Shock!

Névváltozás, kicsit más a zene ismét, bár a lazaság megmaradt ugyanúgy, mármint ami Vicky Sundayt jellemezte mindig (ha valaki esetleg nem jött volna rá, kiről is van szó). Az intro alapján nagyon nem lehetett még sejteni, hogy milyen lesz maga a zene.

Aztán kiderül: egyfajta modern, laza rockzene, feszes alapokkal, dallamos énekkel, néha rövid rap-szerű betétekkel, ami eddig nem volt megszokott Vickytől, utóbbi a Roll Tha Will című dalban hallható, ami a legnaprakészebb dal talán a lemezről, de érzésem szerint nem a legeltaláltabb.

Furcsa egy lemez ez, több szempontból is: egyrészt bő 32 perces, ami albumnak kicsit vékonyka, inkább egy EP-t tenne ki, tartalomra is, mert két régebbi dalt is felraktak ide újra. Aztán a dalok egy része angol nyelvű, a másik magyar, kicsit koncepciótlannak érzem ezt így. Érzésem szerint a magyar nyelv jobban fekszik Vickynek, angolul némelyest hunglish a kiejtése. A hangja azonban érezhetően fejlődött az előző anyaga óta, de azért még mindig vannak olyan technikai hibák, amelyeket jobb lett volna elkerülni (azok a nagyon magasak néha, jajj), de az mindenképpen dicséretes, hogy javul.

A dalok általában középtempósak, és itt térnék ki a legnagyobb hátulütőjére a lemeznek: iszonyatosan gyenge a hangzás. Az intro után azt hittem, hogy szélvészként szakítja le a fejemet a zene, ehelyett egy nyers, erőtlen felvétel szólalt meg. Kár. Így maguk a dalok is sokat vesztettek erejükből, meg nem is igazán találtam olyan átütő erejű számot, ami ebben a műfajban kötelező lenne. Talán a tempón kellene kicsit gyorsítani. végig olyan érzésem volt, mintha pár takkal lassabban szólna a zene. Amúgy a zenészekkel nincs gond, régi, kipróbált arcokat toborzott maga köré Vicky megint. Talán lehetett volna még érlelni a dalokat próbán, koncerteken, valami pici megfejtés mindegyikből hiányzik. A körítés borítóilag (vastag, fényes papír) és a honlap viszont annál igényesebb.

Abban viszont biztos vagyok, hogy hallunk még Vickyről, nem egy "feladós" típus. Egyébként a cd a Hammer idei augusztusi cd melléklete volt, tehát elég sokan magukénak mondhatják a korongot (megint egészen halkan jegyzem meg: talán érdemesebb lett volna a hangzásba ölni a pénzt, nem a terjesztésbe), ennek ellenére akit érdekel, meg lehet rendelni a zenekartól, nagyon olcsón.