Igen, a szívem egyik csücske a Gire-é, az most már bizonyos. Amióta láttam egyszer élőben őket, nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy óriási csapat lennének, ha. De olyan sok a "ha". Sajnos.
Az Energire demó után itt az egy számos Hét madár, ha lehet még szebb borítóval, még szívhez szólóbb verssel, most már énekszerűbb énekkel, sokkal jobb hangzással, némileg megváltozott zenével.
Nagyobb teret kapott a gótika (ha valamilyen nevet kell adni neki), a korábbi számokhoz képest talán befogadhatóbb, mindenesetre olyan bánatos-szomorú-búsongó ez a dal, hogy a kaktuszom tüskéi is lekonyultak, az viszont biztos, hogy a Gire saját arculattal rendelkezik, méghozzá egyre "sajátabbal", és ha pontoznék nem lenne kétséges mennyit adnék. Szerintem ti is sejtitek...
Mindenesetre egy éven belül kötelezővé tenném itthon a Gire megismerését mindenki számára.
