Demóhoz képest rengeteg dal került rá - 13 darab -, amit demó esetén egy kicsit soknak tartok, elég lenne egy 3-4 szám ilyenkor. Viszont a Le Panic-ot fülelve tény, hogy 3-4 dal kevés lett volna, mert roppant mód sokszínű zenét rejt a szalag ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a zenéről néhány nótán keresztül. Hogy milyenek a dalok? Van köztük grunge hatású, vagy líraibb szerzemény, melyek igazi érzelmekről árulkodnak.
Nem idegen tőlük a súlyosabb megszólalás sem, meglepő durvulatok is helyet kaptak a kazettán. Néhány rendkívül érdekes zenei ötletet is belecsempésztek a nótákba, mely különös hangultatot varázsolt a muzsikának. Az utolsó dal egy enyhén szólva tecnhósított remix... borzasztóan kilóg a többi közül és nem is igazán értem mi volt a zenekar célja ezzel. Általában tetszeni szoktak az ilyen kütyüs megmozdulások, na ez pont a kivétel, ez nem jött be...
Egyedül a hangzásba tudok belekötni, egy kristálytiszta, nem ennyire demós hangzású sound nagyon jót tenne az amúgy változatos daloknak. Érdemes odafigyelve hallgatni a Mindenkertet, és hagyni kell neki egy kevés időt, míg kiforrja magát, mert megéri!
