Shock!

Bejelentette feloszlását az Isten Háta Mögött. A csapat, amely már korábban is tartott hosszabb szünetet, rájuk jellemző közleményben számol be a döntés hátteréről.

„Engedjétek meg, hogy az Isten Háta Mögött zenekar feloszlása által saját magunknak is okozott sokk miatt össze-vissza otromba metaforákkal próbáljuk megmagyarázni azt, amit amúgy valószínűleg úgysem fogtok tudni megérteni, hiszen ehhez idő kell. Nekünk is", írja a zenekar. „Az a szitu megvan, hogy 'baszki, itt az idő, most vagy soha'? Amikor elgondolkozol, hogy hol van az az értelem, az a cél, amit régóta folyamatosan üldözöl? És visszanézel az időben, megpróbálod eltakarítani az összes negatív és pozitív érzelmi szart a látóteredből, és igyekszel tisztán és őszintén látni? És rájössz, hogy ez LEHETETLEN! Tudod, hogy mit nem akarsz, mert árt neked - és nem azért, mert ártalmas, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy egy horgonynak a természetéből adódik, hogy nem enged továbbhajózni a kedved szerint. Legfeljebb körbe-körbe. És, bár úgy tűnik, haladsz, hiszen a hajód mozog, de mégis kicsit émelyegsz, hiszen tulajdonképpen csak forogsz egy pont körül. Egy ideig észre sem veszed, mert azt hiszed, hogy a világ forog! Jessz, és éppen körülötted! Mivel zsírkirály vagy! De aztán, szépen lassan, a tudatod mögül elkezd jönni a gyanú, hogy valami nem kóser. Egy ideig úgysem tudod elfogadni, hogy mi a teendő, mert azt hiszed, hogy minden úgy megy, ahogy szeretnéd... Végülis még mindig hajózól, már a viharok is alább hagytak, erős Pop(rock)eye-jé váltál, és úgy tűnik, minden megy a maga kibaszott útján. Aztán egyre többször hánysz a körbeforgástól. 'Faszomba, hát minden oksi, nincs vihar, haladok szépen,mégis, mi bajom van'? Csapkodod a vizet, mintha az lenne a hibás. Vagy csapkodod a társaidat, mintha bárki elrontott volna bármit. De aztan rájössz, hogy a probléma csak annyi, hogy lent van a horgony, és hirtelen észreveszed, hogy csak keringesz céltalanul körbe-körbe."

„Nos, miközben húztuk fel a horgonyt, kiderült, hogy lék lett a kibaszott hajónkon, és mire valahogy befoltoztuk volna, rájöttünk, hogy nem egy irányba akarunk már hajózni. Van, aki kikötne, és van, aki meg vadvízi evezne tovább. És sajnos már nincs meg a közös evező. Hálásak vagyunk nektek, hogy ti is értelmet adtatok a létezésünkhöz, és rengeteg, RENGETEG élményben részesítettetek minket személy szerint és zenekari szinten is. Remélem, megértitek, hogy a szennyeseinket magunkban mosnánk ki. Még túl friss és gyors ez az ügy nekünk is, úgyhogy ne vegyétek a szívetekre, hogy per pill nem fogunk tudni válaszolni olyan kérdésekre, hogy 'lesz búcsúkoncert?' meg 'de nem-e lehetne-e?' meg minden ilyen klasszikus és ilyenkor jogosnak tűnő kérdésre, mert a lényeg annyi, hogy SOHA NE MONDD, HOGY 'SOHA NE MONDD, HOGY SOHA'!"

Kevesek vagyunk ahhoz, hogy a fentiekhez bármit is hozzáfűzzünk, így inkább nem is kísérletezünk.