Érzésem szerint a zenekarnév (igen, jól olvastátok, az "a" betű nincs külön) és a fent látható borító alapján (amin mellesleg egy vérbeli vérnyúl látható) mindenki rávágná, hogy ez bizony alternatív zenekar.
Néha írunk ilyenekről is, bár alapvetően egyikünk sem hallgat ilyesféle zenéket, szóval olykor akad olyan bátor zenekar, amelyik a sok hörgő vérmetal mellett szeretné olvasni azt is, hogy mit gondolunk az ilyesféle zenékről is. A csapat amúgy alternatív popzenét játszik - saját bevallása szerint. Jól feladták a leckét...
Naszóval azért először félve kezdtem hallgatni a cd-t, aztán... aztán nem kellett sok idő, hogy megbarátkozzam vele, aminek teljesen egyszerű a magyarázata: a várt tökkezdő prüntyi zene helyett kaptam egy - igaz alternatívos és helyenként prüntyi - furcsa kis zenét.
Lássuk sorban. Az első dalnál érezni a Kispál hatását, főleg a szövegritmizálás miatt (később is erősen érezni a kispálosságot). Az énekes leányzat hangja itt nem elég erőteljes, viszont van egy fülbemászó refrénje a dalnak. A másodikban tisztább, szebb az énekhang, és itt kicsit jazzes a zene (Jazz 2 is a címe, most nézem...), tetszik ez az irány. Jól áll az énekesnőnek, szépen ki tudná bontakoztatni a hangját egy ilyen világban, bár nyilván vannak még hibái, amelyek korrigálásához énektanár kellene.
A harmadik dal megint visszaránt az alternatív világba, kicsit jellegtelenre is, bár a refrén része nem vészes... csak kispálos nagyon.
A negyedik tétel kicsit lírai hatású, akusztikusgitáros, ez a másik szám, ami tetszett a cd-ről. Szép, ügyes és tud érzelmet vinni a hangjába az énekeslány. Jó lenne, ha a rádiókban mondjuk ez a zene szólna.
Az utolsóban, ami zeneileg és szövegileg maga lenne a rockandroll, felsorolják az összes sztereotipiát, ami csak létezik, a zene meg elég esetlen - és pontatlan. Ha a rockandrollt szeretnétek érezni, hallgassatok valamit Zakk Wylde-tól, AZ rockandroll, ez csak a milliomod része az egésznek... Itt azért ki is bukkan, hogy zeneileg nem rúgna labdába a csapat egy komolyabb rockzenekarban, a dobos annyira fantáziátlan, hogy az már fájt. Mondjuk lehet, hogy ez valamiféle paródia, ki tudja...
Egyébként az a bajom az ilyen altis "prüntyis" zenékkel, hogy valahogy olyan az egész, mintha direkt elfojtanák saját magukat, mintha mindig benne maradna a lendület a hangokban. A gitár épphogy zsezseg (oké, tudom, hogy ez nem metal), a hangszerek túlzott korlátok között építik fel a dalokat, hogy véletlenül se lépjenek ki az alternatív zene által felállított korlátok közül. Az a tipikus "egyetemista altis zene". Pedig ebben a zenekarban lehetne több (ha ők is akarják), kicsit szabadjára kellene engedni a fantáziát, elhagyni a nagy hatásokat, többféle zenét hallgatni, azok hatását magukba szívni, mert több téren látok fantáziát a csapatban - annak ellenére, hogy magam nem hallgatok ilyes zenéket.
Ahogy nézem a koncertfotókat, a színpadon kötelezővé tenném, hogy ösztönösek legyenek és ne olyan merevek, mint ahogy az a képeken látszik. Szívem szerint a dobost lecserélném, mert gyenge pont a csapatban, a gitárprüntyiket kiirtanám és előbb-utóbb jó kis zenekar lenne belőlük...
A kísérőlevél és rövid biográfia amit küldtek, amúgy egyszerűen bájos és humoros. Mint ahogy a honlapjuk is az.
