Shock!

február 28.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Sodom: Genesis XIX

sodom_cA Sodom sosem végletekig cizelláltságról volt híres. Ettől függetlenül nekik is voltak a zsigeribb, zajosabb, ösztönösebb (vagy ha úgy jobban tetszik: tufább) anyagaik mellett kidolgozottabb, polírozottabb cuccaik is. Előbbire ott van példaként a Get What You Deserve, utóbbira meg mondjuk a Better Off Dead. Bernd „Bernemann" Kost 1996-os érkezésével viszont szépen ráálltak a kulturáltabb vonalra, és ha megkerülhetetlen alapvetéseket nem is szállítottak le, mégis megbízhatóan és menetrendszerűen hozták a szintet. Épp ezért nagyjából derült égből érkezett a hír két éve, hogy a fő szodomita Tom Angelripper nem csak régi harcostársát, a mellette több mint két évtizedet lehúzó – és ezzel rekorder – Bernemannt eresztette szélnek, de kivágta a banda történetének messze legjobb dobosát, a csapatban töltött időt tekintve szintén majdnem dobogós Markus „Makka" Freiwaldot is. Az ok a lelkesedés, az elkötelezettség hiánya és a kreativitás állítólagos csökkenése volt, amiből én ugyan sokat nem érzékeltem, de ha a főnök szerint így volt, ám legyen.

megjelenés:
2020
kiadó:
Steamhammer / SPV
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Bernemann és Makka kiebrudalásuk után természetesen együtt folytatták, és hoztak össze egy új formációt Bonded néven, Angelripper pedig visszaintegrálta a csapatba a Persecution Manián és az Agent Orange-en, valamint a Kreator Coma Of Souls lemezén már teuton thrash-történelmet írt Frank „Blackfire" Gosdzikot. Meg egy plusz gitárost, Yorck Segatzot, így a Sodom négyes felállással fordulhatott rá az új anyagra. A megújulás utáni első dobos, Husky idáig már nem jutott el: két év után Toni Merkellel a bőrök mögött érkezett meg novemberben a tizenhatodik nagylemez, Genesis XIX címen. Ha pedig a felállásba visszatért az a gitáros, aki a zenekar nagybetűs, mai napig megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alapnak tekintett lemezén pengetett (meg a Kreatornél kábé ugyanezt jelentő Comán), akkor a mezei rajongó bizony igencsak nagy dolgokat vár.

És aztán óhatatlanul csalódik. Mert egy dolog, hogy a Genesis XIX egyértelmű és indokolatlan hátraarc a Sodom huszonöt évvel ezelőtti stílusához, szintjéhez, de sajnos annak is gyenge. A klasszikus anyagokon ugyanis képesek voltak az egyszerűséget, az ösztönösséget és a porszívós hangzású primitívséget is jó dalokba csomagolni – épp ez tette őket naggyá. Az új cucc viszont egyszerűen csak szürke. Itt van tizenkét dal, csaknem egy órában, ezek többsége viszont kimerül annyiban, hogy felturbózott Motörhead-témákat tolnak el, jó koszosan és zajosan. Régen is ezt csinálták persze, csak valahogy a végeredmény volt sokkal erősebb és karakteresebb.

A Blind Superstition intrója után nyitó Sodom & Gomorrah még okés, bár ebben sem történik semmi igazán kiugró, de a soron következő Euthanasia már kifejezetten gyenge. A címadóból össze lehetett volna vágni egy jó dalt, de hét és fél percig húzni már abszolút hiba volt, és a színvonal sajnos később is csak néha ugrik meg. A középtempón dohogva induló, a hagyományokhoz tíz év után visszatérve, német nyelven megszólaló, totál régisulis Nicht Mehr Mein Land egyértelműen emeli a színvonalat, az ismét csak hét perc felé kúszó, slayeresen induló Harpoonert viszont megint csak túlhúzzák, a többi track pedig kábé említésre sem érdemes. Érdekes módon a lemez utolsó harmada sikerült a legjobban, hiszen az itt hallható Occult Perpetrator, az Indoctrination és a záró Friedly Fire is emlékezetesebbre sikerült, mint – kis túlzással – az előttük hallható dalok bármelyike, a végső egyenleg azonban még így is csalódást keltően sovány.

