Ez a Six Feet Under már nem az a Six Feet Under. Hiába a gusztustalan lemezborító, hiába működtek közre producerként, hangmérnökként neves arcok, ha a zene egész egyszerűen unalmas. Chris Barnes zsigeri morgása sem hoz már lázba, ha mellette olyan muris rikácsolásokat ereszt meg, amitől leginkább értetlenül nézek ki a fejemből.
A Tormentor hülyeségei jutottak eszembe, amitől az embert a heveny röhögőgörcs rázza. Mondjam még? Zeneileg sincs semmi, de semmi izgalmas a lemezen, milliószor hallott riffek, amiket képtelenek voltak legalább úgy összerakni, hogy a málházás legalább málházás legyen, hogy legalább egy picikét érezni lehessen, hogy ennek valamiféle erőtől duzzadó zenének kellene lennie, nem ilyen puhány masszának. Szomorú, hogy ezt kell írni, de a True Carnage nem jó. Ice T-vel is rögzítettek egy dalt, a One Bullet Leftet, ebben van egy kis húzás, de sokkal jobbat vártam. Karyn Crisis is vendégszerepelt a lemezen - ő az a torokgyilkos leányzó, méteres rasztákkal - a Sick And Twistedben ereszti ki hangszálait, talán még ez a lemez legjobbja.
És hiába a neves stúdió, ha a lemez kifejezetten rosszul szól - demónak még elmenne - doboz hangzással, pl. a lábdobokat alig hallani, ami death metalnál elég felháborító ugye. A gitárok is olyan furcsán tompán szólnak, én nem tudom hová tették a fülüket, de hogy a felvételeknél szabadságon voltak, az tuti. A The Day The Dead Walked klipje is fent van a cd-n, amit szintén neves ember rendezett, ehhez képest rendkívül gusztustalan és gyengén kivitelezett a cucc, nem értem, miért ilyen fantáziátlanok az emberek odaát Amerikában. Ha már mindenképpen gyomrokat akartak forgatni, sokkal hatásosabban is meg lehetett volna csinálni, erre maximum annyit mond az ember, hogy fujj, és kész. Biztos a betiltásra hajtanak. Ehh... elment ezeknek az eszük úgy globálisan. Chris Barnes meg leszokhatna a rikácsolásról, mert komolytalan.
Nincs kegyelem, ez csak ennyit ér:
