Shock!

Barátságtalan Nuclear Blastes, papírtokos promó cd tok, rajta egy randa gép-koponyával. A hátlapon négy marcona cyber-rocker úgy néz rám, mintha digitális hentesbárddal akarnák kinyírni a nem létező kutyámat. Tyühej.

A norvég banda anno Covenant néven black dolgokkal bombázta a jónépet, míg ki nem derült, hogy van már ilyen néven egy svéd horda is, így a nevüket a jelenlegire változtatták. Pár tag ki is szóródott időközben és a zene is amolyan gót gyökerű, indusztriális nemtommivé változott. Mély tónusú ének, tipikus gót-metal akkordmenetek és harmóniák, néhol női ária háttérének, de a SETI lemez esetében ez az egész meg lett bolondítva egy kis elektróval, már ahogy a lemezcím és a Cybertrash című első dal is előre jelezte.

Nem dobtam hátast elsőre a zenétől, bár nem rossz, az kétségtelen. Valahogy picit a fogósság hiányzik belőle, amivel az ilyen gót alapú dolgokat ki lehet emelni az átlagból. Amíg szól a zene, nem is olyan rossz, de ahogy a stop gomb benyomódik, egyből elfelejtem, mik is voltak a dallamok. Néha One Secondos Paradise Lost feelingek úsznak át a színen (bár az énekes hangja kissé nyekergős ehhez), máshol meg amúgy Rammsteinesen menetelnek bele Cybergermániába, de valahogy nem lett ez a mix túl egyedi és megjegyezhető. Biztos sokat tököltek pedig ezen az anyagon, hallatszik, hogy van benne munka, még a hangzás is egész pofás, szóval cyber-gótok szerintem mehetnek a cyber-lemezboltokba ezért a cybermárcius cyber31-én megjelenő lemezért. Aki viszont már válogatósabb, az lehet, hogy kicsit egysíkúnak fogja tartani.

Na, ide vések egy (szigorúan digitális) hetest, aztán visszateleportálok a Mátrixba.