Sok esetben nyugtatják magukat a rajongók azzal, hogy kedvenc bandájuk szétszakadásával akár nyerhetnek is, hiszen egy helyett szerencsés esetben kettő vagy több jó zenekarnak is örülhetnek innentől kezdve. Mivel számomra az egyébként sokat hozsannázott Bonded-nagylemez sem volt nagy eresztés, a Genesis XIX pedig egyértelmű csalódás, a Sodom esetében fenti remények nem jöttek be; egyértelműen buktunk a kenyértöréssel.

 

Hozzászólások 

 
#17 Robi 2020-12-12 21:54
Ez a lemez nem jó.
Idézet
 
 
#16 Kiss Gábor (Shock!) 2020-12-08 21:51
Idézet - Equinox:
Idézet - Final Command:
Szerintem inkább az van, hogy a kritika szerzője pont nem volt olyan passzban, hogy ráhangolódjon a lemezre, van ilyen. Ez egy kifejezetten erős album, a műfaj korlátain belül még egész változatos is.
Az mondjuk nem értem hogy lehet a teljesen basic tika-taka thrash Eutanasia-t kifejezetten gyengének tartani, ha csak valaki nem rühelli eleve a stílust.
A hangzás is bejön, ne szóljon minden lemez ugyanúgy.
Kifejezetten kellemes meglepetés a lemez.

Igen, valahogy így gondolom én is. Alig jelent meg, és shock jó szokásához nem híven túl gyorsan jött a cikk. El van ez sietve szerintem is, kérem szépen.


Már októberben megkaptam a kiadótól az anyagot, szóval elsietve biztos nincs. Egész egyszerűen ez a lemez szerintem nem jó.
Idézet
 
 
#15 Equinox 2020-12-08 16:34
Idézet - Final Command:
Szerintem inkább az van, hogy a kritika szerzője pont nem volt olyan passzban, hogy ráhangolódjon a lemezre, van ilyen. Ez egy kifejezetten erős album, a műfaj korlátain belül még egész változatos is.
Az mondjuk nem értem hogy lehet a teljesen basic tika-taka thrash Eutanasia-t kifejezetten gyengének tartani, ha csak valaki nem rühelli eleve a stílust.
A hangzás is bejön, ne szóljon minden lemez ugyanúgy.
Kifejezetten kellemes meglepetés a lemez.

Igen, valahogy így gondolom én is. Alig jelent meg, és shock jó szokásához nem híven túl gyorsan jött a cikk. El van ez sietve szerintem is, kérem szépen.
Idézet
 
 
#14 nausea 2020-12-08 14:47
Szerintem imádnivalóan sutyerák lemez, a címadó lepattintja a kupakot a féldekás kevertről.
Idézet
 
 
#13 Final Command 2020-12-07 16:20
Szerintem inkább az van, hogy a kritika szerzője pont nem volt olyan passzban, hogy ráhangolódjon a lemezre, van ilyen. Ez egy kifejezetten erős album, a műfaj korlátain belül még egész változatos is.
Az mondjuk nem értem hogy lehet a teljesen basic tika-taka thrash Eutanasia-t kifejezetten gyengének tartani, ha csak valaki nem rühelli eleve a stílust.
A hangzás is bejön, ne szóljon minden lemez ugyanúgy.
Kifejezetten kellemes meglepetés a lemez.
Idézet
 
 
#12 blackmagic 2020-12-07 08:38
Jó ez a lemez, pláne nagy hangerőn. A hangzás lehetne jobb, de nálam 9 pont.
Idézet
 
