Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Skull: The Endless Road Turns Dark

theskull_cMár a borús hangulatú cím is jelzi: újabb Wagner-oratóriumot kapunk, ezúttal azonban nem a Blackfinger műhelyéből, hanem a The Skulltól. Attól a bandától, ami leplezetlenül egyfajta elvonási tüneteket enyhítő Trouble-pótlékként van jelen Eric Wagner életében, és nem is csak a bongyor hajú mesterében. Mivel ha őszinte akarok lenni, a bemutatkozó The Skull-anyag nekem bizony jobban tetszett, mint a Wagner-mentesített utolsó Trouble-lemez (pedig azt is eléggé szeretem ám). És most itt a második menet, ami újfent nagyon jó, nagyon doom, nagyon szomorú és gyásszal teli – épp csak egy paraszthajszállal ragad magával kevésbé, mint a For Those Which Are Asleep négy évvel ezelőttről.

Amely óta a szintén egykori Trouble-alapító Jeff Olson dobos – régi jó szokásához híven – persze már lelécelt, Ron Holzner azonban maradt, és maradt az ős-Trouble-t megidéző dalszerzés is. Azaz doom minden mennyiségben, és aki a nyitó címadó tétel hallatán nem kapitulál egyből, annak nem is érdemes küzdenie a továbbiakkal. A lemez legsúlyosabb riffje, legpofásabb tempóváltása a középrészben, és a legfogósabb refrén Eric bácsitól, akinek nyilván jócskán koptak már a hangszálai a csúcsévekhez képest, de ha akarja, még mindig úgy szorítja velük össze a szívünket, hogy csak nyögni tudunk tőle. És most nagyon is akarja, mivel a nyolctételes lemez minimum fele kifejezetten gyászos-bűnbánó-önmarcangoló hangulatban telik el, gondoljunk csak a tényleg fullasztó Breathing Underwaterre (kábé a csapat leghatásosabb dala mindezidáig), a pszichedelikusabb From Myself Departra, vagy éppen a már-már lírai búcsúzásra az élettől, ami az All That Remains (Is True) képében jön el. Utóbbi már tényleg nem egykönnyen lenne fokozható, így nem is jöhet más utána, mint az a Thy Will Be Done, amiben visszaköszön a nyitónóta fő motívuma, majd pedig refrénje is – én pedig mindig is szerettem a keretes szerkezetet, így erre is vevő vagyok.

megjelenés:
2018
kiadó:
Tee Pee Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Kár lenne persze azt hinnünk, hogy a háromnegyed óra mindvégig temetőkerti hangulatban telik el, hiszen akadnak azért itt energikusabb darabok is, mint a némileg tempósabban galoppozó Ravenswood, a keménykötésű As The Sun Draws Near, vagy a korábbról már ismert, slágeresebb The Longing. Wagner mester pedig mindvégig hozza a minőséget, de azt azért nem akarom elhallgatni, hogy most bizony kicsit egy kaptafára készültek amúgy is igen jellegzetes dallamai, hajlításai. Az Olson helyére érkezett, ex-Cathedral ütős Brian Dixon minőségi cserének bizonyult, Holzner meg nyilván hozza, amit mindig szokott, és különösebb gond a Keller/Wrong gitárduóval sem akad, még ha ők nyilván közel sem egyenértékűek a Trouble mesterpárosával, de hát ez nyilván nem is lenne elvárható, olyanból az egész színtéren nem túl sok akad.

Hamisítatlan Wagner-munka lett hát az Endless Road, a doom metal Demjén Rózsija egyszerűen zsigereiben érzi ezt a stílust, és még ha a változatosság néminemű hiánya miatt erős nyolcasnál többre ezt most nem is kostálnám, a Desszert Feszt keretében megrendezendő hétfői koncertet bizony már veszettül várom.

 

Hozzászólások 

 
#5 shownomarcy 2018-10-10 13:35
Szuper, sokat hallgattam. És a koncert is nagyot ütött. Én sem mondom, hogy jobb mint az előző, de érdekes a hangulata :)
Idézet
 
 
#4 DéeL 2018-10-09 01:52
Mestermű a javából, Ron Holzner futamaitól egyszerűen megőrülök. Az As the Sun Draws Near nekem az At the End of My Daze-t juttatta eszembe. Az év végi Top 10-embe bérelt helye van.
Idézet
 
 
#3 imi 2018-10-08 13:52
Nem gyenge az év végi eresztés: Ultraphonix, Voivod, Graveyard, High on Fire és most ez is. "A rockzene halott".
Idézet
 
 
#2 Z és két nulla 2018-10-08 07:46
"most bizony kicsit egy kaptafára készültek amúgy is igen jellegzetes dallamai, hajlításai"
Az énekes eléggé kerüli a magasakat,valós zínűleg nem bírja már annyira, (nekem abszolút nem is hiányzik ez doomban).
Idézet
 
 
#1 GTJV82 2018-10-08 07:38
Nagyon jó lemez, már vagy 8-10 alkalommal lement, nem bírom megunni.
Wagner nyilván mélyebben énekel már, de még mindig szívből énekel, és ez nagy szó.
Radásul most a riffeket is eltalálták, rég volt ennyi ős-Sabbath hangulatú téma egy lemezen.
Nálam 9/10.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.