Shock!

Meglehetősen rég adott ki zenét Vinnie Vincent, ám a KISS egykori gitárosa most is megadja a dolog módját: már elkészült szólóalbumát dalonként több száz dollárért kívánja árusítani, és ha nem lesz rá kereslet, akkor egyszerűen nem jelenteti meg.

Vinnie Vincent a Creatures Of The Night és elsősorban a Lick It Up album révén kétségtelenül kulcsszerepet játszott abban, hogy a KISS a '80-as években is meghatározó zenekar maradhatott. A gitáros ugyanakkor köztudottan nagyon nehéz esetnek számít, ami egyöntetű vélekedések szerint komoly szerepet játszott benne, hogy saját bandájával, a Vinnie Vincent Invasionnel, majd utána sem tudott megkapaszkodni a zeneiparban. A 73 éves gitáros a jelek szerint továbbra is csak a saját feje után megy: noha elkészült egy igen régóta esedékes lemezzel, könnyen lehetséges, hogy a Judgment Day (Guitarmageddon Pt. I) sosem lát napvilágot, amennyiben a rajongók nem hajlandók rááldozni a gitáros megálmodta összegeket.

Vincent kiindulópontja szerint az album első single-je, a Ride The Serpent kizárólag CD-n kerül forgalomba, amit kizárólag tőle lehet megrendelni – egészen pontosan 200 dollárért. Az Egyesült Államokon kívülre mindehhez még 100 dollár szállítási költség is társul, az amerikai rajongóknak mindez plusz 25 dollárjukba kerül. Vagyis amennyiben valaki Magyarországról szeretne hozzájutni ehhez az egyetlen dalhoz, körülbelül százezer forintjába kerülne. A CD-ből ezer, kézzel számozott és dedikált példány készül, és amennyiben nem fogy el mindegyik február 28-áig, Vinnie visszatéríti az addig befolyt összegeket. Ha azonban sikerül túladnia a single-n ezért az árért, sorban követi majd a többi is, a tervek szerint ugyanebben a modellben. Magáról a Ride The Serpentről annyit lehet tudni, hogy közel nyolcperces darab, amelyben Vinnie régi kollaboránsa, Robert Fleischman (lásd még Journey) énekel és Keary Jordan dobol.

Vinnie a bejelentéskor többek között az előzetes kalózkodás megelőzésével érvelt e sajátos koncepció mellett. „Megértem az ár miatti hisztit, sopánkodást, nyafogást, de az én helyzetemet is meg kell értenetek: annyira vágyik mindenki a zenémre, hogy egyből célponttá válna és elvennék tőlem, ezt pedig nem engedhetem meg – írta. – Bárcsak ne így lenne! Ugyanakkor megtisztelő, hogy ez a helyzet. Tudom, kétélű ez az egész, de őszintén remélem, hogy ha végiggondoljátok a dolgot, megértitek majd, milyen dilemmával szembesültem."

Mivel a hívek természetesen nem fogadták kitörő örömmel, hogy mindezért több mint 200 dollárt kellene leszurkolniuk, Vincent újabb posztok sorozatával érvelt saját igaza mellett. „Ez minden idők egyik leghatalmasabb rocklemeze – írta a Judgment Day (Guitarmageddon Pt. I)-ról. – Ha nincs meg hozzá a szükséges támogatás, nem fog megjelenni. Ott van a Meet The Beatles!, a kettes Zeppelin, Hendrix Are You Experiencedje, Jeff Beck Truthja, a Cream Wheels Of Fire-je, a Pink Floyd albumai mellett. Mindössze annyi a különbség, hogy ezeket az albumokat generációk hallgatják, és az idő múlásának előnyei is nekik dolgoznak. De összhatás és a dalok elejétől végéig tartó tökéletessége tekintetében a Guitarmageddon igazi klasszikus. Az első számú versenyző. És amennyiben nem kapok megfelelő ellentételezést a munkámért, nem fog megjelenni. Önmagukban a rajongók elismerése sem jelent semmit, amennyiben előállítóként nem kapom meg ELŐBB a megfelelő kompenzációt. Márpedig felső kategóriás produkciót készítek, és az árát is ennek megfelelően határozom meg. Ez ennyire egyszerű. Nincs helye vitának, érvelésnek a témában. Elit produkciót készítettem, elit ízlésnek. Szóval a magukat igényjogosultnak tartó és most hisztériázó EBT-kártyás arcok (az Electronic Benefits Transfer kártyát az Egyesült Államokban rendszerint rászoruló családok kapják, és azzal meghatározott keret erejéig élelmiszert vagy egyéb szolgáltatásokat vehetnek – a szerk.) nyugodtan bekaphatják! Adj, adj, adj – ezek az emberek az internet melléktermékei.″ 

Vinnie úgy véli, a zeneipar válságban van. „Az előadóknak egy idő után elegük lesz abból, hogy mindenki átbassza őket, és a semmiért cserébe kellene odaadniuk a kemény munkájuk eredményeit ezeknek a semmirekellő alakoknak. Ha nem fogunk össze, hogy véget vessünk az ingyenes ajándékozásnak meg a tiszteletlen, bunkó és ostoba emberek kiszolgálásának, a végén semmi sem marad. Máris túltermelés van gitárosokból, gitárleckékből, énekes/dalszerzőkből, ami fárasztó és unalmas. Minden áldott nap ugyanazt a szar ismétlődik egyre súlyosabb mértékben, a közönség pedig kezd elfordulni a gitárosoktól, mert pontosan tizenkettő egy tucat belőlük. Alapvetően tök ugyanúgy szólalnak meg, ugyanúgy, azonos stílusban játszanak, és az emberek hátat fordítanak ennek a monotóniának. Legalábbis szerintem.″ 

A gitáros szerint saját albuma természetesen nem ilyen. „A Vinnie Vincent Invasion varázslatát épp az adja, hogy menekülést kínál a hétköznapokból. A Guitarmageddon igazi eszképizmus szteroidokon. Vagyis a lényeg, hogy amennyiben nincs meg hozzá a rajongói támogatás – márpedig úgy tűnik, hogy nincs –, akkor nem fog megjelenni. Hogy a magam részéről együtt tudok-e élni ezzel? Abszolút mértékben! Akkor ez lesz minden idők legjobb soha nem hallott, soha meg nem jelenő albuma. Ha az emberek a zenémet akarják és azzal büntetnek, hogy az ára miatt nem veszik meg, nekem semmit sem számít: ők veszítenek vele, nem én."

Vincenttől utoljára 1996-ban, Euphoria címmel hallhattunk új dalokat, de már ezen az EP-n is évekkel korábban írt és rögzített dalok szerepeltek.