Shock!

Ismét Don Dokkennel ápolt ellentmondásos, terhelt viszonyáról beszélt egy interjúban George Lynch. A gitáros szerint Dokken hozzáállásának megvannak a maga előnyei, ám saját részéről néha a mai napig elborzadva figyeli az énekest.

Don Dokken és George Lynch a rockzene klasszikus „tűz és víz" párosainak sorát gyarapítja: mint nemrég az Under Lock And Key és az Up From The Ashes albumok kapcsán e hasábokon is részletesen felidéztük, a Dokken énekese és gitárosa mindig is harcban álltak egymással, annak ellenére is, hogy zeneileg tökéletes szerzőpárost alkottak. Don nemrég elejtette egy interjúban, hogy benne lenne a klasszikus felállású Dokken újjáalakításában egy friss EP erejéig. Mint Lynch most a The SDR Show-ban elmondta, ő maga nem tud ilyen tervekről.

„Többé-kevésbé rendszeresen fellépek a Dokkennel – mondta a gitáros. – Vagy a Lynch Mobbal játszunk előttük, hogy aztán velük is színpadra lépjek a kibővített ráadásban, vagy ha értelmesen megvalósítható, odarepülök egy-egy önálló bulijukra és csatlakozom hozzájuk három-négy nóta erejéig. Ez jó móka, szeretem csinálni, és mindenki számára működőképes. Ráadásul így aztán folyamatosan tartjuk is a kapcsolatot. Don amúgy két órányira lakik tőlem, egy államban élünk, és rendszeresen beszélünk. EP-ről vagy hasonlóról viszont egyszer sem tett említést. De figyelj, Don, ha hallgatod ezt: ennek a világon semmi értelme, hacsak nem akarod utána megturnéztatni. Manapság a turnézás jelenti a munka dandárját, abban van a pénz, és ez adna értelmet egy hasonló kiadványnak. Vagyis turnézni is kellene az EP-vel, ahhoz pedig el kell kötelezni magadat a turné mellett, hogy igazold vele az EP létjogosultságát."

George emellett nem spórolt a fricskákkal sem Dokken felé. „Mintha csak tegnap történt volna, úgy emlékszem rá, amikor a Dokken előtti bandámmal játszottam Don akkori zenekara, az Airborn előtt. Épp a felszerelésünket pakoltuk össze, miközben játszottak, és az egyik nótájuk tökéletesen megegyezett a mi egyik dalunkkal, amit a korábbi közös bulikon is mindig elnyomtunk. Night Boys volt a címe, ő meg tök ugyanazt játszotta, és közölte, hogy az ő dala! Vagyis simán ellopta, mi meg csak lestünk, hogy ez most mégis mi a fasz? És így, sok-sok évtizednyi közös munkával a hátam mögött, meg persze azok után, hogy másokkal is rengeteget beszéltem róla, kijelenthetem, hogy rendszeresen eljátszotta ezt más zenekarokkal is. Egyszerűen lenyúlta a dalaikat. Például aznap este is előszedtek egy ismeretlenebb Judas Priest-dalt, ő meg közölte a nézőkkel, hogy saját nótáról van szó, amit ő írt! Szóval eléggé eszement módon van vér a pucájában... Emlékszem, arra gondoltam: hogy a francba lehetséges, hogy a csávó nyíltan belehazudik mindenki arcába, és simán megússza? De valahogy simán megússza... Mármint, az elnökünk is épp ilyen most. Ami azt illeti, mindig azt szoktam mondani Donról, hogy... figyelj, közel lakom Donhoz, és ezzel együtt is simán összehord rólam mindenféle szart, szóval én is szívbaj nélkül mondok róla bármit. Vagyis, mindig azt szoktam mondani Donról, hogy ugyanolyan személyiségjegyekkel rendelkezik, mint Trump, csak Trump jobb énekes nála."

Lynch ennek ellenére saját bevallása szerint sincs rosszban manapság Dokkennel. „Klasszikus emberi dinamikáról van szó, mindenki belefut hasonlóba sokféle emberi kapcsolatban, legyen szó politikáról, munkáról, szomszédokról, barátokról, családról, bármiről. Engem egy bizonyos módon neveltek, így aztán hiszek bizonyos elvekben. Don másban hisz és másképp intézi az ügyeit. Abból, hogy ilyen, a családommal együtt én is profitáltam: ennek köszönhetem a karrieremet, de ettől még undorodom attól, amit művel. Úgyhogy ellentmondásosan állok a kérdéshez. Elismerem, hogy a hozzáállása mindannyiunk számára komoly előnyökkel járt, ugyanakkor én képtelen lennék úgy élni az életemet, mint ő. Nekem nem megy a lopás, a csalás, a hazudozás. Mármint, velem is előfordult ilyesmi, de nem vagyok rá büszke, és igyekszem kerülni ezt. Szóval bizarr ez az egész. Amolyan bizarr vonzás-taszítás dinamika..."