Ahogy egyre trendibbé vált (illetve válik) a metalcore szerte a világon, az addig stabilan korrekt zenekarokat megjelentető kiadóknál is felbukkannak sorra a gyengébb eresztések. Sajnos a Lifeforce, amely eddig ezen műfaj kiadásában jeleskedett, eme első más stílusú jelöltjével nem kerülheti el sorsát, a Withered enyhén szólva nem tetszik (bár nem a stílus másmilyensége miatt).
2003-ban alakult a csapat, grindcore crust punk bandák tagjait is felvonultatja a formáció, ám a zene nem egészen ilyesféle. Extrémnek extrém, és saját bevallásuk szerint black metalos témákat akarnak drámaian dallamos gitárriffekkel vegyíteni (hogy ez mekkora hülyeség már), mindemellett megőrzik a grind és a punk gyökereket.
Nos, ebből az keveredett ki, hogy a lemez tényleg olyan fosul szól, mint a kult black zenekarok albumai, valóban felhasználtak szélvész - akár blackesnek is mondható, egyébként rém primitív riffeket, néha elhamisul a gitár - nyilván ez a punk része a dolognak. Oké, a crust dolgokhoz alapvetően jár egyfajta zajos, koszos hangzás, na de ez fülsértően éles, cincergő sound... Ha kosz, akkor legyen garázsmocskos. A vokalisták általában elkínzottan hörögnek, ilyenkor a gitár is inkább melodikus - bár csak addig, amíg át nem váltanak 3 másodpercnyi blastbeatbe. Érdekes.
Ha extrém zenét akarok hallgatni, akkor inkább a Relapse kiadványai közül válogatok, a Withered inkább idegesítően hatott rám, mintsem észrevegyem a megfejtős zajklisék között, hogy most valami "hűdeextrémet" akartak csinálni. Számomra kissé koncepciótlan katyvasznak tűnt a "zene", bár lehet sokan meg pont ezt szeretik.