 
#11 Igor Igorovics 2020-12-06 20:50
A D-Day szerintem qrva jó lett. Hát azon sok minden hallatszott ,csak a motiválatlanság nem. Ráadásul a Sodommal sokszor emlegetett "tufaság" sem volt felhozható. Persze nem törtek az Exodus babérjaira, de abszolút nem volt az az album "tufa", max direkt, de az meg abszolút de nem baj egy thrash bandánál. Ez meg... Nekem már az sem szimpi mikor vki a túlzott nosztalgiára utazik. Az Agent Orange úgy volt, jó ahogy, akkor és akik kihozták. Most az, hogy 2020-ban az akkori gitárossal vmennyire megpróbálják felmelegíteni azt a levest, az szerintem szr ötlet.
Bő 30 év alatt egy ember bőven megváltozik annyira, hogy az ilyen próbálkozások gyengének és/vagy erőltettnek tűnjenek.
Idézet
 
 
#10 Rendes Zsolt 2020-12-06 20:39
Nekem se jött be ez, pedig érdekelt a lemez. Lapos hangzás és unalmas, néhol punkos zúzdák. Kár érte.
Idézet
 
 
#9 spanom_gyurma 2020-12-06 19:33
“...a Persecution Manián és az Agent Orange-en, valamint a Kreator Coma Of Souls lemezén már teuton thrash-történelmet írt...”

NSZK thrash!!!
Idézet
 
 
#8 Amzso73 2020-12-06 19:24
Szerencsére én személy szerint nem a kritikák alapján vásárolok zenét.Az utolsó,amit így vettem a Metallica fekete volt,Hát nem kellett volna.A lemezkritika ugyanolyan,mint suliban a verselemzés,egy személy véleménye.
Idézet
 
 
#7 Windir 2020-12-06 18:19
Csalódás összességében sajnos, talán egy hetest adnék rá némi jóindulattal. Helyenként tiszta Arayás az ének meg a zene is hót Slayer, ennyire nyíltan nem ment ez eddig. A Waldo & Pigpent pedig eljátszották már korábban Shellfire Defense címmel, csak most túl is húzzák. Nem rossz lemez, de többre számítottam.
Idézet
 
 
#6 krumpli 2020-12-06 16:56
In War And Pieces (amely 10 pontos lemez) óta mintha valami eltört volna Tom Angelripper-nél, Folyamatosan szürkébbnél szürkébb, papametálos albumokat ad ki. Érdemes megfigyelni, ahogy In War And Pieces-ben "énekelt" és ahogy most teszi.
Meg ez azért nem progresszív metal vagy mathcore, hogy jóra kell hallgatni, thrash-nak rögtön kell ütnie. Ez nem üt.
Hiába rúgja ki maga körül a zenészeket, ha egyszer ő maga a legszűkebb keresztmetszete a zenekarnak.
Idézet
 
 
#5 Equinox 2020-12-06 12:13
Fú, semmiben nem értek egyet. Kezdve azzal, hogy a Better Off Dead valami referencia lenne. Folytatva azzal h a zajos és kórosan ihlettelen GHet What You Deserve-öt nem valami Risk, Chameleon, St.Anger listán látom viszont, az egy túlbecsülés. Folytatva azzal h Bernemann érában megjelent a legjobb Sodom lemez, az M-16.

Azzal zárnék, hogy ez az album meg a Sodom legutóbbi 20 évének legjobbja. Teljesen igaza volt az öregnek, amikor szélnek eresztette a társakat, a Bonded lemez jellegtelen, ez meg fogós nagyon.
Idézet
 
 
#4 George Horvath 2020-12-06 12:02
Én azt kaptam, amit vártam...teutonic thrash Metal.. 9 pontocska.
Idézet
 
 
#3 Chris92 2020-12-06 11:27
Úgy látszik, hogy az én készülékemben van a hiba, mert számomra ez a lemez sokkal egységesebb és jobb lett, mint az előző kettő. Kifejezetten tetszett, hogy visszahozták a black metálos, punkos hatásokat, amik remekül illeszkednek a már ismert speed/thrash alapokhoz. Egyedül a hangzás volt nekem problémás, néha azt éreztem hogy Tom bácsi hangja teljesen eltűnik a gitárok mögött. 8/10
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.