Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Static-X: Start A War

Maradt nagyjából azon az irányvonalon a Static-X, amelyen elindultak a Shadow Zone-nal, tehát némi dallamosságot is belecsempésztek az ütős, feszes riffek, groove-ok mellé a Start A War-on is. Érdekes módon hangzásban talán most metalosabbak, mint bármikor, azt a végtelenül precíz betonozást, amit az első lemezen műveltek, mára elhagyták, kicsit lazultak zeneileg.

megjelenés:
2005
kiadó:
Warner
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

Hogy ez előnyükre vált-e vagy sem, ízlés dolga. Ha falakat szeretnék bontani, egyértelműen az első lemezt veszem elő hozzá, noha az új korong sem vészes. A változást mi sem bizonyít jobban, mint a negyedik dalban felbukkanó furcsa gitárszóló - volt egyáltalán ilyesmi a zenéjükben, vagy én siklottam el teljesen mellette? Rockdiszkókban egyértelműen a monoton Dirthouse lesz a befutó, nekem speciel nagyon bejött, pedig annyira minimálzene, hogy nehéz lenne még alapabb témákból hasonló dalt fabrikálni.

Sajnos néhány dalt laposnak érzek, mintha ők sem tudták volna eldönteni, hogy menjenek-e a mainstream felé a zenéjük puhításával vagy maradjanak a jól bevált sztetikexes megoldásoknál és szaggassák le a fejeket. Bár lehet azért a topogás és az összevisszaság, mert Tripp Eisen helyére újra Koichi Fukuda került és az előző lemez kvázi dallamosodását nem bírta visszakeményíteni a kezdeti hangzáshoz. A refrének sem ütnek igazán, pedig az lenne a cél, hogy jól megjegyezhető legyen. A hangzás kicsit emberközelibb, de ehhez a zenéhez talán túl puha lett, na meg ők is megszerették az olajoshordó-pergőhangzást, ami jól el is üt a zenétől sajnos. Valahogy ebben is azt érzem, hogy váltanának már, de még nem tudták eldönteni jó ez nekik vagy sem. Egyértelműen a lemez elejére rakták az összes "slágert", utána valahogy eltűnik a lendület. De kár, de kár.

Az utolsó dal (igazából egy pár perces instrumentális őrület) fura módon a legpopulárisabb a szintik-kütyük miatt (puncizene! - kiáltott fel az elején a kedvesem a punc-punc hangot imitáló szubbasszus hallatán), mégis talán a legérdekesebb színfolt az albumon, noha hagyományosan értelmezhető dalnak nem mondható - legalábbis a Static-X-nél megszokottakhoz képest.

Kicsit talán összetettebb, de mégsem annyira magával ragadó a lemez. Mindezek ellenére még mindig kellemes színfolt a metal és az indusztrial zenék között. Számomra picit csalódás, mert többet vártam tőlük, ám még mindig többet fogom hallgatni, mint egy kupac másik lemezemet.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.