Négy tagot számláló germán banda bemutatkozó anyagáról van szó, akik eleddig mindössze azzal dicsekedhetnek, hogy Nico (?!) McBrainnek mennyire tetszett az anyaguk, amikor egy ízben véletlenül meghallotta. Hm...
A zenekar 1996 óta létezik és... nos. Igen, ilyenkor merül fel a jogos kérdés: vajh mi a bús ördögpatát műveltek tíz esztendőn keresztül? Készítettek ugyan pár promo CD-t, de szerintem ők sem gondolták, hogy ezzel majd mennybe mennek. Albumuk - az ismertető szerint - a Morgana Lefay-stílust képviseli, ami számomra azért tuti nyerő, mert nem hallgatom az imént említett csapatot. Következkésképp megerősíteni sem, megcáfolni sem tudom ezen állítást.
Ami elsőre beugrik a gyorsacska, szikáran és feszesen megszólaló nóták hallatán, az néhány német banda. Egy kis Grave Digger, csipetnyi Rage... Ami azonban a Sencirow tíz szerzeményét nótáját illeti - az említett bagázsokkal ellentétben -, ők nem igazán gyártják kartonszám a barátságos dallamokat. Sikálnak, tepernek ugyan, de hiába próbálom beleélni magamat. Szó sincs róla, hogy kín lenne hallgatni a lemezt, a Fear vagy a The Storm című nóták például kifejezetten élvezetesre sikeredtek, valamint a részben melankolikus-elszállós Keeper of Souls-ban is rejlik fantázia. Az átlagosnál dallamorientáltabbra vették a Wargames-t, ami hasznára van ugyan az összképnek, de a dal még így is uncsi. Ahhoz, hogy kiemelkedjenek az arctalan masszából, több dög, erősebb nótagyűjtemény kellene.
Amennyiben a Perception of Fear tíz évnyi munka gyümölcse, azt javallom, bátran adják fel a harcot, mert egy igazán bivaly cucc összehozásához legalább harminc évre lenne szükségük... Az irányzék nem rossz, de a színvonal számomra eléggé egysíkú és ötlettelen.
