A napfényes Itália. Sportkocsik, maffia, pálmafák, spagetti-westernek. No és igen kevés eredeti rockzene. Bizony, a G.L.A.S. sem erősíti a nemzetközi rockkultúrát. Az 1985-ben alakult, aztán több tagcserén átesett brigád próbálja hangról hangra másolni a nyolcvanas évek amerikai AOR-hard rock zenéjét, de bizony ha pauszpapír helyett kartonra kopírozunk, nem sok jön át az eredetiből...
Már a dalcímek is isteniek: szép hosszúan megfogalmazott szirupos kliséhegyek hat tételben: Take me now or go, The sweet sound of hard falling rain, No more lonely days no more lonely nights... Próbáltam még egy kicsit győzködni magam, hogy hátha nem lesz ez annyira vészes, hiszen az énekes Alex Moschini a jól hangzó Midnight becenévvel szerepel a borítón.
Hát... A teljesítménye nemhogy nem éri el a legendás Crimson Glory torok bravúros teljesítményét, de még a Ropitüsszin reklámban elhaló hangon nyiffogó nyugdíjas néni szintjéért is erősen meg kell küzdenie.
Persze ezt még el lehetne intézni egy bamba félmosollyal, de aztán a kettes track (az alig elcsépelt I cry for you tonight címmel felvértezve) egyszerre ébreszt rá a hangológép fontosságára, valamint arra, hogy már az Azok a boldog szép napok című Bítrájsz alapvetés ultraprogresszív riffjeit is olasz titkosügynökök csempészték át a csapatnak a határokon. Igaz, állítólag már Feróék is nyúlták. Akkor a nyúlás nyúlása. Mindegy, az értékéből nem von le többet. Nincs honnan.
A többi nóta dettó ugyanez, bénázás és egy-az-egyben nyúlások mindenhol. Az egyik dallamon azóta is agyalok, valami 80-as évekbeli AOR vagy hard rock banda játszotta, de ha belenyüffedek, se tudom kitalálni, ki volt az. Ott asszem a kíséret is vitte torzítva a szóló dallamot, de ennyi ugrik csak be...
Na, de a kis kitérő után elmondhatjuk, hogy a zenekar jelentősen a mínusz pontszám felé tendál, hiszen a béna zenei tudás, az összelopkodott dalok, a kisiskolás ének, a dél-oszétiai angol tájszólás egyszerre már a nullát se érdemli meg. 20 év alatt azért még egy gerincsérült autista lajhármaki is megtanul normálisan zenélni, ha akar...
Mindenesetre a nullánál egyértelműbb szám nincs: kár, hogy ez demó és nem pontozzuk, pedig akkor a fiúk elmondhatták volna magukról, hogy valaki egy igazi kerek pontszámot adott rájuk.
