Nem egyszerű eset az Isten Háta Mögött. Olyan kaotikussággal képesek keverni a zenéjükben a stílusokat, hogy szegény kritikus bután pislogva néz ki a fejéből mit és hogyan írjon róluk. Itt az új demó, részemről a második amit ismerek, 5 dal, tavaly tavasszal, illetve ősszel rögzítették.
Elég rosszul szól a felvétel, ezen nincs mit szépíteni. Ettől eltekintve átjön a zene ereje. Az első dal első fele elég Tankcsapdás, gyors, rövid, punkrockos, a szöveg jó, a zenei része felejthető. Ebből sodródnak át a kettes tételbe szép lassan, de biztosan, előjön az IHM lényege, Palika üvölt, néha sikít, de főleg énekel - jobban, mint az előző demón, de még mindig van min javítani, és ahogy a mondatokat egymásba tekeri, azt úgy itthon Lovasi András szokta volt legjobban művelni eleddig.
A zene kibogozhatatlannak tűnik, mégis előkúszik itt-ott egy fogós refrén, erős, dühös, a feeling benne van, még akkor is, ha olykor szarul játszották fel. Ösztönzene. Néha átmennek k...a hamisba a gitárok és még sincs kedvem kikapcsolni... ki érti ezt? A dobos invenciózusabb dolgokkal próbálkozik, mint az előző demón, értem én, hogy mit akar, de még ezen is lenne mit csiszolni.
A harmadik dal amilyen sután indul, olyan érdekes benne az énektéma, mint valami elborult kínszenvedés, és ez a dal végig ilyen változó, hol suta, hol remek, az akusztikus-gitározós részeket kivenném (de legalábbis rövidíteném, átírnám), annyira leültetik a dal sodrását, hogy nagyon. Kár érte. Aztán jön a dalban ismét néhány ösztönriff, egy rettenetes gitárszólóval - ez a demó mélypontja, de legalább ne lenne ilyen irdatlanul hamis - mindegy, a szövegek kárpótolnak mindenért, rövidek, de bennük van minden.
A negyedik számban mintha átmennének valami alternatív Neurosisba, legalábbis besúlyosodnak, plusz még agyahagyottabbak lesznek, közepes dal és túl hosszú - (bár az általában igaz rájuk, hogy rétestészta módon nyújtják a témákat), az igazi IHM robbanás és egy igazán eltalált téma hiányzik belőle. A végén az üvöltős rész tetszett.
Az utolsó darab, nyolc percben igazi kín-dal, lassú, monoton, aztán rockandrollosan belendül, és hiába hallottam ezer ilyen témát, jó ez, aztán úgy csinálnak, mintha lezárnák a számot, de nem, még kaotikusabbak lesznek, szerintem már ők sem tudják mi a fenét játszanak, csak nyomják. Itt aztán nincsenek szabályok.
A gitárszólókat hanyagolni kellene, amíg nem tanulnak meg a delikvensek elfogadható szinten szólózni - egyáltalán kell ezekbe szóló?? Minden hibája ellenére az egyik legjobb demó, amit az utóbbi hónapokban hallottam. Egy titka van, megpróbálnak eredetiek lenni és érzésből zenélni. Néha ennyi is elég, hogy az ember megkedveljen egy zenekart. Ha másért nem, már csak a szövegekért is érdemes megismerni a demót.
