsz ott húsz év után, egyszerre kábultan és rémülten, miközben azt kérdezed: mégis mi a fasz járt a fejünkben, amikor ezeket a dalokat írtuk? Lövésünk sem volt a különböző ütemjelzésekről, ritmusokról, csak úgy felelgettek egymásra a különböző dobtémák. Az akkori dolgaink egy része annyira fajsúlyos és agyas, hogy szinte matematikai feladványnak is beillene.”
Hozzászólások
Idézet - ZoldAsz:
Én nem ezt írtam... hanem azt, hogy teljesen mindegy, mit válaszol, kommentek tömegét generálja, és ezzel eléri. hogy akkor is mindenki róluk beszél. amikor éppen nem csinálnak semmit. Nyilván minden zenekar szeretné elérni ezt a szintet, keveseknek sikerül.
Lars ne válaszolna... megnézném én azt :-) Azon is mindig jól szórakozok, amikor jönnek a gondolatkísérle tek, hogy ki lenne a Metallica optimális dobosa Lars helyett... Ugyan ki? Senki. Ha nincs Lars, akkor egyrészt a Metallica meg sem születik, másrészt nem jut ilyan magasra. A dobolása ehhez képest másodlagos (de a hőskorban tényleg ő volt az egyik legjobb és ezt már senki nem tudja elvitatni tőle...) Most meg úgy dobol, ahogy akar, nem mi fogjuk megváltoztatni... :-)
Megkérdezték. Ne válaszoljon?
Lars mondhatott volna bármit, jön a kommentcunami. Melyik a kedvenc fagyija, milyen olvasószemüvege t használ, jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál... bármit, tényleg bármit mond, utána mindenki vele foglalkozik...
Ügyes, nagyon ügyes... :-)
Mivel lehet egyetérteni? Hogy mi Lars legkevésbé kedvelt dala?
Ezt mondtam én is :D
Én sem tudok más névről: Elektromos Krokodil, Blaha, kapualj.
Lars helyett pedig akkor vegyék be mondjuk Hoglant, legalább turnédobosnak, de albumra sem lenne rossz. A Death Magnetic és a Hardwired kirívóan gyenge pontja sztem pont az, hogy a dob meglehetősen ötlettelen és egysíkú ahhoz képest, amit egyébként a zene megkívánna.
Igen
Neken Elektromos Krokodil rémlik, de lehet hogy hívták máshogy is, ezt nem tudom.
Azt vágod hogy a korai Meshuggah pont a Justice for All miatt lett olyan amilyen. A Contradictions Collapse lemezen tökre hallatszik a Justice korabeli Metallica hatása.
2. A Frayed tényleg komplex szám, ezt szerintem baromság vitatni. A Mercyful Fate pedig pont, hogy elismerte az akkori Metallica komplexitását, ami igaz is, tényleg nem spóroltak akkoriban a témákkal. A Meshuggahról pedig csak annyit, hogy egyrészt ők is elismerték a Metallica hatását, másrészt pedig érdemes meghallgatni az első EP-jüket, ott csak az nem hallja a Justice korszakos Metallica hatását, aki süket.