Shock!

Akik valaha is körülnéztek az itáliai zenei palettán, bizonyára beleütköztek már ebbe a névbe. Hisz a Vision Divine erős köldökzsinórral kötődik olyan "jelenségekhez", mint a Labyrinth, vagy épp Fabio Lione. Az idők során persze kész átjáróház volt a banda, Fabio is továbbállt, hogy inkább csak a Rhapsody soraiban zengedezzen, helyére pedig egy Michele Luppi nevű fazon került. A billentyűket az Eldritch-ben is megfordult Oleg Smirnoff kezeli, aki a nóták megírásából is maximálisan kivette a részét.

Az album nem kevesebb, mint 14 fejezetből áll, ami arra enged következtetni, hogy koncepció rejlik a dologban. S valóban, a történet egy gumiszobában vegetáló, roggyant elméjű alak visszaemlékezéseit, őrangyalával folytatott párbeszédeit taglalja. E kórházi környezet haloványan az Operation hangulatát idézi elénk, noha a muzsika eltérő színezetű. Luppi magas hangfekvésű orgánuma időnként a felhőkön túl luppog, de ettől még nem válik kellemetlenné. Sőt, átkozottul jól énekel - mindössze szereti feszegetni lehetőségeinek határait.

Az album teljes egészében míves, igényes power anyagot tartalmaz. Az introt követő The Secret of Life máris megteremti a hangulatot a további egy órához remek dallamával, szigorú hangszíneivel, élvezetes vokáljaival. A gityók feszesek, a billentyűk is a helyükön klimpíroznak, az ex-Athena ütős Matteo Amoroso pedig ugyancsak remekül teszi a dolgát. Kiváló folytatása e vonalnak a Colours of my World, a Through the Eyes of God, vagy az Out of the Maze. A La Vita Fugge egy Petrarca szonátán alapuló speed ámokfutás, közeli rokona a szintén loholó, csembalós Shades-nek. A Versions of the Same a csodás dallammal megáldott dal. A nyugisabb - ha úgy tetszik, meditatívabb - oldalt képviseli a The Fallen Feather és az albumot záró Identities.

Izgalmas, sokszínű anyag, dugig király nótákkal. Ennek biz minden hangja nagyon gromek.