ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁriááááázzunk már megint. Fantasztikus beleérző képességgel kitaláltam, hogy mááár megint egy true metal csodacsapat próbálkozik meglovagolni a trendet. Svédek. Az énekes visít, mint Kai Hansen, bár a magas tartományoknál olyan furcsán elerőtlenedik a hangja. Hiába, nem egy Kai.
A zene a szokásos sablonokból építkezik, trappolnak ezerrel, akár egy igazi ménes a pusztában. Virgáznak a gitárosok, jól megtanulták az iskolát, begyakorolták a sémákat, csak sajna egy szál eredeti ötlet nincs a tarsolyukban. Iszonyatosan unalmas egy lemez. Bármibe lefogadom, hogy pár év múlva a kutya sem fog emlékezni a Zonatara.
